Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

28 A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. kormánnyal együtt a többségi pártra gondolok — mindazokat az intézménj'eket megteremteni, amelyek a természetes fejlődéshez szükségesek, mondom, ezek a tényezők nagyon hamar felejtenek. Csak azt látják, hogy most e pillanatban ők vannak hatalmon, azt látják, hogy az kell, hogy történjék, amit ők kívánnak, ami az ő hatalmuk gyakorlásához szükséges és nem gondolnak arra hogy a sors sokszor nagyon kegyetlen tud lenni. Hiszen minden mulandó. Talán annyira biztosak az urak a túloldalon, hogy mindig ők fogják a többséget képviselni ? Hiszen olyan törvény megalkotásáról van szó, amelyet nemcsak márólholnapra és nem rövid időre csinálnak meg. Borzasztó elgondolni, hogy Magyarországon 70 év kellett ahhoz, mig a választójogi törvényen valamit változtattunk, és hogy talán újból 70 évig fog tartani, — amitől Isten ments — hogy ezen a törvényen, amelyet most fogunk csinálni, változtatni lehet. Ministerek, kormányok jönnek, mennek, pártok is. A t. túloldalon ma nem az a párt ül, amely a háború előtt ült ott és igy lesz az a jövőben is. Ha a többség kissé gondol erre, olyan törvényt kell alkotni, amely abban az esetben is megfelel, ha nem többségben, hanem kisebbségben vannak. Ha ez igy van, érthetetlen az az álláspont, amelyet a t. többség ennek a kérdésnek tárgyalásánál elfogadott. Azt is mondja az igen t. túloldal — nem mindegyik tagja, hanem egészében — hogy a jogok kiszélesít ését, a választójogot azért nem adhatják meg, mert ez forradalomhoz vezet, sőt vannak, akik azt mondják, hogy ez bolsevizmushoz vezet. En ugy tudom, hogy forradalmak már voltak, amikor még parlament nem volt, amikor szociáldemokráciáról senkisem tudott és bolsevizmusról senki sem álmodott. De különösen voltak akkoriban u. n. palotaforradalmak, amelyekben nem proletárok vettek részt, hanem az uralkodóosztályok egymással szembekerültek és mert az egyik ugy vélte, hogy neki az, aki a trónon ül, nem tetszik és egy másikat akart odaültetni, bekövetkezett nagyon sok esetben a palotaforradalom. (Pikler Emil : Aba Samu, Péter, ónodi országgyűlés !) Ha ez átment a tömegekre is, a proletárokra ez csak azt bizonyitja, hogy a magas példákból megtanulták, hogy igy is lehet -csinálni, hogy nem kell legális eszközöket használni, hanem lehet palotaforradalmat csinálni, erőszakkal győzni és szuronyok segítségével lehet változást előidézni. A jelentés is az ellenkezőjét mondja, azt mondja, hogy a megrázkódtatás nem lett volna annyira jelentékeny, ha jogokat adtunk volna. Igy is van. Ha jogokat élvez a nép, akkor még ha nyomorban van is, a szabad mozgás lehetősége mellett, megelégszik azzal, hogy a parlamentben, a törvényhozó testületben minden népréteg ott van, és a képviselők közül mindegyik a legjobbat nyújtja, mindnyájan azon törik a fejüket, hogy enyhítsék a nyomort, akkor türelmesebb mintha azt látja, hogy kiváltságosak ülnek a törvényhozó testületben, azok, akik előjogokkal bírnak választhatnak törvényhozót, de ha ez sincs meg, akkor kirobbanások történnek. Ha forradalom nem lett volna, nem ülnénk itt. Ez nem vívmánya a forradalomnak igen t. Csontos képviselőtársam? Itt ülnénk mi, én magával, ha nem lett volna Magyarországon 1848? Akkor miért félnek annyira a forradalomtól? Hát a francia forradalmat nem dicséri mindenki? Nem látja-e minden művelt, intelligens ember azt, hogy a francia forradalomnak köszönheti Európa azt az irányzatot, amely az egész Európára kiterjedt és meghozta az emberi jogokat? Bocsánatot kérek, legyünk konzekvensek egyszer. Nem mindig, mert nem lehet dogmatikusan konzervativnek lenni, de ebben a dologban igen. Ha igy gondolkodunk, akkor nem lehet azt mondani, nem adhatunk minévi június hó 4-én, csütörtökön denkinek választójogot, mert akkor megint forradalom lesz. Forradalom már volt, és a forradalomnak köszönhetjük azt, hogy itt vagyunk. Épen ezért attól nem félni kell, hanem ellenkezőleg, ha el akarjuk hárítani, hogy ilyen kirobbanások, forradalmi átalakulások történjenek, akkor a természetes fejlődés útjára kell lépni és megadni mindazt, amit az idők megkövetelnek. Ezek az idők ilyen háború és a forradalmak után igenis azt követelik, hogy most már végre legalább ez a harc szűnjék meg ebben az országban, amely az általános, titkos választójogért folyik. Ez nem szociáldemokrata követelés. Ez polgári követelés, amelyre a szociáldemokraták csak azt mondják : igenis helyes felfogás, ez az igazság. Mi nem követelünk többet, mint mások, mi ugyanarra a jogra tartunk igényt, amelyet mások is megkapnak. Épen ellenkezően áll tehát a helyzet. Ha azt mondják, hogy azokban az országokban, amelyekben az általános választójog alapján működnek a parlamentek, nagyobb bajok vannak, mint nálunk, ezt a magam részééről tagadom, mert nincsenek nagyobb bajok. Azok a a bajok, amelyek a mai időben mutatkoznak, nem abból fakadnak, hogy általános választójog van, hanem abból, hogy ilyen véres háború volt. A háború feldúlta nemcsak a legyőzött, hanem a győző államoknak normális helyzetét is és ha bajok vannak, az óriási nyomor és munkanélküliség következtében, ne tessék azt mondani, hogy ezek a bajok azért vannak, mert egyes országokban általános választójog van. Ezek a bajok gazdasági okokból fakadnak Magyarországon és a háborúból, amely egész Európára ezt a szerencsétlenséget hozta. Ha mi szociáldemokraták parlamenti alapon állunk, ezzel elismerjük azt az elvet, hogy a többség dönt, de — igen t. túloldal, -— ez nem jelenti azt, hog3" a többség diktál. Pedig ebben a jelentésben ez van. Nem tagadom, más országokban is, minden olyan parlamentben, ahol a képviselők az általános, titkos választójog alapján jutottak be, megváltoztatták a házszabályokat. De ez közös megbeszélés alapján történt, pártközi konferenciákat tartottak, (Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) s a kérdés csak akkor került a plénum elé, amikor már megérlelődött, a plénumban pedig minden vihar nélkül elfogadtak olyan házszabályokat, amelyek a megváltozott viszonyoknak megfelelőek voltak. Nálunk erre nem volt szükség; itt a többség megmutatta, hogy neki nem kell pártközi konferencia. (Györki Imre : Csak palotaőr !) nem kell megkérdezni : hogy mit szóltok ti ehhez, csináljuk meg közös erővel, igyekezzünk a viszonyokat mérlegelni, nektek is be kell látnotok, hogy nem mindig szükséges, vagy fontos az, hogy nagy beszédeket tartsunk, igyekezzünk egymást megérteni és a házszabályokat ezen az alapon revideálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Rothenstein Mór : Itt nem igy történt. A többség talált módot arra, hogy ellenzék nélkül teremtse meg a házszabályokat. A többségnek ehhez meg is volt a lehetősége, de más kérdés, hogy ez okos, célszerű volt-e, s ha az igen t. többség nem helyezkednék arra az álláspontra, hogy : én vagyok a többség és itt nem engedek semmi beleszólást, hanem megértéssel, célszerű belátással keresne megegyezést, akkor ebben a parlamentben is más volna a helyzet. Nem mondom, hogy akkor már minden megbeszélés felesleges volna s hogy vitára nem voln a szükség, mert nem lehet olyan parlamentet elképzelni és olyan parlamentet ki kivánni, ahol a felfogások nem eltérők, ahol nincs szükség vitára a kérdések tisztázása végett. Nem is erről van szó, nem is erre gondolunk, hanem arra, hogy a többség ne helyezkedjék arra az álláspontra, hogy azért, mert többség, tehát diktál,