Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-420

394 A nemzetgyűlés 420. ülése 1925, évi június hó 8-án, szerdán. olyan gyűlések megtartását, melyek akár or­szágos, akár helyi szempontból a nyugalom s a közrend szempontjából veszedelemmel járnak. (Saly Endre: Hogyan tudják előrel!) Az igen t. képviselő urak méltóztatnak ta­lán belátni, hogy ugy a beszámoló gyűlések tartása terén, mint olyan esetben, amikor va­lami választás, vagy egyéb legitim politikai mozgalom van, mint pl. legutóbb a fővárosi vá­lasztások alkalmával, a legteljesebb mértékben biztosítjuk azt, hogy a pártok, vagy esetleg a beszámolót tartani kivánó képviselők népgyü­léseket tarthassanak. Azt azonban nem vagyok hajlandó elis­merni, hogy a hegyen-völgyön való népgyülé­sezés az ország érdekében való volna. (Ugy van! jobbfelől.) Igénytelen nézetem szerint ab­szolúte nem járnak el a helyi hatóságok — ha az egész ország népét vesszük —• nagy átlagban ezen a téren túlzott szigorral, vagy esetleg olyan túlzott kicsinyeskedéssel, hogy ezáltal egyes politikai tényezőknek megfelelő politikai megnyilatkozását megakadályoznák. Az igen t. képviselő ur interpellációjára tehát egyebet nem r válaszolhatok, mint azt, hogy a magam részéről is ügyelni fogok arra, hogy a hatóságok ez irányban való eljárásuk­ban teljesen tárgyilagos alapom álljanak min­dig. Azonban a magam és a helyi hatóságok kezéből ki nem adhatom azt a jogot, hogy nép­gyüléseket megakadályozzunk akkor, ha azok nézetünk szerint az ország érdekével és a köz­nyugalommal nem egyeztethetők össze. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Ha abban a helyzetben volnék is, hogy a belügy­minister ur válaszát tudomásul akarnám venni, akkor sem tehetném, mert a belügymi­nisten ur mostani felszólalása semmi egyéb aiem volt, mint biztatás a közigazgatási ható­ságok részére; hogy: fiuk, jól csináltátok a munkát, végezzétek csak igy továbbra is. Mert hiába burkolja a minister ur szavakba a lé­nyeget, méltóztassék megengedni, hogy leszed­jem az adjusztálást azokról a gondok tokról, amelyeket a minister ur itt kifejtett. Azt mondja a minister ur, nem lehet meg­engedni azt, hogy az ország népe hegyen-völ­gyön gyűléseket tartson. Ez semmi más, mint burkolt igazolás a vidéki közigazgatási ható­ságok részére, hogy nagyon helyesen tették, amit eddig tettek és folytassák továbbra is a gyűlések betiltását. De ne játsszunk a szavakkal. Mi mást jelent a belügj'miiiister urnák mostani válasza, mint azt, hogy megfosztja felszólalásával az ország népét attól, hogy akkor és ott tartson hatósági felügyelet alatt — ahol tehát az előadó felelős­séget vállal felszólalásáért — gyűlést, ahol és amikor épen akar. Nem tudom megérteni, mi­lyen jogon tiltja be a közigazgatási hatóság, a szolgabirő vagy a rendőrség azt a gyűlést, amelyre megbízottját, a rendőrtisztviselőt, ki­küldi, aki esetleg jegyez is a gyűlésen; egész csomó figyelő van még oda kiküldve, akik az illetőt, ha valami olyat mondana, ami a fennj álló törvényekbe ütközik, rögtön a bíróság elé citálhatják. Mi jog'on tilthatja, be akkor a gyű­lést? Tény, hogy a gyűléseket betiltják, a mi­nister ur pedig azt mondja, nem engedhető meg az, hogy hegyen-völgyön gyűléseket tart­sanak. Ez nyilt utasítás a közigazgatási ható­ságok részére a jövőre is, hogy csak folytassák tovább igy a munkájukat, ahogy eddig csi­nálták. Nem tudom megérteni és szeretném tudni pl. azt — mert beszámolókról is méltóztatott megemlékezni —, hogy mennyivel vagyok én, vagy bármelyikünk, aki ezeken a padokon ül, ennek az államnak rosszabb polgára, mint a ministerelnÖk ur, vagy a belügyminister ur. (Felkiáltások jobbfelől: Sokkal rosszabb!) A hatalomban való ülés nem tesz és nem tehet különbséget polgár és polgár között ebben az országban. En érzem magamat azá ország olyan becsületes, tisztességes polgárának, mint akár a belügyminister ur, akár a ministerelnÖk ur, vagy bárki ebben az országbam Felhívom figyelmüket arra, hogy az el­múlt héten Karcagon volt egy gyűlés. Kar­cagra lement a belügyminister ur és a minis­terelnÖk ur. (Peyer Károly: Azt is bejelentet­ték? — Erdélyi Aladár: Be bizony! Egy héttel előbb! — Saly Endre: Majd legközelebb meg­nézzük, hogy be lesznek-e az ilyen ministeri gyűlések jelentve!) Eltekintve attól, hogy be volt-e jelentve, vagy nem volt-e, megállapítom tényként, hogy a belügyminister urat és a mi­nisterelnÖk urat egész csomó képviselő kisérte le. (Mozgás jobbfelől.) Ezt nem kifogásolom. Azon az összejövetelen a gyűlés elején, kö­zepén égi végén felszólaltak nemcsak a belügy­minister ur és a ministerelnÖk ur, hanem több képviselőtársunk is. (Barla-Szabó József: A gyűlésen egy képviselő sem beszélt!) Kérdezem én, igen t. Nemzetgyűlés, hogyan lehetséges az, hogy a ministerelnÖk urnák és a belügyminister urnák kíséretében egy egész csomó képviselő lemehetett Karcagra, amikor pedig Esztergályos János vagy Kabók Lajos t. képviselőtársam beszámolót tart, akkor ez nem lehetséges'? Amikor beszámolót óhajtottam tar­tani Pécsett, szabályszerűen bejelentettem a gyűlést, és az ottani hatóság megtiltotta azt, hog-y kíséretemben néhány képviselőtársam le­jöhessen és felszólalhasson. Ez is egyik szeme ennek a jogtipró lánco­latnak, amelyről én itt beszéltem s amelyre vo­natkozólag a belügyminister ur azzal válaszolt, hog-y folytassák csak tovább. Miután a belügyminister ur válaszában semmi olyan megnyugtató kijelentést nem kaptam, amely arról biztositana a jövőre nézve, hogy politikai gyűléseink megtartását meg fogják engedni, épen ezért a választ tudo­másul nem veszem. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nem­zetgyűlés! Csak két. rövid megjegyzést kívá­nok tenni a képviselő ur viszonválaszára. A képviselő ur azt mondja, hogy én azt mondtam volna, hogy nem engedhető meg, hogy hegyen-völgyön gyűlések legyenek ebben az országban. Én azt mondtam, hogy ez nincs az ország érdekében; konstatáltam, hogy mind­annak dacára, hogy a helyi hatóságok itt-ott egy-egy gyűlést betiltanak, a dolog ugy áll, hogy az országban hegyen-völgyön tartanak g-yüléseket állandóan. Ez az egyik meg­jegyzésem. A másik arra vonatkozik, hogy kifogásolja a képviselő ur, hogy a ministerelnÖk ur és az én csekélységem egy hozzánk csatlakozott kép­viselőtársasággal lementünk Karcagra, hogy átvegyük a nekünk megtiszteltetésül fel­ajánlott díszpolgári oklevelet. Én a képviselő urat biztosítom arról, hogy ha őt valamelyik

Next

/
Thumbnails
Contents