Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

292 A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. hangzott az a jelszó is: a bűnös Budapest, a bűnös város! Ugyancsak itt a történelemben van megörökítve, hogy (olvassa): „1514-ben az urak nemcsak a föld népével, hanem az irigyelt városokkal is le akartak ez alkalomból számolni, s az erdélyi nemesség, amely megmaradását főleg annak köszönhette, hogy menedéket talált a városban, most azzal vádolta a városokat, hogy ők szerzői, okozói minden bajnak és kárnak, melyet az urak a parasztságtól szenvedtek. Ilyen ürügy alatt Boboka és Kolozs vármegyék nemesei Kolozsvár ellen valóságos háborút indítottak, zsarolták, rabolták a polgárait, el akarták a birót fogni, és csak a király közbelépése szabott határt bősz üzelmeiknek. Azt azonban a király is megengedte, hogy a földesúr mindazon jobbágyát, aki három év óta, tehát a felkelés-előtt jóval távozott helyéről, ez alkalommal erőszakosan haza hurcolhassa." 1514-ben először lemészárolták a parasztságot kegyetlen vad bosszúval, azután rávetették magukat a városokra. 1919-ben is először jött a falusi lakosság (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dunántúl.), azután jött a munkásság, azután a zsidóság és végül itt van a bűnös város. Mi ez? Nem megismétlődése a történelemnek közel 400 év után? A törvények, melyeket itt a rákosi vad országgyűlésen hoztak, amely 33 napon át tanácskozott, többek között azt mondják (olvassa): „A törvénykönyv azon alapelvből indul ki, hogy tulaj donképen halállal kellene lakolnia mindenkinek, aki természetes ura, a nemes ember ellen lázit, de mivel ez elv következetes végrehajtása azonos lenne az_egész jobbágyság kiirtásával, mely nélkül — mondja maga a törvény — a nemesség keveset ér, a mozgalomnak csak főbb részesei Ítéltetnek halálra. Ez azonban a szavakkal való üres játék volt, mert a tulajdonképeni főbűnösök már úgyis megölettek, vagy még a küzdelmekben estek el. A felbujtók és vezetők nem éltek többé, s amikor a törvény a felkelők egy ujabb csoportját Ítélte halálra, ez a csoport a kevésbé bűnös parasztokból került ki." Megint egy történelmi megismétlődés. Kun Béláék kimenekültek innen, s rkiket a bolsevizmus főbűnösei közül el tudtak fogni, azokat ripsz-rapsz, egy-kettőre ötös tanácsok Ítélete alapján felhúzták az akasztófára. De még most is ülnek apró kis házbizalmi-tisztséget betöltő emberek a börtönökben. (Esztergályos János: És még mindig vannak internáltak is!) Még mindig nincs bűnbocsánat azoknak, akik bőrüket mentve elmenekültek, emigrációban élnek, s akiknek hazabocsátását követeljük. Még mindig nincs általános amnesztia, holott Bulgáriában csak a napokban játszódott le az a nagy bombamerénylet, amelynek főbűnösei közül épen tegnap végeztek ki három embert, s ott már a második héten ki volt adva a rendelet, hogy a kivételes intézkedéseket a rendőrhatóságok szépen lassan vonják vissza. Itt még mindig van rendőri felügyelet, itt még mindig van internálás — hiszen tegnap kezdték el megint felülvizsgálni a Zalaegerszegről a toloncházba hurcolt internáltak ügyét —, és itt még mindig nincsenek meg azok a közszabadságok, amelyeknek meg kellene lenniök olyan államban, mely az alkotmányos névre igényt tart. Itt még ! mindig élnek a háború alatt életben volt kivételes törvények, és még a sajtó-deliktumoknál is azért kell nekem és sok társamnak börtönbüntetésre Ítéltetni egyszerű államfogház he- | lyett (Farkas István: Mert fentartják a háborús ' kivételes intézkedéseket.), mert a Bethlen-kormány ugy állítja be a helyzetet, hogy itt még mindig háborús állapot van. Én elhiszem, hogy háborús állapot van, ezt azonban a kormány csinálja, s csak a kormány háborús állapota. Ebben a törvényben ugyanazok az események ismétlődnek meg azzal a jogfosztással, amelyet ez a törvény most rákényszerít erre a megcsonkult országra, ennek a megcsonkult országnak szerencsétlen népére. Ugyanazt a helyzetet idézik fel és teremtik meg Magyarország népe számára, melyet megteremtett ez a jobbágy-gyilkoló vad rákosi gyűlés 1514-ben. Mert mi történt? Nemcsak az, hogy a jobbágyságnak nagy részét kiirtották, s ezzel megvadították a végek nemzetiségeit, hanem — ahogy a történelemiró megállapítja — az, hogy ebből a törvénykezésből a nemzetre messze kiható nemzeti szerencsétlenség lett. Megmondja azt is hogy miért (olvassa): „Hasonló szellemben határozta meg a törvény a jobbágy terheit, szolgálatait és kötelezettségeit, melyek a köznépek legtermészetesebb emberi érzelmeiben sértették, egyszerű igavonó barommá alacsonyi-' tották, olyan állapotba taszították vissza, melyben egykor a pogány rabszolgák lehettek. De ezeket akkor még védte az egyház emberségesebb szelleme, amely szakadatlanul és sikerrel fáradozott megtérítésük mellett, helyzetük javitásán, sőt teljes felszabadításukon, ellenben a röghöz kötött jobbágy számára nem volt többé irgalom, emberszámba sem ment és igy nem követelhetett emberi részvétet. Nem védte sem az állam, sem az egyház, csak azért nem volt szabad megölni, mert ez urának kárt okozott, ellenben az ur maga kénye-kedve szerint rendelkezett testével, lelkével, büntethette, kinozhatta, megölhette. Természetes, hogy az uj helyzetben teljesen megbénult a munkakedve., gazdasági tevékenysége. Verejtékének gyümölcse immár korlátlanul uráé lett s igy szükségképen a minimumra szállt le a munkakedve, szorgalma, igyekezete, gazdasági javítások iránti érzéketlensége meg állandóvá tette lelkében a lustaságot, tétlenséget, az urai elleni gyűlöletet. Az 1514-iki törvénykönyv nemcsak a vallás és erkölcs legelemibb parancsaiba ütközött, hanem a szociális munkaszervezetet annyira megrontotta, hogy vele önálló állami életet folytatni nem lehetett. Maguk a földesurak csakhamar megérezték az uj állapot hatásait, elszegényedtek ők is, mihelyt a jobbágyaikat helotákká, az igavonó barom színvonalára süllyesztették. Leginkább megérezte a változást az ország, mert abban a pillanatban, midőn a nemzet legszámosabb része minden emberi jogától megfosztatott, kiirtatott szivéből a hazaszeretet, az anyaföldhöz való ragaszkodás érzése. Most már akármi történt is az állammal, a jobbágy fásultan, közönyösen nézte a viszonyok alakulatát. A haza neki mostoha anyjává lett s igy ő megszűnt sorsa iránt érdeklődni." (Mozgás a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Nem tudom, hogy lehet-e ezen nevetni, ellenben önök, akiknek százszor és százszor tolul ajkukra velünk szemben az, hogy helyezkedjünk nemzeti álláspontra, hogy vezéreljük a magyar munkástábort a nemzeti szellem irányába. (Ugy van! a jobboldalon. — Farkas István: Ez alatt a szűkebb birtokaikat értik!) Hát ha ugy van, igent, uraim, akkor ne nekem, a szocialistának kelljen ezeket a történelmi tanulságokat megértetnem és ne nekem kelljen a tanulságot levonnom, hanem tessék levonni odaát ezt a tanulságot. (Ugy van! aszélsobaloldalon.) De necsak levonják a tanulságot,