Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

À nemzetgyűlés 418. ütése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. 295 sem, (Halász Móric: Holnap majd felelünk rá!) sőt meghagyták a munkásosztályt a maga jogtalanságában, amely azután kénytelen volt látni azt, hogy amig Angliában, Franciaországban, Németországban és mindenütt a körülöttünk fekvő államokban is, sőt a testvér Ausztriában is, mikor mi itt véreztünk a parlament előtt és a főváros uccáin hullott a vérünk a választójogért vivott harcunkban, akkor innen jelentette ki a Házelnök, gróf Tisza István, hogy nem vagyunk népjóléti intézmény. Ugyanakkor Ausztriában megkapta a munkásosztály az általános választójogot, amelyet úgyszólván mi vívtunk ki neki itt, a mi uceai harcainkkal. (Halász Móric: És a 14. §-sal kormáiryoztak végig*!) Ha tehát ez a magyar munkásosztály látta azt, hogy a munkásosztály mindenütt érvényesül az állam kormányzatában, itt pedig intelligenciája, kulturáltsága és nagy munkaképessége, termelőképessége mellett még csak a szavazóurnáig sem juthat el, akkor szabad-e rossz néven venni ép ésszel és érző lélekkel, ha ez a. munkásosztály — abban az értelemben, ahogy az urak értik — nem' hazafi és nem helyezkedhetik a nemzeti eszme álláspontjára. Az az önző rendi magyar osztályuralom, amely kiváltotta Dózsa György forradalmát és azután a maga elvakultságával elidegenitette a magyar dolgozó nép többségét a nemzeti eszmétől, ugyanez a szelleme az osztályuralomnak idegenítette el az uj generációt, Magyarország ujabb munkásnépét ettől a gondolattól és eszmétől, és nem izgatás, nem a lázitás, nem a szocializmus. A szocializmus nem hirdet nemzetiét! enséget, hisz a szocialisták mindenütt ugy beszélnek hazájukról: Unser Deutschland, unser Österreich, unsere Republik, (Halász Móric: Magyarországon ezt nem mondják!) de a magyar munkás, akit itt a jogokból, az alkotmány sáncaiból kirúgnak ... (Halász Móric: Akkor milyen cimen ülnek itt, ha nincs joguk! — Ugy van! Ugy van! a szélsőjobboldalon. — Peyer Károly: Igazi csoda, hogy itt ülünk! — Halász Móric: Helyes, hogy itt vannak!) Jó, mi itt ülünk. De mi van azokkal a milliókkal, akiket kiha^^k a jogokból! (Peyer Károly: A Terézvárosban 15.000-et hagytak ki csak a névsorból! Ott kezdődik a csalás! Magyar specialitás!) Hát azok a milliók nem magyarok? Azok nem ennek a nemzet testének a részei! Ha én hat-hét gyermekem közül egynek adok valamit és a másik hatnak nem, akkor én jó családapa vagyok! Ez nem lehet, mert vagy jut mindegyiknek, vagy pedig nem szabad egyiknek sem adnom, mert akkor csak gyűlölséget szitok közöttük és elrontom a magam tekintélyét, mert azt mondják, hogy apánknak az kedves, .mi meg nem. Aki azt vindikálja magának, hogy az ország vezetésére hivatott, akár kormány, akár e^y párt, akár a nemzetgyűlés legyen az, nem folytathatja tovább azt a pecsenyesütést, amelyről már Petőfi megírta, hogy egyik oldalát elégeti, a másik meg nyers marad, mert nem lehet az, hogy egyeseket odaeresszünk a jog asztalához, másokat pedig kirúgjunk a jog területéről. Ha mi is hatalmi kérdésnek fognánk fel ezt a kérdést, mint a mmisterelnök ur, vagy pedig egy kényszerhelyzetnek, mint ahogy az egységespárt ezt felfogja, és megállapodik abban, hogy amig nekünk hatalmunk van és amig a hatalmunk megmarad, a többivel nem törődünk. Ha mi is igy tudnánk hazafiak lenni, ha mi is csak igy éreznék át azt, hogy mit jelent Magyarországra egy uj választójogi törvény, mi is azt mondanánk, hogy rendben van. Mi már itt ülünk, hogy ellenzékieskedjünk, harcoljunk és küzdjünk. De egy becsületes, érző embernek nem szabad és nem lehet elfelejtenie azt, hogy nemcsak neki teremtették az országot és hogy nemcsak neki szabad itt leülnie a jogok asztalához és kanalazni a tálból, amelyet egyesült erővel itt az egész nép megteremtett az ország boldogulására, hanem kijár mindenkinek ezért a jutalom és mindenkinek joga van ennek fejében azokhoz a jogokhoz, amelyek megilletnek engem épugy, mint a t, túloldal bármelyik tagját. Nincs jogunk ahhoz, hogy kirekesszünk egyeseket. Még azt is valahogy megérteném, hogyha már annyira félnek a szocialistáktól — mert nem a titkosságtól félnek, hanem a szocialistáktól —, attól a maroknyi embertől, akiket itt ebben az országban szocialistáknak tudunk és a magunk táborába számítunk, akkor legalább azzal védekeznék ellenünk okosan a kormány, hogy azt mondaná: senkit sem hagyok ki, ha már nyilt a szavazás, akkor legyen benne mindenki, mert a nyilt szavazás módot ad nekem arra, hogy mindenkit ide terrorizálhassak az én táboromba. De nem ez a cél. Az a cél, hogy egy ilyen látszat keletkezzék megint és lehetővé tétessék az egyoldalú osztályuralom fentartása. Azt mondják, ezekben a kerületekben megadjuk a titkossásrot, ezt kiteszik az ablakba és mutatják a külföldnek, hogy van titkosságunk is. De csak ezt mutatom. A nyilt szavazásról bölcsen fogok hallgatni mindenfelé s mivel Magyarország eery összeroppant kis terület és a világ* el van foglalva a maga száz nagy bajával, hát csak itt-ott egy-egy mélyebbgondolkozásu államférfiú, politikus fog arra gondolni, hogy ezen a szegény Magyarországon nyilt szavazás van és hogyan is lehetséges az, hogy van egy orszáff, amelynek polgárai ilyen súlyos, nehéz lelki kényszer és lelki láncok közé vannak lenyűgözve. Ha őszinteség van bennük és ha hazaszeretet vezérli azokat, akik ezt a törvényjavaslatot itt erőszakolják és képviselik, akkor, ha már a titkosságot nem is, legalább az általánosságot adják meg; de ha sem általánosságot, sem titkosságot nem adnak, akkor nem tudom, miben nyilvánul itt meg a haladás, a fejlődés, a magyar nemzet jövőjének biztosítása, és általában miért van szüksége ennek az országnak ilyen törvényre! (Halász Móric: A Vázsonyi-féle törvényt elfogadták! — Peyer Károly: Az a Tiszáé volt, azt sem fogadtuk el! — Szabó Imre: Azóta egy kis idő már eltelt!) De még ha elfogadtuk volna is, nem volt aközben világháború, nem voltak nagy Ígéretek azok számára, akik vérüket hullatták, hogy most már majd jogokat fognak kapni! (Reisinger Ferenc: Királyi ígéret!) ígérték, hogy földet, jogokat fogtok kapni, emberekké teszünk benneteket. Hát kinek van joga most ezt az Ígéretet megszegni? Honnan veszik ezt a jogot? A történelmi múltból, a Dózsa-multból, a rákosi országgyűlésről, vagy^ 48-ból, amikor újra csak becsapták, megcsalták a népet? Ez a történelmi múlt ád valakinek vagy valakiknek ... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék olyan kifejezésektől tartózkodni, amelyek a nemzet kegyeletét mélyen sértik. Ha a képviselő ur ilyen kifejezéseket fog használni, kénytelen lennék a képviselő úrtól a szót is megvonni. (Várnai Dániel: A történelmi tények sértik a kegyeletet? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a-képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Peyer Károly: 1514! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek!