Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-420

394 A nemzetgyűlés 420. ülése 1925, évi június hó 8-án, szerdán. olyan gyűlések megtartását, melyek akár országos, akár helyi szempontból a nyugalom s a közrend szempontjából veszedelemmel járnak. (Saly Endre: Hogyan tudják előrel!) Az igen t. képviselő urak méltóztatnak talán belátni, hogy ugy a beszámoló gyűlések tartása terén, mint olyan esetben, amikor valami választás, vagy egyéb legitim politikai mozgalom van, mint pl. legutóbb a fővárosi választások alkalmával, a legteljesebb mértékben biztosítjuk azt, hogy a pártok, vagy esetleg a beszámolót tartani kivánó képviselők népgyüléseket tarthassanak. Azt azonban nem vagyok hajlandó elismerni, hogy a hegyen-völgyön való népgyülésezés az ország érdekében való volna. (Ugy van! jobbfelől.) Igénytelen nézetem szerint abszolúte nem járnak el a helyi hatóságok — ha az egész ország népét vesszük —• nagy átlagban ezen a téren túlzott szigorral, vagy esetleg olyan túlzott kicsinyeskedéssel, hogy ezáltal egyes politikai tényezőknek megfelelő politikai megnyilatkozását megakadályoznák. Az igen t. képviselő ur interpellációjára tehát egyebet nem r válaszolhatok, mint azt, hogy a magam részéről is ügyelni fogok arra, hogy a hatóságok ez irányban való eljárásukban teljesen tárgyilagos alapom álljanak mindig. Azonban a magam és a helyi hatóságok kezéből ki nem adhatom azt a jogot, hogy népgyüléseket megakadályozzunk akkor, ha azok nézetünk szerint az ország érdekével és a köznyugalommal nem egyeztethetők össze. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Ha abban a helyzetben volnék is, hogy a belügyminister ur válaszát tudomásul akarnám venni, akkor sem tehetném, mert a belügyministen ur mostani felszólalása semmi egyéb aiem volt, mint biztatás a közigazgatási hatóságok részére; hogy: fiuk, jól csináltátok a munkát, végezzétek csak igy továbbra is. Mert hiába burkolja a minister ur szavakba a lényeget, méltóztassék megengedni, hogy leszedjem az adjusztálást azokról a gondok tokról, amelyeket a minister ur itt kifejtett. Azt mondja a minister ur, nem lehet megengedni azt, hogy az ország népe hegyen-völgyön gyűléseket tartson. Ez semmi más, mint burkolt igazolás a vidéki közigazgatási hatóságok részére, hogy nagyon helyesen tették, amit eddig tettek és folytassák továbbra is a gyűlések betiltását. De ne játsszunk a szavakkal. Mi mást jelent a belügj'miiiister urnák mostani válasza, mint azt, hogy megfosztja felszólalásával az ország népét attól, hogy akkor és ott tartson hatósági felügyelet alatt — ahol tehát az előadó felelősséget vállal felszólalásáért — gyűlést, ahol és amikor épen akar. Nem tudom megérteni, milyen jogon tiltja be a közigazgatási hatóság, a szolgabirő vagy a rendőrség azt a gyűlést, amelyre megbízottját, a rendőrtisztviselőt, kiküldi, aki esetleg jegyez is a gyűlésen; egész csomó figyelő van még oda kiküldve, akik az illetőt, ha valami olyat mondana, ami a fennj álló törvényekbe ütközik, rögtön a bíróság elé citálhatják. Mi jog'on tilthatja, be akkor a gyűlést? Tény, hogy a gyűléseket betiltják, a minister ur pedig azt mondja, nem engedhető meg az, hogy hegyen-völgyön gyűléseket tartsanak. Ez nyilt utasítás a közigazgatási hatóságok részére a jövőre is, hogy csak folytassák tovább igy a munkájukat, ahogy eddig csinálták. Nem tudom megérteni és szeretném tudni pl. azt — mert beszámolókról is méltóztatott megemlékezni —, hogy mennyivel vagyok én, vagy bármelyikünk, aki ezeken a padokon ül, ennek az államnak rosszabb polgára, mint a ministerelnÖk ur, vagy a belügyminister ur. (Felkiáltások jobbfelől: Sokkal rosszabb!) A hatalomban való ülés nem tesz és nem tehet különbséget polgár és polgár között ebben az országban. En érzem magamat azá ország olyan becsületes, tisztességes polgárának, mint akár a belügyminister ur, akár a ministerelnÖk ur, vagy bárki ebben az országbam Felhívom figyelmüket arra, hogy az elmúlt héten Karcagon volt egy gyűlés. Karcagra lement a belügyminister ur és a ministerelnÖk ur. (Peyer Károly: Azt is bejelentették? — Erdélyi Aladár: Be bizony! Egy héttel előbb! — Saly Endre: Majd legközelebb megnézzük, hogy be lesznek-e az ilyen ministeri gyűlések jelentve!) Eltekintve attól, hogy be volt-e jelentve, vagy nem volt-e, megállapítom tényként, hogy a belügyminister urat és a ministerelnÖk urat egész csomó képviselő kisérte le. (Mozgás jobbfelől.) Ezt nem kifogásolom. Azon az összejövetelen a gyűlés elején, közepén égi végén felszólaltak nemcsak a belügyminister ur és a ministerelnÖk ur, hanem több képviselőtársunk is. (Barla-Szabó József: A gyűlésen egy képviselő sem beszélt!) Kérdezem én, igen t. Nemzetgyűlés, hogyan lehetséges az, hogy a ministerelnÖk urnák és a belügyminister urnák kíséretében egy egész csomó képviselő lemehetett Karcagra, amikor pedig Esztergályos János vagy Kabók Lajos t. képviselőtársam beszámolót tart, akkor ez nem lehetséges'? Amikor beszámolót óhajtottam tartani Pécsett, szabályszerűen bejelentettem a gyűlést, és az ottani hatóság megtiltotta azt, hog-y kíséretemben néhány képviselőtársam lejöhessen és felszólalhasson. Ez is egyik szeme ennek a jogtipró láncolatnak, amelyről én itt beszéltem s amelyre vonatkozólag a belügyminister ur azzal válaszolt, hog-y folytassák csak tovább. Miután a belügyminister ur válaszában semmi olyan megnyugtató kijelentést nem kaptam, amely arról biztositana a jövőre nézve, hogy politikai gyűléseink megtartását meg fogják engedni, épen ezért a választ tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Csak két. rövid megjegyzést kívánok tenni a képviselő ur viszonválaszára. A képviselő ur azt mondja, hogy én azt mondtam volna, hogy nem engedhető meg, hogy hegyen-völgyön gyűlések legyenek ebben az országban. Én azt mondtam, hogy ez nincs az ország érdekében; konstatáltam, hogy mindannak dacára, hogy a helyi hatóságok itt-ott egy-egy gyűlést betiltanak, a dolog ugy áll, hogy az országban hegyen-völgyön tartanak g-yüléseket állandóan. Ez az egyik megjegyzésem. A másik arra vonatkozik, hogy kifogásolja a képviselő ur, hogy a ministerelnÖk ur és az én csekélységem egy hozzánk csatlakozott képviselőtársasággal lementünk Karcagra, hogy átvegyük a nekünk megtiszteltetésül felajánlott díszpolgári oklevelet. Én a képviselő urat biztosítom arról, hogy ha őt valamelyik