Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

18 A nemzetgyűlés 421. ülése 1925, letemben 2300 embert kiköszörültek a választók névjegyzékéből. Hogy ez a köszörülés célirányos volt-e vagy sem, egyelőre még nem lehet eldönteni, viszont kétségtelen, hogy én is helytálltam Ígére­temnek és a volt főispán ur fegyverköszörülése után az történt, hogj- Miskolc első kerületében az idő­közi választásnál mi az ő fegyvereivel szemben egy ellenzéki képviselőt beköszörültünk. (Derültség. — Puky Endre előadó : Nem az én főispánságom alatt történt !) Ez már nem, de arra vonatkozólag akar­tam ezt előadni, hogy nem használ semmit sem ez a jogfosztó köszörülés, mert hiszen kétségtelen, hogy a volt főispán, illetőleg az előadó ur arra cél­zott, azt értette fegyverköszörülés alatt, hogy ala­posan megnyirbálja a választók létszámát, olyan mértékben, hogy Magyarországon még Budapest is eltörpül emellett a törvényhatóság mellett. (Puky Endre előadó : Az alkotmányos küzdelem fegyverei­ről beszéltem !) Alkotmányos fegyvereknek ezt épen nem mondhatnám, mert a választójogról szóló érvényben levő rendelet négy elemit ir elő és ennek ellenére okleveles tanítónőket töröltek ebben az évben is a választók névjegyzékéből ; tehát az ebben a tárgyban kiadott pótrendelet értelmében vélelmezni kellett volna a négy elemi elvégzését olyan egyéneknél, akikről foglalkozásuk után fel­tételezhető, hogy elvégezték a négyelemit, ilyen például az okleveles tanítónő is. Az előadó ur közbeszólásával szemben méltóz­tassanak megengedni, hogy egy másik klasszikus példára mutassak rá, annak illusztrálására, hogy ebben az országban a jogfosztás milyen méreteket öltött, hogy ne mondjam, egészen a dühöngésig fajul, hogy a magyar nemzetgyűlés elnöki székében is egy jogfosztott pária ül. Klasszikusabban nem lehetett ezt a kérdést megmagyarázni, mint azzal, hogy a magyar nemzetgyűlés elnökének sincs vá­lasztójoga. Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék az ilyen erős aposztrofálásoktól tar­tózkodni, mert az elnöki székben pária semmi körül­mények között nem ülhet. Beisinger Ferenc : A világért sem jutott eszembe, hogy sértő szándékkal használjam ezt a kifejezést ; az én ideológiám és elvi felfogásom szerint azt, hogy valaki jogfosztott pária, erkölcsi­leg és semilyen szempontból sértőnek nem is tekintem. Épen azért, mert nem tekintem annak, nem is szánhattam ezt sértő kifejezésnek. Annak megvilágítására és megmagyarázására azonban, hogy milyen pártpolitikai szempontok érvénye­sültek itt éveken keresztül a választójog meg­szükitésénél, ennél klasszikusabb példát a sok közül kiragadni nem tudtam. A második rendkívüli szempont, amellyel kénytelen vagyok foglalkozni, annak ellenére, hogy ezt erről az oldalról már meglehetős mértékben megvilágították : a választás tisztasága. A kormány javaslata, azonkivül a kormány elnök részéről és kormánykörökből elhangzott beszédek is igen sokat foglalkoztak a választás tisztaságával. A vá­lasztás tisztaságát a javaslat szinte az erőlködésig igyekszik hangsúlyozni és némileg biztosítani is megkísérli, amennyiben azt mondja, hogy a jövő­ben a biróság fog Ítélkezni a választási perekben. Koncedálom azt, amit koncedálni kell, hogy t. i. a jelenlegi állapottal szemben ez haladás, mert hiszen eddig a parlament maga ítélkezett a válasz­tási perekben, tehát az események, a tapasztalat igazolják, hogy ezekben az Ítélkezésekben kegyet­len módon érvényesülhetett a pártpolitika. Bár­mennyire nem állok azonban azon a felfogáson, hogy Magyarországon a biróság a szószoros értel­mében független, ennek ellenére részemről minden esetre bizonyos haladásnak minősitem azt, hogy most már a pártpolitikai ítélkezés lehetőségéből, ha nem is tökéletesen független, de mégis birói évi június hó 4-én, csütörtökön Ítélkezés alá vonatnak a választási perek. De én nem utólagos intézkedésekkel tartom lehetséges­nek biztosítani a választások tisztaságát, hanem preventív intézkedést szeretnék. Azért tartom szükségesnek a preventiv intézkedést, mert a túl­oldalról épen olyan képviselő urak tettek közbe­szólást, akiknek kerületében meggyőződésem szerint a választás nem épen kifogásolhatatlan módon ment végbe. A választás tisztaságának egyedüli preventiv biztositéka : a választás titkossága. Kormányzati körökből elhangzott egy-egy vérszegény állítás arra vonatkozólag, hogy a tit­kos szavazásnál is lehet visszaélést elkövetni. Meggyőződésem szerint azzal a csekély kifogással szemben, azzal a pár aprólékos kifogással szem­ben, melyet az olasz módszerre vonatkozólag hangoztattak itt ebben a Házban, amit annak idején a pártpolitikától nem mentes illetékes bizott­ság is megcáfolt, más lényegeset nem is tudnak a titkosság ellen a javaslatban felhozni, mint a Szegedre célzó olasz módszert. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel szem­ben rámutassak a sajószentpéteri, mezőcsáti, az ózdi, az ónodi, a tarpai és a feledi választásokra. (Propper Sándor : Borbély Maczky Emilre I) Bor­sodmegye, mint köztudomású, az előző időkben úgyszólván kizárólag ellenzéki képviselőket kül­dött be az országgyűlésbe, most pedig a kilenc kerületből egyedül magam tudtam bejutni, mint ellenzéki képviselő egy titkos kerületben, Miskolc második kerületében. Ma kormánypárti Mezőcsát és Mezőkeresztes népe, amely, mint emiitettem, azelőtt ősi függetlenségi, ellenzéki természetű nép volt. Kormánypárti képviselőt választottak a sajószentpéteri ipari munkáskerületben és (Szily Tamás : Okosan !) az ózdi kerületben is, amely­nek választópolgársága Borbély-Maczky Emil, akkori főispán állítása és bizonyítása szerint is hetvenöt százalékban munkáslakta kerület. Hogy okosan cselekedett-e, képviselő ur, nem tudom, az mindjárt elválik. (Györki Imre : Én tudom, hogy nem okosságból ! — Szily Tamás : Ez véle­mény dolga !) Az igazság majd elválik. A mezőcsáti kerületben a hivatalos ügyész­ségi vizsgálat állapította meg, hogy a szavazás igen sok esetben a szó szoros értelmében törvény­ellenesen ment végbe. Megállapittatott és bűn­ügyi feljelentés is tétetett arra vonatkozólag, hogy a kormánypárt listájára kerültek olyanok nevei, akik az ellenzéki jelöltre szavaztak le. Erről írásbeli dokumentum is van. Azonkivül, mint méltóztatnak emlékezni, ott egész kis harctér keletkezett, lövöldözések is voltak annál a válasz­tásnál. Nem akarom eltölteni azt az időt a mezőcsáti kerületben történtek elbeszélésével, hanem itt van pl. az ózdi kerület, ahol a Salgótarjáni és Rima­murányi Vasmüvek telepe, az ózdi vasgyár van, ahol a munkásságot a térmesterek és különböző olyan egyének, akik a munkásságnak^ árthattak, terrorizálták a szavazásnál, a vezérigazgatóra való szavazásra. Hogy ez a terror nem volt csak egy­szerű rózsavíz, azt az is mutatja, hogy számos el­bocsátás történt. (Propper Sándor : Kidobálták lakásukból a munkásokat !) Lakásukból való ki­dobással kényszeritették a munkásokat arra, hogy a kormánypárt jelöltjére szavazzanak. Mindez a keresztény kurzus idején történt, magyar és keresz­tény munkásokkal szemben. (Propper Sándor : Zsidó jelölt érdekében ! — Felkiáltások a jobbolda­lon : Ki az ? —• Propper Sándor : Biró Pál I) Nem tudom, méltóztatik-e emlékezni a feledi választásra. Erről a borsodi lapok több, igen érde­kes cikket közöltek. Egyszer a nevezett borsod­megyei lapok állítása szerint valami református pap megjelent a Reggeli Hirlap szerkesztőségében, ahol elmondta, hogy lelkiismeretét akarja meg-

Next

/
Thumbnails
Contents