Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. 277 zanak lelkiismeretük szerint! — Szeder Ferenc: Adócenzust, ez a lényeges!) A múlt tapasztalatain okulva, röviden megokolom... (Szeder Ferenc: Majd lesz más meggyőződésen is! — Csontos Imre: Még fenyegetőzik!) Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre: Oly rettenetes hatalom vagy? — Tankovics János: Ki fél attól?) Csendet kérek! (Szeder Ferenc közbeszól.) Kérem Szeder képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. A képviselő ur fel van iratkozva, mondanivalóit majd akkor mondja el! Muszti István: Nagyon röviden meg tűdoni indokolni, hogy azok után a tapasztalatok után, amelyeket a felfordulásból leszűrtünk, miért vagyok a nyilt választójog mellett az egész vonalon. Egész röviden fejezem ki magamatr azért, mert ha az igen t. szélsőbaloldal, a szociáldemokrata párti képviselő urak a nyilt választójogot követelnék, én a titkos mellett volnék. (Pikier Emil: Az egységespárt azonositja magát ezzel? Rögtön a nyilt szavazást fogom követelni!) De, amig önök a titkos mellett vannak, éli! csak a nyilt mellett lehetek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Várnai Dániel: Ez már igazán gyerekes feltevés ! Nem illik komoly házban, komoly emberhez ilyen beszéd.) Ami a demokratikus irányt illeti, a jogkiterjesztés mellett vagyok. Elfogadom a választójognak a nőkre való kiterjesztését is, csakhogy ezt kötelezővé kivánom tenni. A mi családanyáink és honleányaink ugyanis még nem szoktak hozzá az alkotmányos jogok gyakorlásához és a mi népünknél, általában a kisgazdatársadalomban az a felfogás fejlődött ki, hogy az asszonynak a családban, a fŐzőkanál mellett van a helye. De mert a háborúban igazán megálltak a helyüket a magyar családanyák, ugy a mezei munkák körül, mint otthon a családban, amig mi a harctéren voltunk, az ember ugy érzi, hogy bizonyos jogot a nőknek is kell juttatni. Mivel pedig ezzel szemben még bizonyos tartózkodással viseltettek, a jog gyakorlását^ kötelezővé kell tenni, hogy ha már megkapták a jogot, éljenek is veié. (Várnai Dániel: Ki van mondva! Elég baj, hogy kimondták! Kötelező a nyilt szavazás!) Nagyon jól tudom, hogy bizonyos mértékben népszerűtlen! dolog a kormány támogatása. Magunk is tisztában vagyunk ezzel. Mondhatom, nem nagy dicsőség képviselőnek lenni olyankor, amikor nehéz kötelességet kell teljesíteni és áldozatokat, terheket kell a saját vállainkra rakni, hogy a jövő nemzedéknek újra felépitsük ezt a csonka hazát. Felelősségteljes állás ma a képviselőség és éh talán csak annak köszönhetem, hogy harmadszor is megválasztottak, akár titkosan, akár nyíltan, hogy nem hirdettem azt, hogy itt máról-holnapra mennyországot tudunk elővarázsolni. (Várnai Dániel: Azt senki sem hirdette!) Azt hirdettem, hogy nehéz kötelesség vár valamennyiünkre bizonyos ideig, de ha becsületes összefogással dolgozunk, elérkezik az ideje annak, amikor majd összemosolyoghatunk és ha ránk már nem is, de gyermekeinkre, unokáinkra jobb jövő fog felderülni. Bennünket, akiket a hazaszeretet lángja hevit és a hit vezetett mindig, nem lehet ugratni. Még egyszer ki kell jelentenem erről a helyről, ugy a magam, mint, azt hiszem, többi kisgazdaképviselőtársam nevében is, hogy bennünket nem a kényelemszeretet, nem a dicsőségben való sütkérezés tart itt, amint azt tegnap Pikier képviselő ur mondotta, hanem tisztán az, hogy használjunk ennek az országnak, mert ugy érezzük, hogy ezt csak kitartással, összefogással és becsületes, önzetlen munkával tudjuk elérni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következikl Láng János jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Azok után, amiket az előttem felszólalt t. képviselő urak elmondtak, semmi ujat nem mondhatok már és ha mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert hangot akarok adni annak az érzésnek és gondolkozásnak, amely odafent Beregben és pedig a trianoni határ mentén uralkodik. Egy csákányütéssel hozzá akarok járulni ahhoz, hogy ez a rendszer, ami itt uralkodik, megdőljön, elpusztuljon. Igen, megdőljön és elpusztuljon, mert ez a rendszer a nemzet életfájának a gyökerét rágja, törzsét fúrja és az igazi magyar népet pusztítja. (Tankovics János: Tévedés!) Talán önök is elismerik, hogy ennek a nemzetnek gyökere, törzse a nép, nom pedig az a százezer ember, akiket a milliók tartanak el. Ezek legfeljebb levelek, de csak olyan dércsípte levelek, virágok, de csak olyan virágok, amelyek nem hoznak gyümölcsöt, vagy ha hoz^ nak is, fanyar, vadkörteizü a gyümölcsük. Higgyék el nekem, t. képviselőtársaim, ha arról lennék meggyőződve, hogy a mai kormányzati rendszer felel meg a nemzet érdekének, ha azt látnám, hogy ez viszi előre a nemzet ügyét és ez&el a rendszerrel van kilátásunk arra, hogy vissza tudjuk szerezni a régi Magyarországot, abban az esetben r beszélhetne nekem titkos választójogról, általánosról, liberalizmusról, demokráciáról és minden egyébről, maga a szent apostol is, azt mondom rá, hogy szép, szép, de nekem mégis csak szebb a fajom és a hazám. Ez pedig csak ezek nélkül, csak ezek ellenére lehet elérni és igy ezek ellen vagyok. Mivel azonban arról vagyok meggyőződve, ez a szent hitem, hogy csak ezekkel tudjuk feltámasztani és előrevinni az országot, magyar lelkem minden erejével és meggyőződésével küzdök ezekért az eszmékért és végtelenül csodálkozom, hogy önök odaát nem igy gondolkoznak, nem igy éreznek. Magyar lelkemmel igazán nem tudom felfogni, hogy önök a reakciót szolgálják. (Elleríbmondások jobbfelől. — Csontos Imre: Dehogy szolgáljuk! Nem hiszed te magad sem!) Hiszen az önök őseinek egyrésze a testvériségért, a szabadságért, az egyenlőségért, a szabad hazáért küzdött. (Csontos Imre: Most is azért küzdünk! — Nagy Vince: Régen volt!) Az önök őseinek egyrésze jobbágysorban tengődve tűrte, mert tűrni muszáj volt, a_ földesúri korbács csattogását. (Tankovics János: A képviselő ur ősei is ott voltak! — Nagy Vince: Azért becsüli meg a demokráciát!) Nem; egynek a szépanyja a földesúri nyoszolyából került a hitvesi ágyba (Derültség.) és önök megtagadva az ősök szent emlékét, az örök szent eszméket, a zsarnokság, a butaság szekerét tolják és szolgálják. (Derültség jobbfelől.) És önök, jobbágyivadékok, nem érezve már hátukon a korbács csattogását, most azt gondolják, hogy miért ne támogatnánk ezt a rendszert. | hiszen mi már urak vagyunk és talán mi is pattogtathatjuk a szegényeknek, kitagadottaknak, jogtalanoknak hátán ezt a korbácsot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang jobbfelől: Ez már izgatás! — Pikier Emil: Ne tessék izgulni!) Nem gondolják, uraim, hogy ezzel a Krisztus ellen és hazájuk jóléte s fenmaradásaj ellen harcolnak?'! 43*