Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-410
A nemzetgyűlés 410. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A logközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesitóse. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakouszky Iván, Yqss József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 55 nerckor.) (Az elnöki széket Huszár Károly fo.alal.ja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző ur. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750, 817.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Dénes István! Elnök: Dénes István képviselő urat illeti a szólás joga. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Tegnap szerencsénk volt hallani Magyarország legkiválóbb értelmiségének, legkiválóbb fériiának, gróf Apponyi Albertnek beszédét és szerencsénk volt hallani a többségi oldalról Mokcsay Zoltán t. képviselőtársamnak választójogi beszédét. Mind a ketten az értelmiség érdekében szólaltak fel. A különbség köztük az, hogy Mokcsay Zoltán t. képviselőtársam az értelmiség uralmát erőszakkal és jogfosztással akarja fentartani, gróf Apponyi Albert pedig az értelmiség felsőbbségét és uralmát a magyar nép szeretetével és a szabadságjogok biztosításával. ÍCserti József: Ugy van!) Én is azt kivánom, hogy itt a parlamentben az értelmiség uralkodjék. Én is annak vagyok a hive, hogy az értelem szólaljon meg itten. Az értelem és erőszak között azonban óriási különbség van. Ami itt megszólalt a túlsó oldalról, az — fájdalom — a jogfosztás igazolása akar lenni, gróf Apponyi Albert szavai azonban azt az értelmet, azt az értelmiséget képviselik, mely után a földmunkásság milliói is nyugodtan mennek és fognak menni. T. Nemzetgyűlés! A választójogi törvényjavaslat a magyar történelem egy darabja, a magyar történelemnek — fájdalom — az a darabja, amely a középkor, majd a XIX. század első fele reakciójának a folyománya. Nem ütődöm meg ezen a törvényjavaslaton, sőt — hogy őszinte legyek — akkor ütődnék meg, ha (ÍZ a kormány olyan törvényjavaslatot terjesztett volna elő, amely a nagy nyugati, sőt a NAPLÓ XXXII. keleti műveltebb nemzetek eszmevilágával összhangban áll és amely a magyar nemzet él etérdekeinek megfelel. Az előttünk fekvő törvényjavaslat súlyos tanúságtétel is. Ez a törvényjavaslat, amely a magyar földmunkásságnak több mint 50 százalékát nyiltan kizárja a választójogból, tanúbizonyságot tesz arról, hogy a Habsburg-aera alatt, a Habsburg-dinasztia uralma alatt nem a Habsburg-dinasztia volt f a magyar nénmilliók jogainak érvényesülése ellen, hanëm a feudális osztályok, a mi uralkodóoisztályaink voltak, mert, ime, most nincs Habsburg-dinasztia, most az a Habsburg-dinasztia, amelynek a rovására irtak mindent, nem uralkodik Magyarországon és mit tapasztalunk! Azt, hogy a magyar nép zömét tevő földmunkás-tömegünknek több mint 50%-át a saját magyar fajtája, a magyar történelmi osztály ki akarja zárni a választó jogosultságból. Ez a törvényjavaslat azonban tanúbizonyságot tesz arról is, hogy a ml uralkodóosztályaink, a mi történelmi osztályaink még távol állanak a magyar nép széles rétegeitől, távol állanak a magyar nép széles rétegeinek eszmevilágától. Ugy látszik — s ez a törvényjavaslat arról tesz tanúbizonyságot —, hogy az általam tisztelt uralkodóosztályainknak, történelmi osztályainknak még nem volt elegendő abból a hihetetlen és nagy véráldozatból, amelyet ezek a széles néprétegek hoztak a magyar hazáért a világháború szörnyűségei idején. Úgy látszik, hogy a történelmi osztályainknak és uralkodóosztályainknak még nem elég az a horribilis nagy áldozat, amelyet hoznak ma ezek a széles néprétegek, amelyeknek ez a törvényjavaslat nyiltan több mint 50 százalékát fosztja meg a jogtól, holott ez a széles népréteg, amely a törvényjavaslat szerint éretlen a választójogra, fizeti az elveszett háború terheit is 80%-ban épen a történelmi osztályok, épen az laralkodóosztályok helyett. (Kiss Menyhért: Azt elfogadják! A munkájukat elfogadják!) De fájdalommal kell látnom azt, hogy ez a törvényjavaslat arról tesz tanúbizonyságot, hogy a mi történelmi osztályunk, ellentétben Európa többi történelmi osztályaival és uralkodóosztályaival, nagy rövidlátást tanusit. egyben pedig nagyon feledékeny. Mert, ugy látszik, elfelejtette a mi történelmi osztályunk és uralkodóosztályunk azt, hogy ezelőtt hét esztendővel, felbuzdulva azon a nagy áldozaton, amelyet a magyar nép széles rétege 1 hoz-
