Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. raktér megrontására. (Helyeslés a .jobboldalon.) Mindaddig- nem vagyunk hajlandók a nyugati civilizáció diktálása! elfogadni. Mindaddig a demokrácia és a haladás utján a tempót mi fogjuk magunknak diktálni és mindaddig — ez talán nem fog tetszeni Bakovszky Istvánnak — nem adjuk oda Bethlen István gróf fejét, ?w elyre a nemzetnek mai helyzetében nagy szüksége van. Mert az a koponya rendelkezik két olyan tulajdonsággal, amellyel kevés | koponya rendelkezik: nem fecseg és nem átlátszó. Nem átlátszó, sem barátnak, sem ellenségnek, tehát benne kell valaminek lenni; a jobb jövőnek. Hogy pedig szive sem lehet rossz, az is bizonyos, mert különben hogyan számolna be majd valamikor Erdély őseinek? A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik, — Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Bes.senyey t. képviselőtársam nagyon tárgyilagosnak látszó, nyugodt okfejtéssel rendelkező és végső eszmemenetében irredenta gondolatokat tartalmazó és az irredenta gondolatok hullámaival a lelkeket érintő beszédet mondott, (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért: Okfejtésében annyira ment, hogy az általános, titkos választójog ellen való harcában megtámadta az egész nyugati civilizációt, az összes nyugati államokat, mondhatnám, Európa valamennyi államát, mert hiszen a titkosság tekintetében egész ! Európa egy politika plattformon van. Apponyi Alberttel szemben támadta meg, igyekezett ] Apponyi Albertnek a vitában elhagzott állás- j foglalását megtámadni és habár Apponyi j Albert nagy személye és óriási tudása előtt j tisztelettel meghajtotta az elismerés zászlaját, ! azért mégis bizonyos félelem reszketett szavai- i ban, amikor arra gondolt, hogy gróf Apponyi Albert kijelentései alapján hajlandó volna vál- j lalkozni arra, hogy a parlamentben az általa- | nos, titkos választójog tekintetében egy állás- I ponton levő pártok vezetését átvegye és esetleg politikai változást idézzen elő. Ha nem is nyiltan és ha nem is erősen fejezte ki ebbeli félelmét, de mégis benne volt ez beszédének különösen második felében, mert Apponyi Albert múltját, egyéniségét és hazafiasságát . nem tartotta elég szilárdnak ahhoz, hogy megbízzék abban a politikai változásban és abban a politikai alakulásban, amely ebben az esetben az országra beköszöntött volna. Nagy figyelemmel hallgattam végig Bessenyey Zénó t. képviselőtársam beszédét és honorálom is azokat a szempontokat, amelyek a pártpolitikai szempontokon felül benne megnyilatkoztak, mindazonáltal ugy vagyok vele, mint a francia kamarában volt Briand, jelenlegi francia külügyminister, aki egy hosszú, rendkivül fontos vita alkalmával azt mondotta: j Les discourses changent parfois une opinion, I mais jamais le vote — a beszédek megváltoz- j tatják néha a véleményt, de a szavazatokat, a j voksokat soha. Látva odakint azt a triumfáló, j lelkes társaságot, amely megtisztelt engem azzal, j hogy kivonult és látva ezt a kisebb, zárt tár- \ saságunkat, amely jónak tartja a kormánypárt diktatúrája ellenére is az ellenzékiség nehéz keresztjét cipelni és amely eljött ide, hosry ne maerukkal vitatkozzanak önök, hanem velünk, az ellenzékkel, ugy érzem, az ő beszéde után igazolódott Briandnak, a nagy francia évi május hó 19-én, kedden. 55 politikusnak a véleménye, mert közülünk sem győzött meg senkit sem s habár más vélemények alakultak ki ott némelyek lelkében, mégsem változtatott a helyzeten, mert egyetlen voksot sem fognak másra leadni, mint erre a javaslatra és olyan mértékben, mint a ministerelnök ur parancsban kiadta. (Meskó Zoltán: Karcagon! — Zsírkay János: Értékben gyarapodtak! Hat ökröt megettek!) A mai politikai viszonyok szerencsétlensége és a mai politikai helyzet tragikuma — nagyon jól mondotta Apponyi Albert igen t. képviselőtársam — az, hogy a törvényjavaslatnak legnagyobb hibája és a kormány legnagyobb bűne az, hogy amikor három év után egy korszakalkotó és korszakot átalakitó törvényjavaslattal lép ide a nemzetgyűlés elé, akV'y ezt a korszakalkotó javaslatot nem beszélte meg pártközileg az ellenzékkel és a parlament összes pártjaival. Nem beszélte meg és nem igyekezett egy általános plattformot elfogadtatni, mint 1872~ben és 1913-ban a választójogi vita alkalmával megtették az akkori kormányok. A mostani kormány nem tette meg azt, hogy közeledett volna az ellenzékhez,, hanem ehelyett megelőzőleg hozott rövidesen olyan klotür-házszabályokat, amelyek lehetetlenné teszik a vita folytatását és az ellenzéki kritika megnyilatkozását olyan őszintén és tisztán, mint az a lelkekben megszületik, és olyan politikai helyzetet teremtett, hogy ma a parlamentnek majdnem 50 tagja távoltartja magát a vitától, épen azoknak az osztályoknak és néprétegeknek a képviselői, amelyeknek a jövőjéről van szó, amelyeknek kenyeréről, gyermekeinek boldogulásáról van szó. és amely pártoknak legfontosahb a hozzászólási joguk... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért:... mert hiszen az ő tömegeik politikai boldogulásáról, politikai jogainak érvényesítéséről van szó. Az igen t. ministerelnök ur nem kereste a békét,, nem kereste a megegyezést,nem kereste a kölcsönös meggyőzés lehetőségét és módját (Meskó Zoltán: A sziklákat bevitte a tengerbe!), hanem ellenkezőleg, folytatta, mint megkezdte, a diktatórikus alapon való kormányzást. Amikor kormányelnöknek kinevezték, mandátuma nem volt, mert hiszen az általános választójog alapján megtörtént az, hogy elismert, kitűnő államférfiúi kvalitásait nem honorálták a választásokon olyképen, hogy mandátummal bizták volna meg. Mi, akik "az első nemzetgyűlés végén itt voltunk és láttuk a kormány csúf taktikai játékát, amelyet az általános, titkos választójoggal folytatott, megállapíthatjuk, hogy igenis, helytelenül mondotta Bessenyey Zénó t. képviselőtársam, hogy az első nemzetgyűlés primitivebb volt, alacsonyabb nivón állott és hogy azt sem tette meg, hogy megalkotta volna halotti levél formájában az általános, titkos választójogot a jövőre nézve. Az első nemzetgyűlésben megvolt az akarat, megvolt a, szándék, de az első nemzetgyűlés szétküldése előtt ^ négy nappal hozta ide a kormány a választójogi törvényjavaslatot, felállította a szónokokat, akik akkor bent voltak a pártban, és mindent elkövetett, hogy huzza a vitát, hogy • a részletes tárgyalásra ne kerüljön a sor, hogy a képviselőknek ne kínálkozzék mód és alkalom arra, hogy leszögezzék álláspontjukat a titkosság kérdésében. Ebben a tekintetben mindent elkövetett a kormány, mert hiszen akkor nagy többsége volt a nemzetgyűlésben a titkosságnak. Jól tudta ezt