Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

À nemzeigyütés 428. ütése 1925. évi június 17-én, szerdán. 345 mánytól kezdve mai napig, a Bethlen gróf elnöklete alatt álló kormányig Magyarország kormányzását vezették. Mindnyájukat felelőseknek és bűnösöknek tartom nemcsak abban a kérdésben, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkosság tettesei kinyomozva és a biróság elé állitva nincsennek, hanem mindnyájukat kivétel nélkül felelősnek és bűnösnek tartom abban a tekintetben, hogy egyáltalában szóba kerülhet ezzel az ügygyei kapcsolatban a tőméltóságu kormányzó ur magas személye. (Felkiáltások a jobboldalon; Ki hozta bele ? — Podmaniczky Endre báró ; Ki a vezérkari szónok ? — Hegedűs György -Ugy beszél egy katonatiszt. — (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak, a szónokot pedig kérem, ne méltóztassék a parlamenti szokásokkal ellentétben a főméllóságu kormányzó ur személyét a vitába belevonni. (Nagy Vince: Huszár arról beszélt ! — Zaj.) Szilágyi Lajos : A képviselő ur iránti loyalitásból ellenben ki kell jelenlenem, kogy igenis, a képviselő urnák s kormányának felelősségét kisebbnek, az utána következő Simonyi-Semadam-kormány felelősségét nagyobbnak, a Teleki-kormányét még nagyobbnak, s minden egyes később és később kinevezett és az ország kormányzása élen álló kor mánj^nak felelősségét súlyosabbnak és nagyobbnak tartom abban a tekintetben, hogy még ma is ott vagyunk, ahol voltunk, Nem akarok erre több szót vesztegetni. (Propper Sándor: ,Ott vagyunk, hogy a gyilkosok szabadon járnak !) Én a képviselő urnák talán akkor válaszolok legérthetőbben, na rámutatok arra, hogy Bethlen ministerelnök ur miről hallgatott Nagyon érdekelte volna például az országot, ha ő nyilatkozatában közhírré tette volna azt, hogy mi történt a rendőri nyomozással, a budapesti államrendőrség jelentésével, mi történt a belügyminisleriumban tett megállapításokkal, mi történt a gyanúsítottakkal és hol akadt meg az ügy ? Miért nem lehet ezt nyilvánosságra hozni ? (Nagy Vince : Kérdeztük, de nem válaszolt rá ! — Erödi-Harrach Tihamér: Ezt mindenki tudja.) Kénm, képviselő ur, kerülni fogom azokat a kifejezéseket is, amelyek a képviselő urat felháborítanák, de engedje megkérdeznem, hogy miért ne nyilalkozhatott volna az önök vezére tegnap arról, hogy hol akadt meg az ügy, ki volt az, aki megállapította, hogy a rend őri nyomozás hamis volt, vagy kik voltak azok, birói fórum állapitotta-e ezt meg, vagy nem, mert azt tudjuk, hogy tárgyalás nem volt, bírói itélet a gvanusitotiak felett el nem hangzott, tehát birói fórum nem szüntethette be azt az eljárást, hanem csak valamely más ismeretlen fórum, (Szeder Ferenc : Az a mellékvágány !) még pedig valószínűleg olyan fórum, amely nem is hasonlítható össze birói fórummal, valószínűleg nem független, hanem függő helyzetben álló személy rendelte el ennek az ügynek a félretételét. (Huszár Károly: Mikor? — Propper Sándor: Erre kellene egy sürgető államtitkár ! — Urbanies Kálmán : Mindenki tudja, itt voltak az akták a Ház asztalán!) Miért nem lehet mindezt nyilvánosságra hozni s kérdezem, miért nem lehet megmondani, hogy minekutánna az előttünk ismeretlen fórum megállapította azt, hogy a gyanúsítottak nem gyilkosok, azokután miért tették irattárba, mert ugy tudjuk, hogy irattárba tették, tehát félretették az egész ügyet. (Propper Sándor: El akarták tussolni!) Gondolkozzanak a t túloldalon ülő urak, jogászok és nem jogászok afelett : lehetséges-e, hogy valamely fórum megállapítsa azt, hogy a gyanúsítottak nem gyilkosok, lehet-e az ügyet ezzel irattárba tenni 1 Ez lehetetlen ! (Huszár Károly: Szilágyi képviselő ur, ezt az én kormányomra mondja 1 Kérem ezt most nyiltan megmondani !) — Mindjárt rátérek ! Mindezideig arról beszéltem, hogy a t. ministerelnök ur tegnap milyen kérdéseket nem világitolt meg s mi az oka annak, hogy a képviselő ur ezt a kérdést intézhette hozzám." (Huszár Károly: Mert váddal jelentkeztek !) A képviselő ur nem is intézhette volna ezt a kérdést hozzám, ha a miniszterelnök ur megvilágította volna ezeket a kérdéseket. (Hoyos Miksa gróf: Elég világos az én nézetem szerint !) Természetes dolog, tiogy az iratokat nem lehetett volna irattárba helyezni, az iratokat vissza kellett volna az államrendőrséghez küldeni, tovább Kellett volna nj^omozni, körözni, kutatni n3

r

ughatallanul, az államrendőrségnek elölről kellett volna az eljárást kezdeni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Es ha mindennek ellenére nem sikerült volna ? — Rupert Rezső: Azt láttuk volna! — Propper Sándor: ítéletnapig mindig nyomozlak volna ! Eltussolták mit tagadják ? — Erödi-Harraeh Tihamér : Nem tagadunk, ne lessék ilyen kifejezéseket használni ! — Rupert Rezső : Bacsó nem halt meg, nem gyilkolták meg !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mert kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani. Szilágyi Lajos: És mivel előttünk ismeretlen személy, csak sejtjük, de nem tudjuk, valószínűleg valamelyik lanu, igen magas tekintélyeket is belepróbált keverni ebbe az ügybe, százszorosan vagy ezerszeresen az lett volna a kötelessége az államrendőrségnek, hogy most már méginkább, még alaposabban, még gyorsabban nézzen utánna kötelességének, a bűnösöket nyomozza ki és álliisa elő. (Dinien Ödön: Majd ha SzUágyl lesz a főkapitány!) Ez már maga olyan mulasztásokat jelent, amelyekéi t valakinek számolni kell. Azt hiszem, hogy alkotmányosan és parlamentárisán jártam el, amikor abszolúte nem vettem részt 12 napon keresztül semmiféle mozgalomban, amely ezt az ügyet kiélesitette volna. (Derültség és laps a jobboldalon.} — (Urbanies Kálmán : Minden szava ilyen igaz, erre feleljen ?) Minekutána önök ilyen állásponton voltak és folyton azt hangoztatták, hogy az ellenzéknek csak arra van joga, hogy a kormányt számoltassa, s mikor azután akadt személyemben egy edenzéki képviselő, aki valóban a kormán}' felelősségét kezdte ebben a kérdésben firtatni, akkor pedig játékot űznek, viccelödnek e kérdés felett es azt tréfákkal próbálják elütni (Urbanies Kálmán : Nem komoly, amit mond !) Tény az, hogy én kormányokat kívántam leszámpltatni kivétel nélkül, természetszerűen Beniczky Ödönt is, akihez egyébként semmi közöm, akinek egész akciójáról nem tudtam, akit hónapok óta nem is láttam, tehát az ő fellépéséért semmiféle vonatkozásban, semminemű felelősséget nem vállalok. Már ezekből a mulasztásokból is, amelyeket eddig előadtam, egyrészt a t. képviselő ur kormányát terhelheti. Ha tudnám azt, ha felvilágosítottak volna arról, hogy a képviselő ur elnöklete alatt álló kormány idején még a nyomozás folyt és azt félre nem telték, máris azt mondanám, hogy az én megítélésem szerint is — bár erre nem vagyok egyedül illetékes fórum — a képviselő ur felelőssége nem állapítható meg. (Erdélyi Aladár: A vádlónak kell bizonyítékokat produkálni!) Ha azonban a képviselő ur elnöklete alatt álló kormány idején fejezték be a nyomozást, egészen természetes dolog, hogy a képviselő urat is, mint ministerelnököt, felelősnek és bűnösnek tartanám ezek körűi a mulasztások körül is. A képviselő ur azt mondotta, hogy én szemrehányásokkal illettem őt és a kormányt. Ez tény, de a szemrehányás nemcsak neki szólt, hanem az összes kormányoknak. (Derültség jobbfelől.j Kár, hogy az összes kormányelnökök nem érzik magukat kötelezve arra, hogy a képviselő úrhoz hasonlóan spontán nyilatkozzanak. Ez az ügy tiszta-