Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

12 A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. áll a megszálló hatalom ellenőrző közege és nyíltan kell szavaznia. Vájjon nem azt fogja-e kimondani, hogy ezt az országot idegen kézre kell átadni? Emiatt még erkölcsi felelősségre sem vonható. (Horváth Zoltán : Sopronban miért kértek titkos szavazást?) így áll tehát a kérdés ; az erkölcsi felelősség kérdése kizárólag a titkos .szavazásnál érvényesülhet. Titikos szavazásnál mindenki maga dönti el a maga lelkiismerete szerint és a maga erkölcsi felelőssége tudatában azt a politikát, amelyre alapozni kivánja ennek az országnak sorsát és jövőjét. (Fábián Béla : Meg nem hamisított titkos szavazás a megszállott területek is !) T. Nemzetgyűlés ! Akadtak a túlsó oldalon néhányan, nem sokan, akik a titkos szavazás kérdésében oly álláspontot foglaltak el, amely a mi álláspontunkat igazolja. Lukács György igen t. képviselőtársam a titkosság hívének vallotta magát, de ennek konzekvenciáit nem vonta le. Vagyis oly magatartást tanúsított, mint az a római patrícius, aki Jézus tanításai által teljesen áthatva, Jézus hivének vallotta már magát, de minthogy jobbágyai magukévá tették és gyakorolták ezt a vallást, restelte nyíltan megvallani, hanem éjszaka ment ki az olajfák közé, hogy találkozzék az isteni Mesterrel. Ugyanezt a példát mutatja a többségi pártnak az a néhány, elvétve jelentkező tagja, aki, mint a titkos választás régi hive, megpróbálta áthidalni a maga kényszerű helyzetét elvi álláspontjával. Szijj Bálint igen t. képviselőtársam talán az egyetlen a kisgazdapártból, aki nyíltan a titkosság mellett foglalt állást. (Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok érzelmi illúziókkal élni, nem akarom visszavezetni a kisgazdapártot a maga történelmi múltjába, amikor jobbágyi sorsban tengődve és sinylődve, a magyar történelmi osztály jóvoltából felemeltetett 1848-ban. Nem akarom eléje vetíteni a multak szellemét, hogy megriadjon saját hitványság ától, amikor elárulja a maga osztályérdekét, — hogy ugy fejezzem ki magamat. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gondoljanak arra t. képviselőtársaim, hogy mögöttük ott áll e

ëY jogaitól megfosztott, dolgozó, derék, becsületes magyar társadalom. Gondoljanak arra, hogy ezt elárulniuk nem szabad, mert akkor elárulják ennek a magyar népnek érdekeit, jövendőjét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Képzeljék el, hogy az a kulturátlanság, amely ma mutatkozik a magyar pusztaságon, fog-e végre átváltozni egy nagy kulturmunkává, ha itt épen az első lépcsőnél megadnak mindent, ami emberi java, értéke és joga lehet ennek a társadalmi rétegnek. Rémséges végignézni a magyar k ulturélet pusztulását, és én azt mondom, azt hirdetem, hogy itt igazi kulturélet, igazi művelődési lehetőség csak akkor lesz, ha a magyarságnak lelki, vérbeli alkatán keresztül indul meg a művelődési folyamat, ha a magyar földmivelő népet a maga analfabetizmusából kiemeljük, ha azt a nagy erőt, amely feszítőereje volt évszázadokon keresztül a magyar haladásnak, a maga rendes medrébe tereljük. Nem hivatkozhatom másra, mint arra a nagy ősi tehetségre, amely a magyar fajtában megnyilvánult ; nem hivatkozhatom másra, mint arra a tündöklő példára, Petőfire, aki a maga kis földmives-sorsából oly magaslatokba emelkedett, hogy az egész világ csodálatát és hódolatát vívta ki a maga számára. (Zaj.) Mementóként szolgáljon eljövendő idők számára ennek a kisgazdapártnak magatartása, hogy ime, bejutnak a népképviselet házába és első ténykedésük, hogy elárulják magát a népet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szégyen, gyalázat !) Én teljes szeretettel és teljes demokratikus érzéssel — mert közelállanak hozzám, — felhívom őket még évi jumus hó 4-én, csütörtökön az utolsó pillanatban, hogy erről a végzetes útról térjenek vissza, álljanak oda a demokratikus jogkiterjesztés tábora mellé, és meg kell, hogy legyen az erejük arra, hogy a kormányzó többséget rákényszeritsék álláspontjának megváltoztatására. T. Nemzetgyűlés ! Egyáltalán, az álláspont megváltoztatás ily kérdésben egészen természetes, mert egy politikus, aki nemzete sorsát állandóan figyelemmel kiséri, nem lehet dogmatikus, annak tanulnia kell az idők jelenségeiből, le kell vonnia koroknak, eszméknek, áramfatoknak tanulságait. Ennek legjobb jellemzője épen a nemzetgyűlésnek egy kiváló illusztris tagja, Andrássy Gyula gróf, akinek szemére vetették, hogy a titkosság s a jogkiterjesztés kérdésében nem mindig ez volt az álláspontja, és ő épen egyik lapnak, a Pesti Naplónak pünkösdi számában ad magyarázatot arra nézve, hogy micsoda evolúción ment keresztül nála ez a kérdés, és miért jutott végre most arra a megállapításra, hogy itt titkos szavazásnak van helye. (Propper Sándor : Andrássy viaskodik Forgáccsal a titkosságért. — Nánássy Andor : Ki az a Forgács ? — Horváth Zoltán : Andrássy : gróf, Forgács pedig földmives ember ! —Nánássy Andor : Azt hittem, hogy gróf Forgácsról van szó ! — Reisinoer Ferenc : A földmivesosztálynak egy elforgácsolódott része ! — Horváth Zoltán : A nép forgácsa !) Azt írja Andrássy a Pesti Naplóban a »Titkosság Magyarországért« című cikkében, hogy ő a múltban azért volt a titkos választójog ellensége, mert a nemzetiségektől félt. Egy ilyen álláspont, a nemzetiségektől való félelem, a nemzetiségi politikának bizonyos szemszöge okozta azt, hogy ő nem merte a titkos választójogot Magyarországon a jogrendszer alkatelemévé tenni, gondolván, hogy nagyon nagy számban lévén a nemzetiségek, oly elemek kerülnek bele az alkotmány sáncaiba, amelyeknek elütő törekvései esetleg veszélyeztetik a magyar állameszme tisztaságát és egységét. De megállapítja, hogy ő tévedett. Azt mondja, hogy épen Nagy-Magyarország helyreállításának érdekében szükséges ma már a titkos választójog törvénybe iktatása. (Propper Sándor : Rubinek nem osztozik ebben a nézetben !) Azt írja, hogy (olvassa): »A magyar állam csak akkor fog újra megerősödhetni, kiterjeszkedhetni, ha nemzetiségi testvéreink belátják, hogy jobb dolguk lesz nálunk, mint van most, hogy jobb dolguk lesz egyrészt, mert összekerülnek azok a területek, amelyeket a iermészet, a hegyek, a völgyek fekvése, a tradíció összekapcsolt, amelyek csak együtt birják a gazdasági egészséges fejlődés minden kellékeit, ha a perifériák és a centrum, az ipari és mezőgazdasági vidék egymást újra egy magasabb harmóniában kiegészítik, és mert ezenkivül biztosítva is lesz, hogy nemzeti egyéniségüket zavartalanul fenn fogjuk tarthatni, hogy saját államuk sorsára megfelelő befolyást fognak szabadon gyakorolhatni minden hatósági nyomás és kényszer nélkül. A nemzetiségeket soha sem akartuk megmagyarositani, soha sem akartuk gazdaságukban megtörni, soha sem akartuk birtokaiktól megfosztani, mint ahogy ma teszik a népek önrendelkezési jogának hangoztatása mellett annyi országban, a jövőben azonban ez nem lesz elég. A jövőben sokkal messzebb kell mennünk a nemzetiségek politikai és nemzeti jogainak és érdekeinek ápolásában és ezen elhatározás garanciáját abban kell nyújtanunk, hogy már eleve szakitunk azzal a választási rendszerrel, amelly a régi, teljesen feladott nemzetiségi politikával összefügg és annak maradványa«. Andrássy Gyula gróf igy vonja le konzekvenciáját a maga egykori politikai tévedésének. Belátja azt, hogy itt biztosítani kell ennek az országnak vonzó erejét (Horváth Zoltán : És fenmaradásátl) és fenmaradását! És hogyan lehetne ezt