Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

22 A nemzetgyűlés Í09. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. ottani hadirokkantak és hadiözvegyek arra kértek, hogy vállaljam ügyeiket, intézzem dolgaikat. Megírtam nekik, hogy szívesen támogatom ügyüket, szívesen veszem védelmembe a karcagi földmunkásság ügyét is, teljesen önzetlenül, teljesen ingyen. Ezt a levelemet a nemzetvédelmi osztag elfogta. (Rassay Károly: Nemzetvédelmi osztag is van? Három évre visszamentünk. — Csontos Imre: A hatóság követelte be!) Ezt a levelemet elfogták, s ennek alapján a rokkantak elnökét, F. Nagy Imrét arra kényszeritették, hogy irjon nekem levelet, hogy a karcagi földmunkások pedig nem csatlakoznak Dénes István pártjához, nem mennek Dénes István után, és hogy nagyon szépen köszönik eddigi működésemet. Ezt ^ köszönettel tudomásul vettem. Mindezek ellenére azonban Kareagojn a földinunkássággal senki sem törődött. (Csontos Imre: Nem igy van!) Bocsánatot kérek, törődött annyiban, hogy a földmunkásság vezetőit nyilt szineri, az ueeári, hetivásár alkalmával összefogatta a rendőrhatóság s bekisértette a városházára. (Rassay Károly: Mi vau azzal az elfogott levéllel? Igaz az? — Zaj. — Elnök csenget.) Ez után az eset után a karcagi földmunkásság vezetői, az ottani hadirokkantak, akik komoly hazafias és becsületes magyar emberek, felkerestek megint bennünket, s azt mondták: Csontos Imre képviselő ur és az ő emberei bennünket összefogdostatnak, mint a kutyákat. (Csontos Imre: Nem igaz, ezt nem mondhatták! — Zsirkay János: Megkérdezzük tőlük mához egy hétre,^ ott leszünk!) Azt mondották: Csontos Imre képviselő úrhoz hiába megyünk, mert Csontos Imre képviselő ur velünk abszolúte nem törődik, sőt ellenkezőleg, rendőrkézre ad bennünket. (Rassay Károly: Igaz ez, vagy nem igazi — Csontos Imre: Az ilyen beszéd igazán nemi való a parlamentbe! — Meskó Zoltán: Belekerültél ma az ellenzéki malomba! — Lendvai István: Megőrlik a csontjaidat ebben a malomban! — Reiselil Richárd: Ellenzéki akart lenni, most nem lesz belőle az! — Derültség. — Hegymegi-Kíss Pál: Nem baj, nem tudnánk megosztozni rajta!) T. Nemzetgyűlés! A kormánynak átnyújtandó memorandumomban benne van az eredeti levél is, amelyet egy nagy értékes társadalmi réteg elnöke irt ós amely a következőképen szól (olvassa): „Tudatom képviselő úrral, liqgy folyó évi március hó 14-én Karcagon a piacon keresztül mentem és néhány foldmunkástársammal beszéltem. Én a Magyarországi Munkáspártnak tagja vagyok. Amidőn már az emberektől elváltam, és hazafelé mentem, egyszerre a rendőrök megrohanták a piacon levő összes embereket, mintegy tizenhatot és bekisérték őket a rendőrségre, mint valami rabokat". (Felkiáltások a haloldalon. Hallattav!) „Ott elkezdték faggatni őket ütlegelések és pofonok Ígérgetése mellett, hogy mondják mee ós mondják el. hogy mit beszéltem az emberekkel és ők mit beszéltek velem;!" (Szijj Bálint: Mi köze ehhez Csontosnak?) Mert ő csinálja ezt ottan. (Csontos Imre: Nem igaz! — Héjj Imre: Nem hiszi el senki! — Zaj.) „Kihallgatásuk után megfenyegették őket, hogy ne merjenek velem érintkezni és ezután elengedték őket. Kérdem a képviselő urat, hogy egy jogállamban megtörténhetik-e az ilyesmi? Kérdem a képviselő urat, hogy azért tartják-e fenn a borzalmas drága rendőrséget, hogy tisztességes polgár- és munka somberekét zaklassanak, ártatlanul összefogdossák őket és kínozzák őket? Mondhatom képviselő ur, hogy ez az eljárás a karcagi földmunkásság szemlét borzalmasan felnyitotta, mert ezzel a zaklatással tanúbizonyságot tesznek amellett, hogy itt a földmunkásságnak nem szabad gondolkoznia és nem szabad élnie, nem szabad meg sem moccanta?! (Szijj Bálint: Az előbb azt mondotta, hogy kommunista Csontos! Egyszer kommunista, másszor reakciós? — Héjj Imre: Ez a logika! — Zaj a baloldalon). T. Nemzetgyűlés ! Ez az én összeköttetésem a karcagi földmunkássággal sem több, sem kevesebb. (Vargha Gábor: Fel van mentve!) Azt hiszem, hogy önök között nem akad olyan nemeslelkü ember, aki ne sietne támogatására azoknak, akiket üldöznek és elnyomnak. (Zaj.) Bár Csontos t. képviselő ur semmiféle kijelentést nem használt velem szemben kifejezetten, de egész inszinuációja az, mintha nekem közöm lett volna bizonyos felforgatásokhoz. T. képviselőtársam, én 1918-ban is azt vallottam, amit ma, én akkor sem

1 mondtam egyebet, mint " ma. Én azonban mindig konzekvens maradtam, Ön azonban t. képviselő ur nincs jokositva arra, hogy bárkinek erről az oldalról szemrehányást tegyen (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.), mert ön Karcag forradalmi idejében a legveszedelmesebb forradalmár volt. (Zaj). Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyes megtámadás visszautasítása keretében megmaradni, és ne méltóztassék felszólalását ujabb személyes megtámadásra alkalmiul felhasználni. Dénes István: Én visszautasítok minden inszinuációt, mert ön nemcsak a Nemzeti Tanács elnöke volt — ami még rendjén való lett volna —, hanem mikor a kommunizmus kitört, akkor ön a pódiumon Singer direktóriumi elnöktől azt követelte, hogy Kálmán Imrét fel kell akasztani. (Csontos Imre: Hazudik! — Felkiáltások halfelöl: Borzalmas!) Aki ilyeneket mer csinálni, annak, azt hiszem', nincs erkölcsi jogosultsága ilyet állitani. (Zaj.) Elnök: A házszabály 205. §-a a) pontja alapján Hegymegi-Kíss Pál képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemztgyülés! (Nagy zaj a Ház mindkét oldalán. — Griger Miklós: Nem hagyjuk magunkat! — Meskó Zoltán: Tessék leszokni a lekicsinylő mozdulatokról! — Griger Miklós: Megbánjátok! — Szijj Bálint: Nem illik a Krisztus szolgájához igy fenyegetni!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Szijj Bálint: Az ön. miséje is olyan komoly, mint a szereplése! Abban sincs komolyság! — Állandó Zaj.) Szijj Bálint képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Narjy zaj.) Ha a képviselő úriak nem lesznek figyelemmel az elnöki figyelmeztetésre, kénytelen leszek szig'orubb eszközöket használni. (Szijj Bálint: Épen paphoz illik ez a fenyegetés!) Szijj Bálint képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy méltóztassék csendben maradni. (Meskó Zoltán: Rosszul érzi magát az egységespárt! Idegesek!) Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Az• után a nagy beszéd után, amelyet ma itt a nemzetgyűlésen hallottunk és amely minden komoly politikust megfontolásra kellett hogy késztessen, nem gondoltam volna, hogy a következő felszólalásokból olyan kötekedés támad, hogy ennek forgatagába bele kell kerülnöm még nekem is, aki pedig: távol voltam akkor, amikor Csontos képviselőtársam beszélt. Csontos t. képviselőtársam az én városomra, Debrecenre aliud alva, megállapította többek között azt is, hogy én szélsőséges képviselő vagyok. Mivel nagyon jól tudom, hogy