Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
A nemzetgyűlés 409. Ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. 27 Méltóztatnak azt is látni, hogy annál a 7000 koronás árnál, amit eredetűéig megállapítottak, nagy eltérés nem mutatkozott a világpiaci ártól, mert hisz, ez a világpiaci ár körülbelül 5600 korona körül mozgott. Itt tehát össze kell egyeztetni a különböző ipari érdekeket Méltóztassék megnyugodni, hogy a kormány a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy; ez a gyár üzemben legyen, teljes erejével azon is van, de nem lehetséges semmi körülmények között sem ugyanakkor az összes más iparágaknak, az egész mezőgazdaságnak helyzetét figyelmen kiyül hagyni, csakis ezeknek az összes szempontoknak mérlegelésével lehet a kérdést megoldani. Megnyugtatom az igen t. képviselő urat, hogyha ez a gyártelep is oda fog menni az illetékes tényezőhöz, a kereskedelmi ^ministerhez, megint meg fogjuk találni a módot arra, hogy a kérdést megoldjuk, de nem vagyunk hajlandók semmiféle tekintetben a kérdéseket egyoldalúan megoldani és egyoldalúan intézkedni. Akkor járnánk helytelen utón, ha ezt tennők, mert akkor sokkal nagyobb veszély rejlenek a, kérdés megoldásában, mint a másik utón. Csak arra akarok rámutatni, hisz ezek a tárgyalások még most sincsenek lezárva, hogy az évad végén fog kialakulni az ár is. Figyelembe vesszük azt, hogy a gyár mennyit ^helyezett el az ő termeléséből belföldön és mennyit külföldön, az árnak e két elhelyezés összetételéből kell kialakulnia, mert természetesen másként kell elbírálni azt a szeszt, amely ilyen célra használtatott fel. Nekünk . törekednünk kell minden erővel arra, hogy versenyképessé tegvük, hogy a belföldön szintén megbirkózzunk a külföldi versennyel, ez a kérdés helyes megoldása, itt fog találkozni minden gazdasági és szociális szempont s azt hiszem, ez az, ami a kérdést közmegnyugvásra viszi. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a minister urat, hogy a választ a kereskedelmi és népjóléti minister ur részéről is meg méltóztatott adni 1 ? Bud János pénzügyminister: Mindkét minister részéről megadtam. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy ez az amúgy is kényes téma. amelyhez annyi mindenféle érdek fűződik itt a Házban is, olyan izgalmas atmoszférában került a Ház elé. Ezt abszolúte nem én okoztam és nem is akartam okozni. Saját beszédemben is hivatkoztam arra, hogy nekem nemcsak azért fáj a fejem, hogy Sárvárott legyen gyár, amelynek munkásai kenyeret kapnak, nekem épen ugy fáj a fejem és épen ugy szivemen viselem minden magyar mezőgazdasági szeszgyár érdekét, mert tudom, hogy ugy a termelőnek, mint a munkásnak kenyeret ad, és nem akarom, hogy csak azt a gyárat pártfogoljam, védjem itt a nemzetgyűlés, a törvényhozás előtt, amely véletlenségből az én kerületemben van, hanem vagyok annyira objektiv, elfogulatlan és minden állítással r szemben érzem magam olyan erősnek ezen kérdés tekintetében, hogy teljesen elfogulatlan tudok lenni a szesztermelő mezőgazdasági érdekeltséggel szemben is. Egész más az álláspontom a szeszértékesitő részvénytársasággal szemben. T. Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur is félreértett engem. Én abszolúte nem akartam* tángálni a dolgot, ugy, hogy azt kívántam volna, hogy a mezőgazdasági szesztermelésnek, maguknak a szesztermelőknek kárára valami beneftkációt kapjon egy ilyen részvénytársasági alapon álló gyár. Én csak a következő tézist állítom fel — és ez nemcsak elméletileg áll, hanem ez megáll és meg kell hogy álljon gyakorlatilag is, és* miután a pénzügyminister ur beszéde végén erre bizonyos allúziót is hallottam, van reményem arra, hogy ezzel a gondolattal keresztül tudok törni és talán ez adja meg a helyes megoldást. Álláspontom az, hogy a magyar iparnak olyan szeszt, amelyet feldolgozva visz ki külföldre és ott verseüiyez mint magyar ipar a külföldi műselyemiparral, ugyanazon az áron kell rendelkezésre bocsátani a hazai gyártásnak, mint amilyen áron azt a szeszt kiszállítják feldolgozatlanul. Ez a legkevesebb, amit kérhet a magyar ipar. (Gróf Hoyos Miksa: Ugyan kérem,ez lehetetlenség!) Meglehet, hogy ez Hoyos t. képviselőtársamnak nem tetszik, azonban méltóztassék ezt bebizonyítani. Nekem az a jogom megvan, hogy ezt mondjam s ettől nem hagyom magamat elütni. A pénzügyminister ur maga mondja, hogy az év végén kalkulációt kellene csinálni, hogy a feldolgozott szeszmennyiségből mekkora hányad esik a külföldi kivitelre és mennyi az ami ebből idehaza lett értékesítve! (Egy hang a jobboldalon: És a selyem?) Ugy értem; a sárvári selyemgyár által felhasznált szeszből előkerült műselyemnek mekkora hányada lett exportálva, és mennyi maradt a műselyemből itthon. Körülbelül félúton vagyunk, ahol megérthetjük egymást Hoyos Miksa t. képviselőtársam minden allentmondása ellenére. Mert én sem kívánok egyebet, (Báró Podmaniczky Endre: Személyeskedik.) Bocsánatot kérek, aki nekem beszédem folyamán azt mondja, hogjr személyeskedem, az optikai csalódásban szenved, mert folyton azt csináltam, hogy a többi urakat kértem, hogy ne tereljék a kérdést erre a térre, mert tudom, hogy így elmérgesedik. Ha elérheti a sárvári íimselyemgyár, — amelyhez engem semmi érdekeltség nem köt, ebben az ügyben csak egy levelet kaptam, ahol az alispán, a főszolgabiró, az; elöljáróság szociális okokból kértek intervencióra a köz érdekében. Ha el tudjuk érni, hogy a szeszkartel ne adja olcsóbban a magyar gyárral versenyző külföldi műselyem gyáraknak a szeszt, mint ahogy idehaza adja, a sárvári gyárnak, akkor tulaj donképen elértünk mindent, mert akkor versenyképessé tettük a gyárat és folytathatja üzemét. T. Nemzetgyűlés! Én már első beszédemben bejelentettem, hogy ezen gyár fentartása érdekében el akarok menni a munkában ós a fáradozásban a legvégső határig. Nem akarok fenyegetőzni — mert az nem természetem —, de kijelentem, hogyha egyes urak abban a hitben vannak, hogy nem vagyok eléggé jól informálva ezen a téren, fel fogok használni minden alkalmat, minden eszközt és semmi fáradságot sem fogok kímélni, ha kell az ellenkező gazdasági érdekeltség adataiba is betekintek. Én a szeszértékesítő részvénytársaságnak helytelen árpolitákáját és kalkulációit itt a kéüviselőház-ban mindig nyilván fogom tartani és mindaddig fogok vele foglalkozni, amíg biztosítani nem tudom azt, hogy ez az üzem fentartassék. Amennyiben ez az üzem fenmarad, eiz a kérdés engem nem érdekel tovább, de ez nekem most kötelességem azs én választóimmal és kötelességem a köz érdekével szemben is. A minister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminister urnák a kereskedelemügyi és a népjóléti minister urak nevében is a Hu-
