Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

342 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. 2,757.OCO korona járadékot kap havonta. A világtalan rokkant vezető kutyájának ellátására mintegy 220.000 koronát kap havonta. Halálesetenkint a rokkantak részére kifizetett temetkezési segélyek közel három miíió koronát tesznek ki. Ugyancsak megfelelő segélyezésben részesitik az özvegyeket, árvákat és szülőket is, ugy hogy pl. azok a szülők, akiknek két gyermekük veszett el, több mint 750 000 korona havi segélyben részesülnek Ugyancsak ez a segélyezési rendszer van érvényben Ausztriában is Ott a pótlék nélküli segélyezés összege városok, községek szerint, valamint a gyermekek számához viszonyítva, 900.000, 1,920.000 koronáig terjedő összeget tesz ki havonta. Ehhez jön a pótlék, amelynek összege 35—40%-os keresetképességcsökkenésnél 9—19.000 korona, 45— 55%-osnál 45-96.000 korona, 55-65% osnál 175— 288.000 korona, 65—75%-ig 369-768.009 korona. Egy négygyermekes vak katona például Ausztriában havonta 3,660.000 korona rokkantsegélyt kap, egy 100%-os hadirokkant pedig 3 millió koronát. Betegség esetén ugyancsak városok szerint és a gyermei<ek számát tekintetbe véve 30 000 koronától 64.000 koronáig terjedő napi segélyt kapnak, halálozás esetén pedig 1,080.000-1,440.0UO koronáig terjedő temetkezesi segélyt. Ugyancsak kiadós segélyben részesitik a hadiárvákat és akiknek segélye havonta félárváknál 81-180.000, teljes árváknál pedig 180-240.000 koronáig terjed havonkint. A hadiözvegyek ahhoz képest részesülnek segélyben, amint gyermekük van, vagy nincs és amint munkaképesek vagy munkaképtelenek. Szükségesnek tartottam Ausztria és Németország e tekintctbeni viszonyait azért ismertetni, mert ezek is háboruvesztes államok, ezek is tönkrementek gazdaságilag, de még sem feledkeztek meg bűnös könnyelműséggel a rokkantakról, még sem dobták el maguktól bűnös könnyelmű seggel azokat, akik a háború következtében rokkantakká, csonkákká, bénákká váltak, akiknek apja vagy férje a harctéren veszett el. Nem az én feladatom az, hogy rámutassak, milyen pénzforrásokból merítsék azokat az össze geket, amelyeket a rokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak kell adni, de mint kuriózumra mégis kötelességem rámutatni arra a szomorú körülményre, hogy az 1924/25, évi költségvetés adatai szerint az állami lólenyészintézetekre 2,513.738 aranykoronát fordítunk ugyanakkor, amikor a rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák ellátására ugyancsak ennek a költségvetésnek adatai szerint 2,489.872 koronát fordítunk. Tehát kevesebb összeget fordítunk a rokkantak ellátására, mint a lótenyésztésre. Eliiük : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Szeder Ferenc : Mélyen t. elnök ur, kérnék még tiz percet. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Nem adunk!} Elnök : Kérdem a t. Házat, méitóztatik-e a képviselő ur beszédének tiz perccel való meghosszabbításához hozzájárulni, igen, vagy nem? (Igen! Nem ? — Zaj.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások : Kisebbség ! Többség ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ellenpróbál kérünk! — Zaj a Ház minden oldalán.J Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak mégegyszer felállani, meg fogom olvastatni a szavazókat. (Megtörténik. — Szilágyi Lajos : A rokkant-kérdésben ! — Szabó Sándor: Ne szavaljon képviselő ur ! Épen eleget hosszabbítjuk meg a beszédidőt. —, Nagy zaj. — Csendet kérek. — Szabó Sándor : Én ott voltam a harctéren !) Méltóztassanak a helyüket elfoglalni. Elrendelem az ellenpróbát. Kérem azokat a képviselő urakat, akik nem adják meg az engedélyt méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Zaj. — Szilágyi Lajos : Nem az a fontos, hogy Szeder kéri, a tárgy a fontos ! Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek. Ha nem méltóztatnak csendben maradni kénytelen leszek a képviselő urakat rendreutasítani. (Szabó Sándor : Mindig olcsó népszerűséget keresnek !) A Ház többsége az engedélyt megadta, tehát a képviselő urnák joga van még 10 percig beszélni. (Kuna P. András: Boldogok lesznek a rokkantak !) Szeder Ferenc : Fontos ennek a kérdésnek rendezése annyival is inkább, mert félhivatalos kimutatás szerint közel 270.000 főről van szó . . . (Folytonos zaj a jobboldalon. Nagy Vineeince: Ki kell gotyózni azokat, akik hozzájárultak !) Elnök : Ismételten kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni (Zaj a jobb- és baloldalon.) Utoljára figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy nincs elegendő csend a Házban. A képviselő urak magánbeszélgetéseiket méltóztassanak a folyosón elintézni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szeder Ferenc : . . . tehát az ország lakosságának mintegy 3%-át, ezt a legnyomorultabb rétegét, érinti ez. A másik, amit szóvá akarok tenni, a népjóléti minister urnák legutóbb megjelent rendelete, amely -a felülvizsgálatot elrendelte. E szerint a rendelet szerint a felülvizsgálat egy hónapig, május 15-étől június 15-ig tart. Budapesten azokat a plakátokat, amelyek a rendeletnek ezt az intézkedését közölték, olyan időben ragasztották ki, amikor a választási harc hevében ezeket a plakátokat két napig sem lehetett az utcasarkokon látni, ugy hogy a felülvizsgálatra jelentkezni akaró rokkantak még a legjobb akarat mellett sem jelentkezhettek, mert nem szerezhettek tudomást a népjóléti minister ur intézkedéséről. De sérelmes ez az intézkedés különösen künn a falvakon, és én talán tendenciát találok abban, hogy a falvakon is olyankor rendelték el ezt a felülvizsgálatot, mikor a mezőgazdasági munkás rokkantak nincsenek a falvakban, hanem künn a határban vannak elfoglalva és alig szerezhetnek tudomást arról, hogy nekik felülvizsgálatra kell jelentkezniök. Kérem tehát a népjóléti minister urat most is, hogy tolja ki ezt a határidőt es gondoskodjék arról, hogy ez megfelelő módon közhírré tétessék, ugy, hogy azoknak a rokkantaknak is mód adassék arra, megjelenhessenek a felülvizsgáló-bizottság előtt, akik eddig nem jelentkeztek felülvizsgálatra A harmadik, amit szóvá akarok tenni, ugyancsak ezzel kapcsolatosan az, hogy ugyanennek a rendeletnek intézkedése szerint végkielégítést is adnak a hadirokkantak közül azoknak, akik azt kérik, még pedig három évre terjedő összegét rokkantsági járulékuknak Az előbb röviden ismertettem, hogy milyen összegű az a rokkantjáradék, amelyet 25—50%-os hadirokkantak kapnak, és megállapítom, hogyha ilyen arányban kapják meg a végkielégítést ugy a hadirokkantak, mint a hadiözvegyek, az'nem egyéb, mint közönséges léprecsalása ezeknek a szerencsétleneknek. Oly nyomorúságos viszonyok között élnek nemcsak a rokkantak, hanem az egészséges, munkaképes emberek is, akik nem tudnak munkához jutni, de különösen a rokkantak, hogy most adott pillanatban mindenre képesek azért, hogy pénzhez jussanak, s az életüket valahogy tovább tudják fentartani, és igy képesek ezekért a nevetséges összegekért, hat-nyolcszázezer, egymillió koronáért lemondani arról, hogy az állammal szemben továbbra is igényt formálhassanak az ellátásukra. Ezt az intézkedést a nyomorúság közönséges kihasználásának tekintem, (Rupert Rezső: Zsaro-