Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

90 A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. iogot!) Friedrich István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó István (sokoróvátkai): Képviselőtár nam, akkor ugy állt a dolog-, hogy a magyarság- nem maga gondolkodhatott, hanem ez rá veit diktálva. A diktátum előtt meghajlottunk, de mikor önrendelkezési jogunkat visszanyertük, ugy teszünk, ahogy akarunk. (Taps a jobboldalon. — Létay Ernő közbeszól.) Elnök: Létay Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rassay Károly: Ki diktált? — Dénes István: Magyar ember nein enged magának diktálni ! ) Dénes képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy méltóztassék csendben maradni. Szabó István (sokoróvátkai): Trianont is ugy diktálták reánk t. képviselőtársam. Hát ez demokrácia, hogy zajongnak azért, mert egy csizmás képviselő beszél? (Zaj a baloldalon.) Nézzék, mikor önök beszélnek, én milyen csendesen hallgatok. Ezt ezzel szolgálják vissza? (Rassay Károly: Itt sincs akkor! — Létay Ernő közbeszól.) Elnök: Létay Ernő képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj a Ház minden oldalán.) Szabó István (sokoróvátkai): Eng-em pártomtól eltántorítani senki sem lesz képes; én azért képes vagyok bármikor bármire. (Szakáes Andor: De máris eltántorodott!) A női szavazatról kivánok még szólni. (Friedrich István: A legnagyobb hive volt velünk együtt a női szavazati jognak!) Várion képviselőtársam, még- nem beszéltem róla. Én nem akarom a női szavazat hi veit máskép irányi tani, nem is vagyok ellene a nők szavazati jogúnak, de azt tagadom, hogy ez a polgári társadalom megerősítésére szolgálna. (Rassay Károly: Ezt mondja az indokolás!) Nekem a tapasztalalom egészen más. Nem hihetem... (Rassay Károly: Rendben van, én sem hiszem el! i — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó István (sokoróvátkai): T. Nemzetgyűlés! Nem hihetem azért, mert én azt tapasztaltam — különösen az alföldi választókerületekre gondolva —, hogy künn a tanyákon laknak a polgári asszonyok, míg- bent a városokban laknak azok is, akiket nein szoktak a polgári elemek közé számítani. A választás alkalmával ezek könnyen járulhatnak a szavazó urnák elé, inig amazoknak fáradságba kerül az odajutás. Azonkívül az a falusi asszony el is van foglalva, nem hagyhatja otthoxi siró kis gyermekét és őrizetlenül ingóságait; ezt még akkor sem teszi, ha három vagy öt koronára megbüntetik is. Én megszavazom a női választójogot, de nem hiszem, hogy ebből a polgári irányzatnak haszna lesz. Ajánlok egy ujitást is, amit igazán üdvösnek tartanék: ez á választókerületek u:i beosztása. 1913-ban a aayaslat indokolása világosan azt mondta, hogy azért vonják össze a vidéki kerületeket és azért adnak több választókerületet a városoknak, mert azoknak intelligensebb a lakossága, tehát több jussot, több jogot érdemelnek. A közelmúlt eseményei, a forradalmak azt mutatták, hogy ezt a városok nem érdemelték meg, mert a városok voltak kiinduló pontjai minden bajnak. (Kuna P. András: Ugy van!) Volta képen pedig az volt az indok, hogy a vidéki kerületek — különösen a csonka Magyarországra esők — renitenseik voltak, mert függetlenségi és 48-as képviselőket választottak. Azért kellett a kerületeket összevonni, hogy kevesebb legyen itt az ellenzék Bécs ellen. Most azt ajánlom a kormánynak, járjon ezen az utón: adja vissza azoknak a derék, becsületes falusi embereknek a régi kerületi beosztást és a városoknál rendelje vissza a régit. A helyzet illusztrálására elmondom, hogy Győr megyében egyedül magamnak 16.200 választóm van, viszont Győr városa két képviselőt küld ide, holott összesen nem rendelkezik annyi választóval, mint az én kerületem egyedül. így van ez az ország többi részében is. Tehát a jó falusi . magyarnak felényi jog jár csak, mint a győri szociáldemokráciának. Legyen igazság. (Beck Lajos: Tehát titkosságot a falusi népnek! Egyforma elbánást!) Én megegyezek t. képviselőtársam abban is, hogy legyen nyílt a szavazás az egész vonalon. (Éljenzés a jobboldalon. — Ellent moyidások a, baloldalon. — Szilágyi Lajos: Szegény Rubinek Gyula, ha hallaná! Együtt hirdették a titkos választójogot! Velük mentem országos körútra. — Zaj.) Elnök: Szilágyi képviselő urat figyelmezi tetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Szabó István (sokoróvátkai); Amit mondtam, mindenkoron állom, s vállalom a felelősséget. ^Nemcsak akkor, mikor konjunktúra vaxi, amikor szabad a levegő, beszélek nyiltan és bátran, hanem mindenkor, minden időben bátran, férfiasan hallattam a szavamat. Ennek bizonyságául méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam a Dunántúli Hírlap 1919 március 6-iki számában megjelent cikkem kivonatát, amely bizonyítja, hogy akkor is ezen az állásponton voltam, mint most, pedig akkor mások voltak hatalmon, (Halljuk.' Halljuk! — . Olvassa:) „A nemzeti és vallásérzéstől, egyéni szorgalmának gyümölcsétől, a felfelé törekvés lehetőségétől, tulajdonjogától megfosztott nemzet boldog nem lehet. Ahol nincs Isten, nincs vallás, ott nincs igazság. Ahol nincs nemzeti érzés, ott nincs lelkesedés; ahol nincs magántulajdon, ott nincs egyéni szorgalom. Ahol nincs egyéni szorgalom, ott nincs haladás, ott nincs művelődés, munkakedv. Ahol ezek nincsenek meg, ott viszszafejlődés, elzüllés, éhség és anarchia van. Mi mindezeket elősegiteni nem akarjuk, tehát ne veg^vék vétkül, nem lehetünk szociáldemokraták". T. Nemzetgyűlés! Ezt a kommunizmus kitörése előtt két héttel írtam s ezt vallom ma is. Most is azért féltem a balrakanyarodó elemektől a A^álaszíójogot és azért félek a titkos választói jogtól, mert a múlt tapasztalatai szerint ezeket látom előtérbe nyomulni. (Ugy van! a. jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A jobboldalra is kell intézni egy pár szót (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,), még pedig a mi pártunknak hatalmasabb rétegéhez, hogy ne gondolják azt, hogy ha a kisgazda osztály itt ezt a javaslatot fogadja el, amit ők is szivesen fogadnak, hogy ezzel a reakciónak lesz az uszályhordozója. A kisgazda osztály meg' akar maradni a haladó középúton. (Helyeslés a jobbszélsőoldalon.) Ezt az álláspontot foglalta el már akkor is, amikor itt erősen előretört. A .kisgazdák sohasem voltak túlzók. (Ügy van! a jobbszélsőoldalon.) Jómagam is azt hirdettem mingyárt a kommün bukása után, hogy fogjon össze minden magyar, akár ráncos szárú csizmában jár, akár vasalt nadrágot hord, mert kéz a kézbe téve, kart a karba öltve lehet csak megmenteni Magyarországot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Magyarországon egészen másként zajlott le a forradalom, mert a magyar kisgazdák sokkal józanabbak voltak, mint például Bulgáriában, ahol Stambulinszki ragadta kezébe a ha-