Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

14 À nemzetgyűlés 421, ülése 1925, helyesléssel találkozott. A mérték betelt, mert mindenkit az undor és csömör fogott el attól az undortól, amely a parlament tanácskozó termében legutóbb lábra kapott. A magyar nemzet politikai érettsége és élni akaró ösztöne nagyon helyesen megérezte, hogy elérkezett már az alkotó munka ideje, és az ország minden részéből megnyilatkozó bizalmi határozatok azt a politikát szentesitik, amely megnyugvást és békét akar a felforgató nemzetietlen törekvésekkel szemben«. Ebből az indokolásból minden épeszű ember azt következtethetné, hogy amikor Bottlik József képviselő ur ugy indokolta meg odaterjesztett indítványát, hogy : »A magyar nemzet politikai érettsége, stb. . . .« a vármegye tö. vényhatósága felir a nemzetgyűléshez, hogy az általa is érettnek minősített magyar nemzet számára pedig a nemzetgyűlés terjessze ki a választás titkosságát az egész vonalon. Azonban nem azért élűnk mi Magyarországban, hogy konzekvensek legyünk. Magyarországon az inkonzekvenciának igen nagy mértéke fejlődött ki. Később majd beigazolom, hogy milyen nagy inkonzekvenciát mutat a ministerelnök ur javaslatának indokolása és ebben a Házban elmondott beszéde. Bottlik képviselőtársam és Borsod megye törvényhatósága is épen az ellenkező konzekvenciát vonják le, mint amilyen az indítványból levonható volna. így született meg az a tény, hogy Bottlik képviselő ur azt javasolja, hogy a nemzetgyűlés a nyilt szavazást fogadja el. Ugyanezen a törvényhatósági bizottsági ülésen elhangzott egy alispáni jelentés is, amely arról szól, hogy az analfabéta tanfolyamok szervezésére helyezzük ma a fősúlyt, mert itt kell kezdeni a népművelést- Ebben az alispáni jelentésben egy másik súlyos argumentum is foglaltatik amellett, hogy Magyarországon az általános, egyenlő és titkos választójogot törvénybe kell iktatni. A későbbiekben majd meg fogjuk látni, hogy a vármegye ugyanakkor, amikor megállapítja, hogy Borsod megj'ében rengeteg analfabéta van és elsőrendű fontosságú munkának tartja az analfabéták nevelését, megakarja vonni a polgárságtól a választójogot azzal az indokolással, — amint ez Bottlik képviselő ur indokolásából kitűnik — hogy a magyar nép és a magyar népképviselők viselkedésükkel nem ütötték meg azt a szinvonalat, amelyet a magyar nemzetgyűlés házában meg kellene ütni. (Propper Sándor : Bottlik megütötte !) Bottlik képviselő ur ugyanezen indítványát a továbbiakban a következőképen indokolta (olvassa): »A demokráciához való ragaszkodással indítja meg az ellenzék a küzdelmet, a nyugati demokráciát emlegeti, arról azonban elfelejtkezik, hogy a demokrácia legfőbb elve a többségi akarat-elv elismerése.« Egy kormányt támogató képviselőtársam, Petrovácz képviselő ur számadatokkal * állapította meg előbb ennek az állitásnak igaztalan voltát, amennyiben számadatokkal igazolta, hogy a túloldal a polgárság kisebbségének szavazata alapján kormányozza ezt az országot. (Propper Sándor : Nem uj !) Mindezek az argumentumok természetesen nem akadályozták meg a megye törvényhatóságát és Bottlik képviselő urat (Propper Sándor : A ló is botlik, pedig négy lába van !) abban, hogy a nemzetgyűléstől a nyilt szavazást kérjék az ország egész területére. Az indokolás további része a következőkép hangzik (olvassa) : »1919-ben is volt ellenzék, akkor is folytak küzdelmek, de az akkori ellenzék piros, fehér, zöld szinü zászlókkal vonult a küzdelembe, a mai ellenzék azonban már csak egyszínű zászlót tart kezében, tudjuk, hogy milyen szinüt«. Azután így folytatja (olvassa) : »Félő, hogy a titkos szavazás a történelmi magyarság sirját fogja megásni, és olyan elem kerül be a évi június hó 4-én, csütörtökön parlamentbe, amely kevésbé lenne kormányképes, ami előbb-utóbb romlásba vinné az országot«. Azért foglalkozom részletesebben Bottlik képviselő ur megyegyűlési beszédével, mert kettős okom van rá. Elsősorban meg kívánom állapítani, hogy nemcsak 1919-ben mozogtak ezek a túlságosan háromszinüre festett ellenzékiek, hanem 1918ban is erősen mozogtak, és én emlékszem rá, hogy mint dezignált kormánybiztoshoz Bottlik József képviselőurnak számtalan követe érkezett hozzám, akik támogatásomat kérték abban, hogy az akkori forradalmi kormányzat őt kollégámmá nevezze ki Borsod vármegye élére. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A másik ennél is sokkal fontosabb kérdés, amire ezzel kapcsolatban rá akarok mutatni az, hogy voltak ám Borsod vármegyének másforma fiai is, egy kicsit konzekvensebb fiai, mint Bottlik képviselőtársam, akik ugyan a forradalmi időkben tudomásom szerint nem igen kapaszkodtak a forradalmi kormányzat felé, ellenben a magyar népnek jogot akartak adni. (Csontos Imre : Kár mindig személyeskedni ! Egyéb tehetsége nincs az embernek, mint csak más becsületén nyargalni !) Majd rátérek a dupla szitára is (Propper Sándor : Mi van a direktóriummal ? — Csontos Imre : Hazudott, aki nektek mondta, istentelenül ! Ezt piszkos gazember mondja ! így mondd meg neki ! Neked is megmondom !) A direktóriumot intézzék el egymás között a képviselő urak. (Csontos Imre : Azért fogd be a szád ! Ezért küldtek ide ? !) Elnök : Csontos képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Malasits Géza : Odahaza a béressel tessék így beszélni ! Azzal sem illik igy beszélni ! — Erdélyi Aladár : Nekünk az is ember ! A demokrácia ! — Propper Sándor : Csak neveletlen ember beszél igy !) Reisinger Ferenc : Szemere Bertalan, Borsod vármegye követe az 1843-44. évi országgyűlés kerületi ülésén, amikor a magyar nép választójogáról volt szó, — tehát circa 80 évvel ezelőtt — azt mondotta, hogy »ott van rend, ahol polgár van és nem szolga, ahol erő van és nem erőtlenség«. Kétségtelen, hogy Szemere Bertalan, akinek ma Miskolc városában szobra van, abban, hogy a magyar népnek jogot adnak, erőt látott, nem pedig erőtlenséget. (Propper Sándor : Destruktiv !) Ugyanazt látta tehát, ugyanazt vitatta, amit mi, destruktiv oldaliak, — ahogy ma megtiszteltek bennünket egy kifejezéssel — látunk. Azzal, hogy a magyar népnek, a magyar nép széles rétegeinek jogot adnak, a nemzet nyer erőt. Palóczy László, akinek Borsod vármegyében, Miskolcon az Avas kapujában egy szoborszerű síremléke van, a magyar nép választójogáról a következőkép gondolkozott. (Olvassa) : »Midőn hazánk anarchia martaléka lett, mindig nagy urak voltak ennek szerző okai. Nincs semmi leverőbb és lealacsonyitóbb, mint a semmiség érzete, ellenben semmi sem emeli annyira a lelket és teszi azt képessé jóra, nemesre, nagyra, mint annak a tudata, hogy hazája és önügyei kormányzásában némi részt vesz. Ez ellen az szokott felhozatni, hogy a nép nem érett meg. De ez igy lesz ezer év múlva is és a jogok gyakorlatából kizárt nép soha meg nem érik a szabadságra, mert az gyakorlatból áll és csak azáltal tanulható meg«. T. Nemzetgyűlés ! Tehát ezelőtt 80 esztendővel Palóczy László szinte látnoki képességgel bírálta, hogy igy lesz ezer év múlva is, hogy a nép éretlenségêre való hivatkozással fogják a néptől megtagadni az őt megillető legemberibb jogokat. És ime, bekövetkezett az, amit Palóczy László ezelőtt 80 esztendővel megjósolt. Szó szerint bekövetkezett. A ministerelnök ur és a kormány részéről hangzottak el pont ezek a kijelentések, hogy a nép éretlen még a választójog kiterjesztésére, tehát nem lep meg engem, amikor ma uton-utfélen, sőt