Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

280 A nemzetgyűlés Í18. ülése 1Ô25. Az általánosság tekintetében is ellenkezőleg gondolkozom, mint a túloldal. Azt mondja a túloldal, hogy az általános szavazati jog áldásaiban a nép széles rétegeit nem lehet részesíteni, nem lehet őket az alkotmány sáncaiba beengedni, mert hogyha beengedjük, mivel azok megbízhatatlanok, elárulják a várat, a nemzet egységét és nagyságát. Erre azt vagyok bátor mondani, hogy az általános szavazati jogtól egy tisztultabb és öntudatosabb hazafiságot várok. Az igen t. ministerelnok ur a választójogi törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával azt mondotta, hogy nálunk a falusi tömegek kulturátlanok és még nem érettek a választójogra. Én azt vagyok bátor kérdezni: ki ennek az oka? Vájjon nem az az osztály-e ennek az oka, melynek uralmát ez a törvényjavaslat továbbra is biztosítani akarja? (Klárik Ferenc: Legyalázzák a magyar földműveseket!) Ha valakit, azokat terheli itt a felelősség, akik a kiegyezés óta vezették, az ország ügyeit (ZJgy van! JJgy van! a baloldalon.), akik a színmagyar községekben nem állítottak iskolát és igy a nép nem tudott megtanulni Írni-olvasni. Ha azonban azok ülnek ebben a képviselőházban, akiket a nemzet többsége választ, akkor azok gondoskodni fognak arról, hogy a falu népe kulturáltabb legyen, gondoskodni fognak arról, hogy az elégedettlenség levezettessék. Azok, akik a népet igy bírálják el, nagyon rövidlátók, nem ismerik saját fajtájukat, saját vérüket gyalázzák meg. Ennek ezer év tanulságai mondanak ellent. Ellenmond az Árpádok, Nagy Lajos, Hunyadiak, Rákóezi, Tököly, Kossuth^ kora, amikor ez a nép, a magyar nép, tehát épen az a nép, amelyet önök ennyire lebecsülnek, helytállóit. A világháború is igazolja ezt az állításomat, pedig a népnek a szülőföld emlékén és siralmán kivül nem volt és ma sincs egyebe, mert ez a magyar föld három osztályé: a mágnásoké, a főpapoké és a gazdag zsidóké. Elképzelni is gyönyörűség, hogy mi lenne akkor, ha nem ezé a három osztályé volna ez a föld, hanem a föld népéé (Ügy van! balfelöl.), amely azon dolgozik és vére hullásával is védi azt. Elgondolni is gyönyörűség ezt!) Trianon bizonyára nem lenne akkor. De ez nem lehet, mert akkor ennek a három osztálynak hatalma megdőlne, ez nem lehet, mert önök ennek a három osztálynak a hatalmát akarják fentartani. Szent meggyőződésem, hogy az általános szavazati jog az igazi bensőséges, hazafiságot is hozza, mert a nincstelen jogot kapva, emberi bánásmódot és emellett földet is kapna. Az általános szavazati jog hozza a földreformot is, de nem olyant, amilyet önök hoztak, hanem olyant, amely földet ad a népnek, kiméivé a kis- és a középbirtokot. Én nem aksrom a nagy birtokot és a nagy tőkét elpusztítani, ilyet sohasem mondottam és nem mondok most sem, mert a nagybirtokra és a nagytőkére szükség van. Azonban a nagytőke legyen emberséges, engedjen másokat is élni, fogyen méltányos, ne akarjon mindent felfalni, viselje az ország nagyobb terhét és ne tolja azt át a kisebb emberekre. Az általános, titkos választójog földreformot is hoz, ha száz egységespárt is lesz ellene. A ministerelnok ur és a többség jóhiszeműségében, jószándékában és hazafiságában nem kételkedem, ilyet nem tejtem és nem is fogok tenni. De akkor szabad legyen nekünk is arra kérni önöket, hogy a mi hazafiságunkban, a mi megbizhatóságunkban se kételkedjenek, mert évi május hó 28-án, csütörtökön. legyenek arról meggyőződve, hogy a mi keblünkben is magyar sziv dobog, a mi lelkünk is a magyar géniusz felé repül és szárnyaszegetten esik le a trianoni határnak Igen, uraim, ez igy van és nem ugy, amint önök gondolják, hiszik, önök kárhoztatnak bennünket, j hogy a zsidókkal és szociáldemokratákkal együtt vagyunk. (Pintér László: Most szidta a gazdag zsidókat!) Igen, együtt vagyunk a liberalizmusért, a demokráciáért és a haza jövőjéért. De nemcsak mi vagyunk zsidókkal, mert zsidók itt is vannak, ott is vannak. Sőt a fővárosi választásoknál a legmélyebb hitű zsidók, az orthodox hitközségi »ínökkel az élükön ott voltak. (Zaj és felkiáltások a középen: Hol?) Ott az egységespárton! (Felkiáltások a baloldalon: Ripkánál! — Szilágyi Lajos: Nekünk csak a neológok maradnak!) Vázsonyi Vilmossal bizonyos kérdések kikapcsolásával együtt megyünk (Meskó Zoltán: Mely kérdések azok?), a szocialistákkal is együtt megyünk, ameddig polgári felfogásunkkal az együttműködés megegyezik. Mihelyt nem egyezik meg, azt hiszem, minket jobban szembetalálnak ezek, mint önöket. (Derültség.) Mit bánom én, ha Kleinnak, Vázsonyiiiak, Bethlennek, vagy bárkinek hivják az illetőt, csak szeresse ezt a földet, ezt a hazát, azért éljen, küzdjön, és ha kell, meg is haljon. Nem tagadom, nekem sem tetszik a zsidóknak nagy, számarányuk feletti térhóditása. Nincs kedvemre, hogy a fővárosi választáson olyan nagy számmal jöttek be. (Farkas István: Nem is olyan nagy számmal!) Nem tetszik ez maguknak a zsidóknak sem. De tehetnek ők arról? Ök ennek nem okai. A keresztény intelligencia; önök és az önökhöz hasonló emberek ennek az okai. Ki tehet arról, hogy önöket vaksággal, rövidlátással verte meg a Mindenható. (Élénk derültség.) Ki tehet arról, hogy nincs érzékük a haladás, a szociális eszmék iránt, hogy nem tudják felismerni a kor szellemét, hogy nem szeretik fajukat! (Pintér László: Az előbb mondta, hogy ebbe nem kételkedik!) Erről, t. egységespárt, igazán csak önök tehetnek. A zsidók? A zsidók megérzik a kor szellemét, A zsidók a kor szellemével haladnak és igy a népet magukhoz gyűjtik, vezetik. Álljon gróf Bethlen Istvánt és az intelligencia a demokrácia elére, akkor a nép és mi is velük leszünk és boldog lesz az ország. (Klárik Ferenc: Csakhogy gyanakodunk ám egy kicsit!) De ha igy lesz, mint most van, akkor el fogunk pusztulni. A zsidók? A zsidók nagyszerű emberek. A zsidóktól tanulhatunk mi, keresztény magyarok emberszeretetet és megtanulhatjuk, hogy mint kell alkalmazni a krisztusi szeretetet. (Élénk derültség.) Csak egy példát hozok fel az egy és ezer közül. Múltkor hazafelé utazva, egy zsidó ismerősöm mesélte Nyírbátorban, hogy a felvidéki zsidók egy intézetet tartanak fenn a zsidó hadiárvák részére. Itt tanulnak a zsidóhadiárvák, az egyik mesterséget, a másik kereskedést, kinek mire van tehetsége. Ezt az intézetet zsidók tartják fenn. A nagyzsidók odaadják a maguk nagy pénzét, a szegény kiszsidók a maguk filléreit és igy gondoskodnak a hadiözvegyeikről, hadirokkantjaikról, hadiárváikról. Én —- de azt hiszem, önök sem — még nem láttam zsidó hadiárvát, hadiözvegyet, aki koldult volna, Kérdem a keresztény hercegeket, grófokat és bárókat (Helyeslés a sztélsőbaloldalon.), kérdem a nagykereskedőket és nagyiparosokat, hány keresz-