Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

356 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. belfigyminlster : Miért ? Maradjanak ezek !), de ez nem gyengíteni, hanem csak erősíteni fogja az ellentéteket. Tessék csak visszagondolni a Bánffyféle üldözésekre. Amikor Bánffy Dezső és Perczel Dezső együtt irtották a szocialistákat, tapsoltak az urak és már a kezüket dörzsölték, hogy el van intézve a szocializmus, pedig akkor erősödött meg igazán, amikor kitoloncolták őket és vitték az ország különböző részeibe. Bánffy Dezső később elment a szocialistákhoz, mert belátta, hogy az a politika, amelyet annakidején 1907-ben követett, helytelen volt és belátta, hogy más politikát kellett volna csinálnia. Azt hiszem, az urak között ma is vannak olyanok, akik ezt a politikát akarják csinálni, de később, az idők folyamán majd a saját testükön fogják érezni, hogy ez a politika nagyon rossz, nagyon helytelen volt, mert kénytelenek lesznek más irányban elhelyezkedni. Itt tulajdon képen azt kellene meggondolni, hogy ne szabják a saját testükre, a saját pártjukra ezt a törvényszakaszt, illetve az egész javaslatot és ne gondolják azt, hogy utánuk csak a vízözön jön, hanem tessék olyan törvényt megalkotni, amely tökéletesen kielégíti a kívánságokat és amelyben a jogszabályok igazságosan vannak lefektetve. Várnai javaslatához csatlakozom. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről ezzel a szakasszal szemben aggályaimat elmondottam már a bizottsági tárgyalások során. Nem terjeszkedem ki a szakasznak minden egyes rendelkezésére, amelyet nem tartok egészen szerencsésnek és megmaradok azok között a keretek között, amelyekben az előttem felszólalt t. képviselőtársaim mozogtak. Amit Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam mondott a 7. §. 8. bekezdésére, nevezetesen arra a rendelkezésre vonatkozóan, hogy az ítélet meghozatalától számítva a szabadságvesztés végrehajtásáig terjedő idő alatt kizárassék valaki a választójogból, ezt én a magam részéről sem tartom valami teljesen átgondolt, szerencsés intézkedésnek. Nem lehet nem különböztetni a szabadságvesztés büntetés végrehajtásánál azoknak az okoknak szempontjából, amelyeknek alapján kiszabatott az illetőnek szabadságvesztés büntetése. Méltóztassanak elképzelni, — egy egészen krassz esetet említek — hogy valakit elitélnek párviadal vétségért két napi államfogházra. Az illető betegség vagy egyéb elfoglaltsága okából az igazságügyínínistertől a büntetés kitöltésére halasztást kér. Hol van a logika abban, hogy az ilyen egyén kizárassék a választójog gyakorlásából, illetve a névjegyzékbe való felvétel kedvezményéből vagy jogából. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a törvényjavaslat itt egy felesleges rendelkezést tartalmaz. Ugyanigy vagyok a 7. §. 11. pontjával is, amely azt mondja, hogy kizáratik a választójogból, illetőleg a névjegyzékbe való felvételből az a polgár is, aki ellen vád alá helyezési határozat hozatott vagy aki ellen bűntett vagy vétség miatt főtárgyalást tűztek ki. Haller t. képviselőtársam már rámutatott arra, dogy teljesen irreparabilis helyzetet teremthet az, hogyha kizárnak valakit azon az alapon, mert az illető ellen főtárgyalást tűztek ki, hiszen a főtárgyalás felmentéssel is végződhetik és az illetőt a választójogból mégis kizárták. Azt hiszem, ez nem lehet a törvényjavaslat tendenciája, hiszen a további a 8. szakasz tartalmaz valami rendelkezést, amikor azt mondja, hogyha a kizárási ok a névjegyzék szerkesztésének naptári évében megszűnik, akkor kérheti a felvételét. Ha azonban csak a szöveget tekintem, amely előttem fekszik, akkor tulaj donképen nem is alkalmazható ez a rendelkezés, amely apodiktice kimondja, hogyha évi június hó 18-án, csütörtökön. valaki ellen vád alá helyezési határozat hozatott vagy ellene főtárgyalást tűztek ki, az mellőzendő a névjegyzékbe való felvételnél. Ez a kizárási ok tehát csak ugy szűnik meg, ha világosan be lesz véve ebbe a törvénybe, hogy ebben az ügyben az illető felmentő ítéletet kap, vagy megszűnik jogerősen az eljárás. Csak törvényszerkesztési szempontból emlitem meg a következőket. Ha már felvesznek egy ilyen rendelkezést, akkor legalább gondoskodni kell arról, hogyha a törvény célzatának megfelelően utóbb megszűnik ezen ok, a formai lehetőség is megnyíljék arra nézve, hogy a kizárás a gyakorlatban is megszüntettessék. Én a magam részéről a 9. pontban foglalt rendelkezésekkel szemben teljes mértékben osztozom az előttem szólott t. képviselőtársaim által előadott aggályokban. A választójogra nézve elfogadom azt ugy, mint a t. túloldal és a t. belügyminister ur hangoztatja, hogy az egy közjogi jogosítvány és bizonyos tekintetben alátámasztva is látom azzal is, hogy ezt a közjogi jogosítványt birói Ítélettel meghatározott bűncselekmények esetén az állampolgártól itélet keretében elveszik. Ha ez közjogi jogosítvány, akkor nekünk ebből a szempontból kell mérlegelni és azt hiszem, meg kell maradni a hosszú ideig fentartott azon helyes gyakorlat alapján, hogy a választójog elvétele csak birói Ítélettel eszközölhető. Ez volt a magyar judikatura és a magyar törvényhozás álláspontja és csak az 1914-es törvény megalkotásánál Balogh Jenő, akkori igazságügyminister ideje alatt fedezték fel azt, hogy a büntetőtörvénykönyv nem nyújt elég védelmet bizonyos visszaélésekkel, bizonyos jelenségekkel szemben. Nem ott keresték azonban az orvoslást, ahol kellett volna keresni, hogy a büntető törvénykönyv egyes tételeinél, ahol ők "ugy ismerték fel a helyzetet, hogy a választójogból való kizárást alkalmazni kell, ezt mint mellékbüntetést bevették volna novelláris utón a büntetőtörvénykönyv rendszerébe, hanem ahelyett a választójogi törvényben próbáltak egy felsorolást adni, amely eltérőleg a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseitől, módot nyújt azután arra, hogy valaki a választói jogától megfosztassák. Ez azonban nem lehet helyes megoldás, egyrészt azért nem, mert nem kielégítő, mert lehetnek olyan bűncselekmények, amelyek itt nincsenek felsorolva, de amelyek természeténél fogva figyelembe veendők lennének abból a szempontból, hogy az illető, aki azt elköveti, a választójogból kizárassék. Az elmúlt idők alatt hoztunk,egy törvényjavaslatot, amely például vétségnek minősiti a robbanószerek tartását és az azokkal elkövetett visszaéléseket. (Rakovszky Iván belügyminisler : Tessék beinditványozni !) Kérem igen t. minister ur, én egyelőre csak arra vállalkozom, hogy bemutassam, hogy .uég a saját szempontjukból sem kielégítő ez a rendelkezés. Tehát nem arra fogok vállalkozni, hogy beiktassak ilyen rendelkezéseket, hanem hogy ebből levonjam azt a konzekvenciát, hogy ez nem helyes megoldása ennek a kérdésnek. Ebben a pillanatban nem tudom áttekinteni a jog egész terét és nem tudom megmondani, melyek azok a bűncselekmények, jelenségek, vagy események, amelyeket a jövő talán ugy fog felismerni, hogy bűncselekményeknek fogja azokat minősíteni, amelyekkel szemben a választójogból való kizárás indokolt és helyénvaló lenne. Azt mondom tehát, hogy ez a szakasz és ennek a szakasznak rendelkezései bizonyos tekintetben a határon innen maradnak, bizonyos tekintetben azonban túlmennek. Túlmennek két tekintetben. Az egyik a birói diskrecionárius megítélés a kizárás tekintetében, miután mint méltóztatnak tudni, a politikai jogok felfüggesztése tekintetében a büntetőtörvénykönyv 57. és 54. §-ai rendelkeznek ugy,