Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-411
À nemzetgyûUs Hl. ülése 1Ù25, êvî május hó ï9-én, kedden. SI nemcsak nálunk, hanem még a külföldön is hiába próbálunk keresni egy országot, amelyet az általános, egyenlő és titkos választójog tett naggyá és hatalmassá. De fel tudok sorolni olyan példákat, olyan országokat, amelyeknek még az általános, egyenlő és titkos választójog sem ártott meg. Ezek között legelsősorban természetszerűleg hivatkoznunk kell Angliára es Amerikára. Mind a két országban azonban ennek az általános, egyenlő és titkos választójognak volt egy nagy ellenmérge, egy nagy ellenszere: Angliában a nagy politikai fegyelem, a különleges geográfiai fekvés által teremtett izoláltság, amely kényszeríti őt arra, hogy külpolitikai téren az egymást felváltó kormányok a legszigorúbban ragaszkodjanak a nemzet külpolitikai érdekeihez, nem is beszélve arról a magas politikai és alkotmányos kultúráról, amely Angliában van. Angliában, ha egyszer a választók elhatározták, hogy ráadják szavazatukat valakire, ha reábizzák a nemzet vezetését, nem igyekeznek őt lépten-nyomon támadni, hanem sorsukat, az ország sorsát rábízzák a további politikai folyamatra. Nem igyekeznek lépten-nyomon személyes támadásokkal, kicsinyes okvetetlenkedéssel az illetőnek munkáját gátolni, hanem megvárják, amíg az illető munkája megérik és akkor, mondanak felette újból Ítéletet. Amerikában az általános, egyenlő és titkos választójogot és a nagy politikai vágyakat erősen elhalványítja a pénzkérdés, a pénzért való küzdelem. Amerikában minden érzésnél sokkal erősebb a pénz szeretete. Amerikában még az elnökválasztás is szoros összefüggésben van az üzleti kérdésekkel, s az elnökválasztás után aztán újból elcsendesül minden politikai hullám. A többi országban majdnem mindenütt az általános, egyenlő és titkos választójog következménye' volt az, hogy sok apró párt keletkezett, partikuláris és osztályérdekekért való küzdelem folyt, és nagy nemzeti célok érdekében ezeket a pártokat csak akkor lehetett befogadni, ha az alkotmányos parlamentáris rendszer többé-kevésbé ki volt játszva. Ha ez a helyzet a külföldön, mennyivel inkább áll akkor ez nálunk, ahol a magyar embernek kényszerűségből kell folytonosan politikával foglalkoznia. A magyar ember heves természete még fokozottan rosszabbá teszi a helyzetet nálunk, mint a külföldön. És ha mindez nem volna, vájjon az elszenvedett csapások, az elszenvedett nyomorúság következtében beállott keserűség és szegénység után könynyen felcsapódó rossz gondolatok nem-e elég okot képeznek arra, hogy gondolkozóba ejtsenek bennünket ezen a szélső, és titkos választójognak bevezetésénéll Én azt hiszem, ha külföldön a titkos választójog nyomán apró pártok keletkeztek, ugy még sokkal inkább keletkeznének nálunk. Én azt hiszem és ugy képzelem, hogy nemcsak a mindnyájunk lelkébe zárt nemzeti ideálok megvalósításáról soha nem lehetne szó, hanem még a nemzetnek napi életszükségleteit sem tudnók biztosítani. Egy ilyen elkeseredett országban a szenvedélyek felcsapását csak a demagógiával tudnák elősegiteni, csak a demagógia volna az az egyetlen eszköz, amely a választókra hatna. (Ugy van! £7/73/. van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, meg kell mondanom, én azt hiszem, hogy ha gróf Apponyi Albert nagyszerű szónoki képességeit, Kossuth Lajos agitatorikus erejét, Tisza István fanatizmusát és szívósságát egyesítené és mindén egyes jelölt a maga személyében, akkor sem volna képes a mai helyzetben reális feladatok megvalósítására alkalmas többséget létrehozni. (Ellentmondások bal felől.) Ha talán végigtekintek ebben a Házban résztvevő pártokon — vagy részt nem vevő, de itt jogosan helyetfoglaló pártokon —, azt kell képzelnem, hogy mégis két párt az, amely a demagógia fegyverét a leghatásosabban forgathatná a titkos választójog mellett: az egyik a szociáldemokrata párt, a másik a szélső antiszemitizmusnak a pártja. Kérdem azonban teljes tisz telett el gróf Apponyi Albertet, kívánja-e szerencsétlen hazánknak azt, hogy ezen pártok közül bármelyik is uralomra jusson? Vájjon kivánüa-e ennek a szerencsétlen nemzetnek, hogy e két pártnak késhegyremenő harca foglalja le nálunk az egész politikai életet? Én ezt nem kívánom, én inkább tűröm a támadásokat jobbról és balról, inkább tűri ez a szegény párt az egyik napon azt a vádat, hogy szélsőséges keresztény, a másik napon pedig azt a vádat, hogy zsidóbarát. (Derültség a baloldalon. — Drozdy Győző: Hány kacsát fogyasztottak vasárnap Karcagon! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, de nagyon nehéz helyzetben vagyok ezeknél a közbeszólásoknál, ügy vagyok vele, mint mikor az uri gyerekek felhoznak egy parasztgyereket játszani és a parasztgyereknek nem szabad visszaütni. Olyan kevés az ellenzék itten, hogy — és erre utasításunk is van — annyira meg kell becsülnünk őket, hogy nem tudok minden közbeszólásra felelni. (Taps a jobboldalon.) Inkább tűrjük a vádakat. Egy nap azzal vádolnak minket, hogy szélsőséges keresztények vagyunk, másnap pedig zsidóbarátok leszünk. Egy nap irredentát csinálunk (Ellentmondások a baloldalon.), másnap talpnyalók vagyunk. Egy nap — ha nem nyíltan, de egymás között — azzal vádolnak bennünket, hogy mi parasztbarátok és földosztók vagyunk, másnap pedig azzal, hogy nem vagyunk elég demokratikusak, hanem reakciósok vagyunk. Fájnak, mélyen t. uraim, ezek a vádak nekünk, különösen akkor, ha ezek olyan tiszteletreméltó ajkakról hangzanak el. (Drozdy Győző közbeszól.) Ne méltóztassék ezt a kifejezést magára venni. (Derültség.) Mi meg vagyunk róla győződve, hogy ez a párt történelmi hivatást teljesít, amidőn ezeket a csapásokat felfogja és minél több csapás éri ezt a pártot, annál kevesebb csapás éri szerencsétlen nemzetünket. De nemcsak ilyen előkelő és mindnyájunk által nagyon tisztelt szószólói vannak az általános és titkos választói jognak, hanem vannak nagyon bűnös és gyanús szándékú ajánlói is. Ha más nem, már maga ezen forrásból származó ajánlat kell hogy minket meggondolásra késztessen. (Ugy van! jobbfelől.) Ezek között elsősorban kell említenem az úgynevezett emigránsokat, azokat az emigránsokat, akik ma már, azt hiszem, bátran osztályozhatók. Azoknak egy része vagy a hazaárulás nyílt útjára lépett, vagy futóbolond, aki a világ összes teóriáit ezen a csonka nemzeten akarja kipróbálni. A harmadik részük - pedig — megengedem — talán eredetileg nem is volt bűnös szándékú, hanem talán ijedtségből ment ki külföldre, de az állandó rossz társaság és a viszonyaiktól való hosszas távollét folytán — nagyon enyhe kifejezéssel élek —- legalább is nagyon elfogulttá és a mi közviszonyainkba beleszólásra alkalmatlanná lett. Ezeknek ajánlatait fogadjuk el? Az emigránsok ajánlata olyan jó ajánlat a titkos választójog mellett, hogy azt meggondolás nél-