Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. 325 épen csak ezt vette át a belügy minister ur ? Miért nem vette át azt is, amely szerint ahhoz, hogy valaki választójogot élvezzen, elegendő az irniolvasni tudás. Ennél a pontnál nem vette mintául az 1918-as törvényt, pedig ez sokkal megfelelőbb, sokkal helyesebb lett volna, a mai kornak is inkább megfelelt volna, mint az, hogy nem az Írni-olvasni tudásra, hanem a 4, illetőleg a 6 elemi osztály elvégzésére van szükség. (Elnök csenget.) Mindezeknél fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a pontot ebben a fogalmazásban elfogadjam s épen ezért támogatom ^mindazokat a javaslatokat, amelyek ellenzéki oldalról tétettek. Elnök : Szólásra következik ? Petroiits György jegyző : Szakács Andor Î Szakács Andor : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Csupán azért szólalok fel, hogy felhívjam a t. Nemzetgyűlés figyelmét az ebben a szakaszban elrejtett intézkedések egész jelentőségére. (Halljuk ! Halljuk \) Ez a szakasz első tekintetre, különösen első részében kielégítőnek látszik. A kritikus 9. pont azonban, mely nem áll egyébből, mint törvények és törvényszakaszok citálásából, csak ugy érthető meg teljesen, ha az ember előveszi a törvénykönyvet és megnézi ezeket a hivatkozásokat és vanatkozásokat és megállapítja, hogy milyen címen akarja a kormány ezekkel az intézkedésekkel kirekeszteni az embereket az alkotmányos életből. Mindjárt a 9. pont elején azt látjuk, hogy ki van zárva a választójogból az, akit felségsértés miatt elitéltek. Nem mondom, hogy helyeslem, mert álláspontomból nem is következik, de felségsértést elkövettek minálunk igen magasállásu személyek az utóbbi időben anélkül, hogy ezért bíróilag elitéltettek volna. A hivatkozásokban meg van mondva, hogy a büntetőtörvénykönyvnek, mely paragrafusai azok, amelyekkel való összeütközés esetén valaki elveszti választói jogosultságát. Benne van az is, hogy felségsértés címén ki kell maradnia a választójogból pl. nemcsak annak, aki bántalmazza a királyt, vagy szabadságában korlátozza, hanem annak is, aki őt az ellenség hatalmába szolgáltatja. A további szakaszokban ki van mondva, hogy mindazok elvesztik választójogukat, akik ilyen cselekményben egyáltalában részt vesznek, (Pikler Emil : Akkor az egész egységes párt nem vehet részt a választásban !), akik Írásban vagy szóban felhívást intéznek az iránt, hogy ilyen cselekmény végrehajtassék. Egyáltalában nem vagyok tisztában azzal, hogyan lehet ma Magyarországon felségsértést elkövetni a hivatkozott szakaszok szerint, hiszen az országnak nincsen királya. De amikor volt királya, akkor a büntetőtörvénykönyv összes felségsértési paragrafusait az akkor hatalmon lévők teljesen kimerítették és elkövették. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Emlékszem arra, hogy a mikor a budaörsi ütközet volt és mentem át Budára, fiatal emberekkel találkoztam, akik ragasztóval telt csöbört és hónuk alatt nagy göngyöleg papirosokat vittek, azokat kiragasztották, s azokon a plakátokon a következő felhívások állottak : »Egyetemi polgárok, gyülekezzetek az egyetemi aulában ! Ébredő magyarok, gyülekezzetek a Várban a Ferdinánd kaszárnyában.« Mindazok, akik ezeket a plakátokat kiragasztották és azok, akik a gyülekezésben részt vettek, e szerint a választójogi javaslat szerint a politikai jogokból legalább is erkölcsileg ki vannak rekesztve, ha birói eljárást nem is folyt volna le velük szemben. Nem hiszem és lehetetlenségnek tartom, hogy a kormány — amely mégis csak annak a ténynek alapján van itt, hogy Budaörsön az ütközet az ő javára dőlt el — olyan erkölcsi vagy büntetőjogi szabályt statuáljon egy törvényjavaslatban, amely voltaképen visszahull a mai kormány legtöbb tényezőjére. De tovább megyek. Ezekben az elbujtatott szakaszokban nagy és súlyos büntetések rejlenek. A hivatkozott törvénycikkek büntetik a kormányzósértést és annak elkövetőjét megfosztják választójogától. Nem akarok ehhez hozzászólni, mert az államfő tekintélyét védeni kell. De ugyanekkor büntetik e szakaszok a királysértőt is. Nem tudom — mivel a királysértés kérdésében büntető juclikaturánk még teljesen kiforrva nincs, egységes jogszabály még nem alakult ki — lehet-e királysértést elkövetni és miképen. Megtörtént egy esetben, hogy egy igen jeles nemzeti irányú történetírónkat elitélték királysértés címén amiatt, hogy a IV. Károly előtt uralkodott királyról vagy császárról, Ferenc Józsefről a biróság véleménye szerint nem hízelgő, nem tiszteletteljes hangon irt. Dr. Kaeziányi Gézát emiatt curiai ítéletre való hivatkozással megfosztják választójogától a független Magyarországon. (Pikler Emil : Abszurdum !) Engedelmet kérek, ezt teljes képtelenségnek tartom. (Pikler Emil : Amikor a királyra lőnek, ugyanakkor egy sértő kifejezésért büntetnek !) Méltóztassanak meggondolni e szakasz jelentőségét. De tovább megyek. Hivatkozás történik ebben a szakaszban a Nagy György-féle 1913. évi XXXIV. tcikkre is, mely szerint az, aki az abban statuált bűncselekményt elköveti, szintén nem lehet választó. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy amikor a munkapárti uralom meginogni látszott, 1912 és 1913-ban, a kidobások után, az ellenzék passzivitása idején, az erőszakos fegyveres házszabályok meghonosítása után a munkapárt ugy érezte, hogy uralkodását kizárólag korlátozó, reakciós törvények statuálásával tudja fentartani. Akkor keletkeztek ezek a törvények. Nem elégedtek meg a 67-iki nagy magyar jogásznemzedék törvényalkotásával, hanem a királyság intézményének védelmére is nevezetes uj • törvényeket iktattak be, és Nagy Györgytől, a köztársasági mozgalom vezetőjétől annyira reszketett az akkori kormány, hogy külön ötszakaszos törvényben igyekezett Nagy György köztársaság mozgalmát eltiporni. Hogy milyen sikerrel, arról nem óhajtok beszélni. Tény azonban az, hogy ennek a törvénynek értelmében, ahogy ez a szakasz kivánja, a köztársasági mozgalom résztvevőit, a köztársasági eszme híveit a magyar alkotmányos életből egy ilyen törvényhivatkozással egészen egyszerűen elmozdíthatjuk. Többé Magyarországon politikus, író, vagy publicista nem lehet nem csak választható, de még választó sem, ha szóban, felhívásban, vagy újságcikkben a köztársasági gondolat mellett állást foglalt. Szerény véleményem szerint az alkotmányos szabadság ekkora korlátozása merőben képtelenség. (Pikler Emil : Petőfi Sándor és Kossuth Lajos nem Lhetne választó, ha ma élne !) De homlokegyenest ellenkezik ez magának Bethlen István grófnak kijelentéseivel is. Emlékszünk rá hogy Bethlen István gróf itt a nemzetgyűlésen a mi kérdésünkre, felhívásunkra több ízben határozottan kijelentette, hogy a köztársasági mozgalom nem tűrhető, ha erőszakos cselekedetekkel akarja a maga célját megvalósitani, ellenben az alkotmányos propagandát ebben az irányban a kormány épugy engedélyezi és törvényesnek tekinti, mint pl. a másik, ellenkező mozgalmat, amely a Habsburg-uralom helyreállítását célozza. Én tiszta képtelenségnek tartok olyan törvényalkotást, amely egy nagy irányzatnak, egy ma Európában mind általánosabbá váló állam- " formának összes hiveit .a választói jogtól meg akarja fosztani. Már pedig, ha a vezetőembereket, 44*