Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

 nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán, 331 Andor mondja... (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Megint Budaőrs ! —- Malasits Géza : Ezt szeretnék az emlékükből kitörülni ! — Hedry Lőrinc : A köztársaságnak Károlyi Mihály befűtött örökre !) Mi még találkozni fogunk akkor, amikor Magyarország köztársaság lesz ! (Hedry Lőrinc : Kétlem ! — Halász Móric : Nem szeretném megérni !) Nem főiünk, hanem a történelmi erők működésétől függ. Azt hiszem, bár nem vagyok próféta, meg fogjuk érni. (B. Podmaniczky Endre : A régi próféták már meghaltak !) Már Szakács Andor t. képviselőtársam rámutatott Kacziányi Gézának, e jeles történetirónak esetére, akit elitéltek Budaörs után. A királyra lövöldözni nem királysértés, de néhány tényt elmondani róla, amely nem is gázol a becsületébe, ez királysértés. Amikor ilyen judikatura működik egy országban, akkor nagyon könnyen rá lehet sütni valakire az izgatást. Nagyon nehezményezem én a 8. és a 9. pontokat is, amelyek azt kontemplálják, hogy aki bűntett vagy vétség miatt birói végzés alapján előzetes letartóztatásban van, választó ne lehessen. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke pl. van olyan kapacitás, mint egy magyar nemzetgyűlési képviselő ; mégis az utolsó amerikai elnökválasztáson elnökjelölt volt, és azt hiszem, hogy három és félmillió szavazatot kapott valaki, aki akkor börtönben volt, nem előzetes letartóztatásban, hanem el volt Ítélve jogérvényesen ; az amerikai törvények mégsem zárják ki a választhatóságból, mert ott a demokráciának, a szabadságnak alapfeltétele az, hogy a nép szabadon választhasson akárkit és hogy a népre kell bizni, hogy kit tart méltónak arra, hogy államfő vagy képviselő legyen. Ezt törvénybe iktatni nem lehet ; a népnek nem lehet gusztust, Ízlést előírni. A legutóbbi németországi választáson pl. néhány olyan kommunista képviselőt választottak meg, akik a választási mozgalomban azért nem tudtak résztvenni, mert már hónapok óta börtönben ültek ; mégis megválasztották őket. (Felkiáltások jobbfelöl : Gyönyörű dolog !) Én nem vagyok elragadtatva a kommunistáktól, de látjuk a demokrácia követelményeinek kielégítését és a demokrácia teljességét Németországban, mert az állam nem akadályozza meg még azt sem, hogyha a nép a kommunista izgatás miatt elitélt és börtönben ülő embereket akarja megválasztani, — megengedem, hogy ferde ízlés alapján, de meg akarja választani, mert neki ilyen Ízlése van — hát megválassza őket. (Mozgás jobbfelől.) Amikor pedig a kommunista-párt összeült és elhatározta, hogy lépéseket tesz a börtönben ülő jelöltek kibocsátására, ez nem történt meg, de azért az illetőket mégis képviselőkké választották, és ők akkor, amikor a börtönből kijöttek, bevonultak a parlamentbe. (Y^ass József népjóléti és munkaügyi minister : Ezzel a logikával a lipótmezei bolondokat is meg lehet választatni ! — Ugy van ! jobbfelől.) Hát t. Nemzetgyűlés, itt van Kossuth Lajos esete. 48-ban ő is börtönben ült. (Felkiáltások jobbfelől : Ne hasonlítsa össze Kossuthot !) Én nem hasonlítom össze Kossuth Lajost a kommunistákkal, (Szakáes Andor : Liberálisabb törvény volt az, mint amilyen ez lesz !) csak megállapítom, hogy Kossuth szintén nem lehetett volna követ 48-ban, ha ez a törvény érvényben lett volna. (Szakács Andor : Ez igy van, liberálisabb volt akkor az a törvény, mint amilyen ez lesz ! — Hedry Lőrinc : De erkölcsösebb volt a nemzet !) Nagyon sikamlós, vagy jobban mondhatnám, elasztikus a 7. §-nak az a kitétele, hogy nem lehet választó, aki (olvassa) : »háború idejében az ellenséggel együttérzését akár sajtó utján, akár szóval, iratban, képes ábrázolatban vagy egyébként felismerhetően kifejezésre juttatta.« Ez túlelasztikus, mert én emlékszem pl. arra, hogy a mi szerencsétlen háborúnk idejében az egyik nagy budapesti napilapnak állandó cikksorozata volt a következő címen : »Ein Tag des Weltkrieges« s ezekben a cikkekben az angol és a francia nemzet mindennap a sárga földig volt legyalázva, ezek a cikkek minden kulturális haladást, minden műveltséget az. irodalom és a művészet terén a francia és az angol nemzettel szemben tagadásba vettek s ha ezeket a cikkeket olvastuk, meg kell állapitanunk, hogy az angol és a francia nemzet a világ legutolsó, legbarbárabb két nemzete ; ezek a cikkek nem ismerték el egy Shakespearenek, egy Voltaire-nek, egy Rousseau-nak, egy Pasteur-nek nagyságát, hanem minden angolt és franciát, aki csak a világon volt, műveletlen és haszontalan embernek nyilvánítottak. Én azt mondtam, hogy ezt nem fogadom el, mert igaz, hogy háborúban vagyunk Angolországgal és Franciaországgal, de az angol tudás és a Francia géniusz magasságát nem tartom elvitathatónak. Mihelyt ilyen kijelentést teszek, beleütközöm ebbe a paragrafusba, mert együttérzésemnek adtam kifejezést. Mindez tehát az bizonyítja, hogy az ellenforradalmi gondolkodást kodifikálni, állandósítani akarják. Ez pedig homlokegyenest ellenkezik azzal, amit a ministerelnök ur tegnap itt előadott. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem tessék befejezni beszédét. Pikler Emil : Be is fejezem. Mondhatom, hogy a túlsó oldalon sok mosolyt láttam rövid pár perces felszólalásom alatt. Szinte kétségbeeséssel látom, hogy az igen t. urak ott a túlsó oldalon az ellenforradalmi szellemet nem akarják leépiteni, hanem a gyűlölködést, a nemzet polgárai közötti ellentéteket szítják továbbra is. (Nagy zaj és ellentmondások jobbfelől.) Igen, mert az ellenzéki érzelmű választópolgárság legkvalifikáltabb, legbátrabb harcosainak teszik lehetetlenné, hogy a parlamentbe bekerülhessenek. Limonades és lagymatag emberekre nincsen szükség, hanem harcos emberekre van szükség, akik mindenkor kiállanak és megmondják a véleményüket. Épen azért, mert ezzel a paragrafussal lehetetlenné akarják ezt tenni, ezt a szakaszt nem fogadom el, hanem csatlakozom Rupert Rezső képviselőtársam javaslatához. Szólásra következik ? Láng János jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés! A 7. §-ba a magyar "kormány bevitte teljes mentalitását Ebben a paragrafusban domborodik ki az ő ellenforradalmi érzülete. Ha megnézzük ennek a szakasznak 8. pontját, akkor ebből megállapíthatjuk, hogy eszerint annak, akit bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt szabadságvesztésbüntetésre Ítéltek, az Ítélet jogerőre emelkedésétől a szabadságvesztésbüntetés kiállásáig nincsen szavazati joga. Tehát ha bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt elitélnek valakit, annak nincsen szavazati joga az Ítélet jogerőre emelkedésétől a szabadságvesztésbüntetés kiállásáig. Itt van ellenben a 9. pont, amely azt mondja, hogy nincs választójoga annak, akit nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre Ítéltek. Továbbá ebbe a kategóriába sorozza be ez a pont az összes, politikai bűncselekmény miatt elitélteket is. így tehát a betörőket, azokat, akik csaltak, sikkasztottak, loptak, embertársaikat megkárosították és embertársaik százait tönkretették, ugyanabba a kategóriába sorozza ez a pont, mint azokat, akik esetleg egy kisebb izgatást követtek el. (Mozgás a jobboldalon.) Ebben a szakaszban az foglaltatik, hagy annak, aki ezt a deliktumot NAPLÛ XXX1U, -15