Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
À nemzetgyűlés 409. ülése 1925, T. Nemzetgyűlés! Akkor, amidőn Szeged városának hatósága és polgársága erről tudomást szerzett, azonnal kérelemmel fordult a magyar királyi kormányhoz azzal, hogy a takarékossági bizottságnak — amely különben is csak véleményező-bizottság — a javaslatát vesse el, rámutatva arra, hogy Szeged város törvényhatósága és közönsége törvényre és illetékes kormánynyilatkozatokra támaszkodva, minden más közművelődési érdekek mellőzése mellett lelkesedéssel ajánlotta _ és adta vagyoni erejének végső határáig terjedő áldozatait a százados fejlődés magaslatára jutott egyeteme színvonalának emelése céljából. Ennek az egyetemnek a visszafejlesztésében jövőbe vetett hitünk feladását, régi nagyságunk visszanyerésében vetett reményünk sorvadását, elleneink diadalát jelentő jelenséget látnák és azt az egész művelt világ hitelünket rontó csüggedésnek, a haladásról való lemondásnak minősitené. Ezek azok az indokok, amelyeket röviden, dióhéjban összefoglalva, felhozni bátorkodtam és felhívom a magyar királyi kormány figyelmét arra nézve, hogy ezen erős gyökérrel bíró kulturális intézményünk megvédése és fentartása céljából tegye meg a szükséges intézkedéseket. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Oberhammer Antal képviselő urat illeti a szó. Oberhammer Antal: T. Nemzetgyűlés! A napi sajtó múlt hét végén megjelent számaiból értesült az ország közönsége arról a hihetetlennek hangzó hirről, hogy a takarékossági bizottság- az egyetemek leépítésével egyes egyetemek beszüntetésével, helyesebben egyes egyetemeken egyes karok beszüntetésével foglalkozik. Ez a hir természetesen minden, a haza kultúráját önzetlenül szerető és féltő hazafi szivében méltó aggodalmakat váltott ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azokat a városokat pedig, amelyek falai között az egyetemek székelnek és amelyekben az egyetemek rövid működésük alatt a közegészségügy r és az emberiesség javára áldásos tevékenységet fejtenek ki, valósággal megdöbbentette. Az egyetemek leépítése a kultúra leépítése, a kultúra leépítése pedig nemzeti leépítés. Amint azt Apponyi Albert gróf mélyen tisztelt képviselőtársam az egyik lap vasárnapi számában gyönyörűen kifejtette (olvassa): „belenyugvás a Trianon által teremtett viszonyok állandóságába. Minden más téren inkább összezsugoríthatjuk intézményeinket ahhoz a tényleges helyzethez, amelynek állandóságát nem szabad feltételeznünk; mert minden más téren könynyebb lesz az uj kiépítés viszonyaink jobbrafordultával, a megapasztott tudományos vagy művészeti kultúrát azonban nem lehet mechanikus intézkedésekkel ismét régi erejébe viszszahelyezni, ezen a téren újból való kezdés nehézségeivel kellene megküzdenünk. Ez tehát nagyon meggondolandó dolog". Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Trianon sok mindentől megfosztott bennünket: elvette országunk kétharmadrészét, elszakította véreink millióit, sok szép városunk tornyán idegen zászló leng, elvágták vizeinket, erdős bérceinket, aranykalászos mezőinket, de kultúránkat nem tudták elrabolni, ez az egy, ami megmaradt s majdnem az az egy, amely által mindazt, amit elveszítettünk, vissza tudjuk szerezni. A kultúra az, amellyel a Balkán-államok felett felsőbbséget tudunk magunknak biztosítani és amellyel a Balkán-államok soraiból kiemelkedünk. (Cserti József: Nem kapnak állást azok, évi május hó lí-én y csütörtökön. á . akik az egyetemet elvégzik! Napszámba járnak a mérnökök, orvosok!) Tisztelt képviselőtársam, ezt épen önnek nem volna szabad mondani, aki szintén működött közoktatás terén. (Cserti József: Tessék népiskolákat épiteni!) Önnek nagyon jól kellene tudni, hogy az egyetemek arravalók, hogy jó tanítókat képezzenek ki és az iskolákba más szellemet vigyenek bele. (Cserti József: Tessék népiskolákat építeni! Egymillió analfabétánk van. — Dénes István: Tessék a nagyszámú csendőrséget és detektivtestületet leépíteni!) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Dénes István: Minden ember háta megett egy detektív, meg egy rendőr van!) Oberhammer Antal: T. Nemzetgyűlés! Az 1921 :XXV. te. a hontalanná vált kolozsvári és pozsonyi egyetemeket Szegeden, illetőleg Pécsen rendelte elhelyezni s ezzel a csonka országnak négy egyeteme iránti érdekét és igényét jelezte ós elégítette ki. Azok az érdekek, amelyek az egyetemek felállitása mellett szólottak, ma is épen ugy fennállanak, mint ahogyan akkor fennállottak; természetesen ezeket az érdekeket mindig az egyetemek célján keresztül, magasabb szempontokból kell nézni. Én napirendi felszólalásom keretében nem akarok hosszasabban foglalkozni ezekkel a feladatokkal, csak azt kívánom leszegezni, hogy az intenziv tudományos működés és azok eredményeinek tárgyilagos közlése mellett különösen abban a tekintetben játszanak nagy szerepet az egyetemek, hogy azon a környéken, amelyen működnek, mérséklő hatással vannak mindenféle felbűrjánzó káros ideákkal szemben. Az egyetemek hatalmas fegyvert képeznek mindennemű bolsevista agitációval szemben. Aki tehát az egyetemeknek ellensége, ezt a fegyvert tépi ki a nemzet kezéből. Mi már elkövettük a múltban azt a vég*zetes hibát, hogy nem forditottuk figyelmünket eléggé az egyetemekre. Itt van Németország, itt van Olaszország, amely a XIV. és XV. században már az egyetemek egész sorozatával rendelkezett. S mit tesz Németország* ma? Talán beszüntet 23 egyeteme közül egyet is? Ellenkezőleg: Hamburgban és Kölnben a háború után, 1919-ben uj egyetemet épített; emellett a kutatóintézetek egész sorát állította fel. Ugyanezt a közszellemet állandósítsák, a nép millióizetek egyetemeikkel egy hatalmas és egységes közszellemet tudtak kialakitani. És mikor ezt elérték, ráférhettek arra a gondolatra, hogy ezt a közszellemet állandósítsák, a nép millióinak lelkébe véssék be. Mit tettünk mi? Megfeledkeztünk egy egységes magyar közszellem kialakításáról és megkezdtük kultúránk kiépitését ott, ahol a Nyugat azt befejezte és odadobtuk népünket eszközként a bolsevista propagandának. Tépjük ki a vi'dék szeretettel ölelő karjai közül vidéki egyetemeinket- s akkor ismét ennek a veszélynek tesszük ki népünket, azonkívül mai szépen javuló közegészségügyünket is visszasüllyesztjük, mert az egyke és a gyermekhalandóság, amelyen ezeknek az egyetemeknek működése jelentékenyen javított, ismét terjedni és emelkedni fog. "De nemcsak azok az érdekek állanak fenn ma is, amelyek az egyetemek felállitása mellett szóltak, hanemj az igények is. Igaz, hogy csonka Magyarország az egyetemi fokozatnak megfelelő megélhetési alkalmai nagyon megcsappantak. Ezeket az állapotoíkat azonban, amelyek most a középosztályra nehezednek, csak átmenetieknek szabad tekinteni. A nem-