Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. vagy a nemzet becsületéről alkotott törvény alapján'elitéltetnek egy- vagy két napra, ezek a törvényben megszabott bizonyos határidőre elvesztik a választójogukat és választhatósági jogukat is, mert hiszen csak az választható meg, akinek választójoga van. Aki tehát a társadalmi rend védelméről szóló törvény alapján egy napra Ítéltetett el, annak bizonyos határidőn belül nincsen választójoga. Elhibázottnak, rendkivül kegyetlennek, irgalmatlannak, az ésszel, az emberi és isteni törvényekkel ellenkezőnek tartom mindazt, ami ezekben a rendelkezésekben meg van irva. Hogy pedig ez igy van, hogy igazam van ebben, erre nézve tanúul hivom fel az egész magyar multat, amely magyar múltban is voltak emberek, akik aggódtak a hazáért, akik az erkölcsi szempontok kultuszát nagyrabecsülték s mégsem tartották szükségesnek ezeket a rendelkezéseket felvenni, amely rendelkezések rendkivül sok igazságtalanságnak és még több üldözésnek válhatnak alapjául. Az igen t. belügyminister ur olyan fennen hivatkozik arra, hogy hiszen birósági ítélkezésről van szó. Hát tegye mindenki, aki ebben a teremben van, kezét a szivére, hogy azokban az adott időkben, amikor a politikai atmoszféra az országban beférkőzött mindenüvé a lelkekbe és az állami igazgatás minden terrénumára és ezeknek kirívó, kiáltó és aggasztó jelenségeit láttuk, vájjon lehet-e akkor is olyan büszkeséggel, biztonsággal, megnyugvással hivatkozni arra, hogy hiszen a biró itél. Látjuk ezeket az Ítéleteket, s ha önökkel a folyosón beszélünk, (Strausz István : Ott másképen beszélnek !) igazán ritkán akad kivétel önök között is, aki egy-egy túlságosan krudélis Ítélet elhangzásakor, vagy egy meg nem érthető felmentő Ítélet elhangzásakor fel ne háborodnék. Ott volt az a lázadási eset, amellyel foglalkozott a nemzetgyűlés is. Bizony, amikor ebben az ügyben elhangzott a felmentő ítélet, az a nemzetgyűlés tagjainak többségében is visszatetszést szült, mert ez igazán nyilvánvaló lázadási eset, amely különösképen az 1921 : III. te. rendelkezései alá esett és annak iskolapéldája volt. Vagy amikor akárhány más esetben is egy-egy sajtódeliktum miatt elhangzott egy krudélis Ítélet, mindannyian szerte a folyosókon — mert nem is lennének jóérzésű emberek, vagy egyáltalában emberek sem lennének, ha ez a reagálás nem következett volna be a lelkekben, — reagáltak az ilyen dolgokra. Csak tegnapelőtt hangzott el egy Ítélet a pécsi egyetem dolgában. (Pikler Emil : Igazi Justizmord !) A pécsi egyetem rektora egy levelet irt a kultuszminister úrhoz, amelyben tiltakozott egy diákmozgalmi tényező fellépése ellen, azt mondva, hogy az valósággal szovjetrendszerü. Ezt egy újság lehozta, reprodukálta, csak referált róla, mert az országnak köze volt ehhez az esethez, ahhoz, hogy mit mond a pécsi egyetem rektora erről az esetről, — melyet önök sem tartanak rendben levőnek, s amellyel szemben önöknek is megvan az elitélő álláspontjuk — hogy egy egyetem autonómiájába beleavatkozik egy másik egyetemnek egy fiatal embere, tanukat hallgat ki és vizsgálatot folytat le az egyetem professzori kara ellen. És mi történik? Hosszú ideig tartó fogságot — három vagy hatheti fogságot — és 30 millió korona pénzbüntetést szabott ki az Ítélet. Amint a napokban egynehány Deák-idézetet ismertettem : a bíró sem áll a törvény felett. Ahogy Deák mondotta : ha mindenkinek meg kell tartania a törvényt, legkevésbé a bírónak lehet megengedni, hogy a törvényeket megszegje. Ugyanabban a beszédben mondotta azt is, hogy elveszett az az ország, mert nincs nagyobb ostora egy országnak, mintha olyan birói kara van, amely nem megbízható. Mikor ilyen jelenségek vannak itt, mikor konévi június hó 18-án, csütörtökön. 375 statálnunk kell nem ugyan azt, —• mert ettől hála Istennek távol vagyunk — hogy olyan birói karunk van, amely nem megbizható, hanem azt, hogy van egy-két ilyen biró, egy-két ilyen tanács — és az a szerencsétlenségünk, hogy a politikai deliktumok elintézése ezeken a forumokon keresztül folyik — és az egész közvéleményben visszahatás* jelentkezik ezek ellen az Ítéletek ellen, akkor lehetetlenség segítenünk ezt az Ítélkezési rendszert abban, — mert látjuk, hogy politizálni akarnak — hogy politikai terrénumát "még jobban kiszélesítse, és most már nemcsak az emberek szabadságáról és vagyonáról, hanem arról is Ítélkezzék, hogy részt vehet-e valaki a magyar köz, életben vagy nem. (Pikler Emil : Ezt igazán nem lehet Schadlra vagy Törekyre bizni !) Ilyen Ítélkezés mellett, amely künn a folyosón mindnyájunk megítélése szerint teljesen lehetetlen és nyugtalanító, nem szabad még felhívást is intézni ehhez a bírósághoz, hogy : amely utón jársz, azon jól jársz és menj még tovább, még nagyobb léptekkel, még több átokkal sújtva ezt az országot ! Ha jól megnézzük ezeket a szakaszokat, ezekben felhivás intéztetik a szenvedélyhez, a politizáló bírósághoz, azokhoz a birói tanácsokhoz, amelyek politizálnak, felhivás intéztetik az ügyészségekhez, hogy résen legyenek, hogy egy-két kellemetlen politikai tényezőt hogyan lehessen eltenni politikailag láb alól, vigyázzanak minden lépésükre, minden kiejtett szavukra. Perek, hajszák tömege fog megindulni, s mindig azok lesznek szerencsétlenek, akik a politikában alul vannak. Lehet, hogy a t. túloldal kerül ez alá a guillotin alá, (Strausz István : Mi leszünk azon az oldalon !) hiszen könnyen lehetségesek politikai irányváltozások. Csak a napokban fenyegetett bennünket egy politikai rendszerváltozás, az, hogy a távollevő ministerelnök vir alól kihúzzák a bársonyszéket. (Mozgás a jobboldalon. — Gr. Hoyos Miksa : Attól messze volt ! — Pikler Emil : Klébi ezen törte a fejét !) Mit jelentett volna ez ? Jelentette volna azt, hogy Bethlen István gróf és az ő politikai köre többé nem lesznek favorizált emberek, és az ilyen módon állásukból kiűzött államférfiak és politikusok talán szükségét érezték volna annak is, hogy szembeforduljanak azzal a rendszerrel, amely helyükbe jött, amely velük igy bánt el, és annak ellenzéke legyenek. Ha ez a törvény megvan és ők is az exiliunv ban lévők közé kerültek volna, velük szemben is érvényesíthetők lettek volna ezek a represszáliák, ez az elrettentés, ez a terror. Ki áll jót az urak közül azért, hogy mindig hatalmon lesznek vagy mindig azokkal tudnak tartani, akik hatalmon vannak, akik a kormányszékben ülnek, és hogy soha sem látják majd szükségét annak, hogy azokkal szembeforduljanak. Akkor pedig ki vannak téve annak, hogy ártatlan programmbeszédek elmondása és ártatlan cikkek megírása miatt perbe kerülnek izgatás, a társadalmi rend ellen elkövetett bűncselekmény miatt elitéltetnek, oda a választójog öt évre, vagy ugy lehet —• van a törvényjavaslatnak olyan rendelkezése — örökre. Mi sem könnyebb, mint az úgynevezett verbális cselekményeket bíróilag megkonstráulni. Ha valaki beszédet mond, vagy cikket ir, mindig annak, aki azt olvassa, eszességétől, gondolkozásától, sokszor lelkiiismeretétől függ, hogy mit olvas bele, és mit magyaráz bele. Régi igazság az a Talleyrand-féle mondás : adjatok nekem három sort bármely becsületes ember leveléből ós én belemagyarázok olyan bűntettet, amely miatt vérpadra jut az illető. Tréfából valaki azt mondta neki : mondok három szót : egy, kettő, három, tessék ebbe valamit belemagyarázni. Belemagyarázom : kétségbevonása a Szentháromság51*