Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

A nemzetgyűlés 421. ülése 1925, retien fogalom !) És arra gondol, hogy most a kezében van a saját maga, de nemzete jövőjének is a sorsa és jól mérlegre vetve mind azt, amit nyerni és vesziteni lehet ezen a kérdésen, végre a multak tanulságai és a természeti törvények erejénél fogva rá fog jönni arra, hogy minden erőszak önmagát pusztítja el, hiába próbálják a hatalom eszközeivel a maguk uralmát biztosítani ? Szét fog törni ez az uralom azért, mert nem gyökerezik magának a társadalomnak a méhében és lelkületében, amelyből pedig maguknak az erőt akarják biztositani. Ez á történelmi felelősség kellene, hogy áthassa a t. túloldalt. (Mozgás és zaj a jobboldalon, — Propper Sándor : Mi az ? Pártértekezlet ?) Mi azonban nem számíthatunk arra, hogy a többség történelmi feladatainak magaslatára fog emelkedni. Maga a többségi párt és a törvényjavaslat benyújtói is érezték, hogy itt nagy és végzetes, korszakos igazságtalanság kiküszöbölésének a pillanatához érkeztek el és maga a törvényjavaslat indokolásával bizonyítja azt ; az a csodálatos okfejtés, amellyel igyekeznek a jogkiterjesztés és a szavazás módjának kérdését történelmi perspektívába állítva odáig fejleszteni, odáig elhajlitani, hogy a maguk reakciós álláspontját igazolják, mondom, ez az indokolás, ennek az indokolásnak a dadogása, következetlensége és fogyatékossága igazolja legjobban azt, hogy a mi oldalunkon van az igazság. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon. —• Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Propper Sándor a jobboldal felé : Nem zavarja önöket a szónok ? — Derültség. •— Bessenyei Zénó : Tegnap nem voltak ilyen előzékenyek ! Ugy látszik, az igazság fáj ! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek képviselő urak ! (Nagy Vince : Meg kellene fürdetni a szónokot ! •— Zaj a jobboldaton.) Pakots József : A kormányfőtanácsos urak íalán azon gondolkoznak, hogy a nehéz helyzetben milyen tanáccsal szolgálhatnának a kormánynak. (Erődi-Harrach Tihamér : Rossz vicc és rossz helyre adresszálta ! •— Egy hang a baloldalon : Hogy jelölt, az egészen bizonyos ! — Zaj. — Propper Sándor: Mi az ? Őrffv lemondott a kormánvíőtanácsosságról ?) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pakots József : A törvényjavaslat indokolása csupa beismerésbői áll. A törvényjavaslat indokolása történelmi visszapillantást vet a magyar választójogi rendszerekre és e történelmi visszapillantások nyomán látszólagosan magára ölti a töriénetirói tárgyilagosságot ; megállapítja azt. hogy micsoda mulasztások történtek a választójogi rendszerek terén országunkban és — ugy látszik, — arra számit, hogy ezen történetírói tárgyilagosság látszatával félrevezeti a felületes gondolkozót és ezen látszólagosság megett elrejtett valódi szándékait nem fogja észrevenni. Végigvezetvén a választójog történetén, azonban mégis csak el kell jutnia a mához, a ma aktualitásához és ekkor a történetírói köntös lehull és ott látszik helyette a reakciós köntös. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A választójogi Herkules válaszútra került és hiába mutatja ki a történetíró objektivitásával a mulasztásokat, amikor arról van szó, hogy magának kell orvosolnia a bajokat, hibákat és bűnöket, akkor újra elköveti ugyanazokat a maga részéről, amelyekre pedig előzetesen maga is rámutatott. (Propper Sándor : Az indokolás egyenesen vicclapba való !) Annyi inkonzekvencia, annyi ellentmondás, annyi önmagára való cáfolás mutatkozik ebben az indokolásban, hogy maga ez az indokolás voltaképen vádirat a törvényjavaslat ellen. Könnyű szerepe van tehát annak, aki a kritika bonckése alá veszi a törvényjavaslatot, ha egyszerűen nyomon kiséri az indokolásban azokat az érveket, amelyekkel a kodifikátor urak javaslaévi június hó 4-én, csütörtökön 9 taikat a törvényhozás előtt képviselni és támogatn akarják. Ezt mondja az indokolás, eljutván a ma választójogi kérdéséhez, hogy a forradalmi választójogok természetesen túlzások voltak, de maga a Friedrich-féle választójogi rendelet is az akkori rendkívüli viszonyok kényszerítő hatása alatt született meg. (Propper Sándor : Még egy forradalom kell ahhoz, hogy legyen becületes választójog !) És démoni logikátlansággal állapítja meg ezek után, hogy milyen reakciós szükségszerűség helyzete állott elő. Azt mondja, hogy a törvényjavaslat a fokozatos jogfejlesztés elvén nyugszik. Ezt mondották a régi választójogi viták alatt is mindazok a kormányzatok, amelyek a demokratikus jogkiterjesz' és ellen voltak. Mindnyájan a fokozatosság cimlete alá rejtették a maguk reakciós tendenciáját, — mintha felütné koporsófedelét a régi kormányzatok szelleme és itt dübörögne és kisértene ugyanez a szellem ma, 1925-ben, végzetes tanulságok után, a világháború és a forradal mak végzetes tanulsága és vészes káosza után, épugy, mintha semmi sem történt volna. A régiszabadelvű és munkapárti szellem dübörög itt, a maga végzetes, meg nem értő egész rendszerével. Valami vakmerőség, valami csodálatos és elszánt vakmerőség az a megálllapitás, hogy ez a törvényjavaslat az 1918. évi XVII. tcikkríez képest óriási lépést jelent előre. Megfordítva áll a dolog : óriási lépés visszafelé. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla : Hány titkos mandátum lett vona akkor?) Az 1918. évi XVII. tc.-nél egyszerre el kezd tobzódni a kodifikátori fantázia, mintha bizony nem ugyanazok az urak kodifikálták volna többé-kevésbé az 1918. évi XVII. tcíkket, mint a mostaniak. Elfeledkeznek akkori szerepükről és most még annak á javaslatnak előnyeit is hátránynak tüntetik fel, belemennek abba a játékba, amely már a választójogi bizottság vitája során jelentkezett, amikor a Vázsonyi-féle kompromisszumos javaslat minden előnyét hátránynak minősítették, amikor megállapították hihetetlen szűk látókörrel azt, vádolván legalább gondolatban azokat, akik a törvényjavaslattal foglalkoztak, hogy a Vázsonyi-féle kompromiszszumos javaslat felállít a választójog gyakorlása terén még pótakadályokat is, pótcimekhez is köti a választói jogosultságot, holott épen ellenkezőleg áll a dolog. Igenis, nyolc pótcímet állapított meg tisztán azért, hogy ha valaki az általános kellékek révén nem juthat a választójog birtokába, akkor ezen pótcímek révén szerezhesse meg azt. Tehát megfordítva van a dolog. Pont ellenkező értelmezést adtak annak a messzire látó és minden szempontot figyelembevevő tendenciának, amely a Vázsonyi-féle javaslatban érvényesül. De különben is méltóztassanak végre egyszer jóhiszeműen elfogadni azt a tételt, hogy az 1918. évi XVII. te. nem Vázsonyi javaslata volt, hanem egy kompromisszumos javaslat volt, a kisebbségi kormány megalkuvása a többségi munkapárttal, amelynek súlyos engedményeket kellett tennie, amely javaslatot azok a viszonyok, az akkori körülmények szabályoztak és szorítottak Prokrusztesz-ágyba, amelynek csak apja Vázsonyi, de amely a munkapárt anyajegyét viseli arculatán. (Propper Sándor : A háború előtt, a forradalmak előtt volt ! —Beisinger Ferenc : Akkor is ért volna valamit ! Azóta megváltoztak az idők, de a munkapárt nem változott ! — Horváth Zoltán : Sőt rosszabb lett !) A tízéves állampolgársághoz is kétéves helybenlakáshoz kötött választójog gyakorlása apró mesterkedésnek számit, apró torlaszokat jelent a választói jogosultság tekintetében. A két éves helybenlakással kapcsolatban pedig a legkülönlegesebb viccek, tréfák történtek meg a fővárosban is, mert ha valaki pl. az egyik kerületből NAPLÓ XXXIII. 2