Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-417
256 A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. Abban a feltevésben voltam, hogy számosan fognak tévedni, és a szavazatok összeszámlálásánál majd igen nehéz munkánk lesz, mert majd a tévedések felett különböző viták fognak kialakulni. Az 1300 szavazó között igen sokan járultak az urnához egyszerű munkásasszonyok és munkásemberek. Tagadhatatlan, hogy magasabb képzettségű úriemberek is voltak számosan, de nagyon sokan voltak olyanok, akikről azt gondolta a szavazatszedő küldöttség, hogy tévesen fognak szavazni. Szinte számoltuk, hogy ez se, az se fogja tudni a szavazás módját, s azt hittük, hogy jó pár száz lesz olyan, aki rosszul fogja szavazatát leadni. (Farkas István : Csak a miniszterelnök ur nem tudta, a többi mind tudta !) Amikor felbontottuk az urnákat és megnéztük a szavazatokat, valamennyien meglepődtünk azon, hogy milyen nagyszerűen, milyen jól tudta mindenki szavazatát leadni (Egy hang (jobbfelől) : Hogy milyen sokan szavaztak önökre !) és hogy milyen kevés hiba volt ebben a komplikált választási eljárásban. Mert az 1260 leadott szavazat közül összesen csak 25-öt kellett megsemmisíteni, azok közül is számosat nem azért, mert nem tudták, hogyan kell szavazni, hanem mert egyesek nem akartak szavazni és üresen adták be szavazólapjukat, A legszigorúbb számitás szerint is tehát alig mondhatok többet, mint talán 10-et hibásan szavazónak, aki két, vagy több kockába jegyezte be a keresztet. Ha ilyen komplikáltabb szavazási módszernél ilyen h bátlanul tudják a választópolgárok és polgárnők szavazatukat leadni minden különösebb kioktatás nélkül, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez a választási rendszer rossz, nem lehet azt mondani, hogy ennek a választási rendszernek helyébe a nyilt szavazás rendszerét kell alkalmazni, mert az egyszerűbb, világosabb, stb. A titkos szavazásnál megvan a biztositék arra, hogy a választó igazi meggyőződését befolyástól mentesen fejezze ki (Peidl Gyula : Ezt ellenzi épen a túlsó oldal !), mert a választó bemegy a szavazófülkébe, ahova másnak bemennie senkinek sem szabad és oda teszi a keresztet, ahova meggyőződése diktálja. (Herezegh Béla : Vagy ahova a vezetők diktálják ! - Zaj a szélsőbaloldalon. — Vanczák János : Még akkor is tiszteségesebb dolog, mintha a csendőr vagy a szolgabíró diktálja !) Elnök : Csendet kérek ! (Reisinger Ferenc : Látott már titkos választást ?) Kabók Lajos : Ez a közbeszólás nem alkalmas egyébre, mint annak megállapítására... (Peidl Gyula : Elárulja, hogy itt milyen sötét van ! Farkas István : Hogy mekkora korrupció van !), hogy a képviselő ur a titkos szavazási rendszerre] nincs tisztában. Ott egyáltalán senkit nem lehet befolyásolni. (Peidl Gyula : Ha lehetne nem elleneznék !) Tessék megcsinálni ugyanezt a kormánypártnak is. Tessék mindenkinek előre megmondani, hogy gróf Bethlen István úrra kell szavazni és ha a szavazónak ez a meggyőződése és rá fog szavazni, ez ellen senkinek sem lehet kifogása, még nekünk sem. Amikor azonban ugy akarunk esetleg valakit gróf Bethlen István -úrra szavaztatni, hogy megfélemlítjük és mindenféle terrornak tesszük ki, akkor a szavazás nem az igazi akarat megnyilvánulása, hanem a megmásított akarat, megnyilvánulása (Zaj.) és épen ezért nem tartjuk megfelelőnek a nyilt szavazást. A nyil szavazás rendszerénél szomorú tapasztalataink vannak arról, hogy a nyilt szavazás rendszerénél a legsúlj r osabb visszaéléseket lehet elkövetni. (Rothenstein Mór : El is követnek ! — Kuna P. András : A titkosnál is ! - Reisinger Ferenc : így kerül bele a tehén a politikába! — Farkas István : Ugy van ! A marha ! A nyilt szavazáson keresztül ! — Roíhensteiit Mór : És az ökör ! — Elnök csenget.) A titkos szavazási módszer szerint megtartott választásnál nem lehet megvesztegetni a választókat. Hiába iparkodik bárki is megvesztegetni senki sem tud arról meggyőződni, hogy a választó valójában kire adta szavazatát, és ami erre vonatkozóan itt az indokolásban áll, arról Peidl képviselőtársam igen találó megjegyzést tett, mondván, hogy ez mesénél egyébnek nem minősithető. Tényleg a dajkamesék közé tartozik, hogy olyan módon lehet megtudni, ki kire szavazott, amilyen módon itt meg van irva. A titkos szavazásnál megvannak azok a biztosítékok, amelyek kizárják azt, hogy bármily mődon meg lehessen tudni a választó állásfoglalását, épen ezért a titkos szavazás módszerével megtartott választásnál a választó igazi, megmásíthatatlan akarata jut kifejezésre. (Farkas István : De azt nem akarják ! Attól félnek !) Tényleg nem lehet egyebet megállapítani, mint azt, hogy a kormány fél a néptől, fél a nép akaratának megnyilvánulásától és ezért nem folyamodik a titkos választás módszeréhez. Ha a kormány nem félne, ha biztos volna abban, hogy a nép mellette fog megnyilatkozni, akkor nem volna szükség a befolyásolható szavazás módszerére. A mögötte ülő egységespárt pedig azért támogatja a kormányt, mert az egységespárt épugy elvesztette a nép bizalmát, mint a kormány. (Peidl Gyula : Ez tévedés, mert sohasem birt ezzel a bizalommal ! Ami nincs, azt nem lehet elveszíteni !) Az egységespárt a kormánnyal együtt attól fél, hogy ha a titkos szavazás módja szerint kell a néptől Ítéletet kérnie, akkor az egységespárt tagjai közül kevesen fognak visszajönni a nemzetgyűlésbe. A választójogi javaslatban tehát fel kell venni egy olyan biztosítékot, amely a kormánnyal együtt az egységespárt tagjait is biztosítsa, hogy továbbra is tagjai lehessenek a nemzetgyűlésnek. (Kuna P. András : Nem sok hatással van arra, hogy titkos vagy nem titkos.) Nekünk semmi okunk sincs félni attól, hogy a választók titkosan adják le szavazatukat. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ha a nép, a választópolgárok tömege befolyástól mentesen megnyilatkozhatik, ez a megnyilatkozás legalább olyan lesújtó lesz a kormányra és az egységespártra, amilyen lesújtó volt a fővárosi választás. Épen ezért kell a kormány szerint továbbra is nyilvános szavazási módszerrel lebonyolítani a választást, ezért tartandó meg a kormány szerint a nyilvános szavazás, és ezért nem vezethető be egyáltalán a kormány szerint a titkos szavazás, mint erre alkalmatlan. Ugy érzem, hogy valósággal megszégyenítő a magyar nemzetre ez a választójogi törvényjavaslat a többi nemzetekkel szemben. Ha megnézzük, hogy más államokban milyen választójog van, milyen korhatár és más feltételek vannak, amikor most már a világháború, a forradalmak után vagyunk, és előttünk fekszik egy ilyen törvényjavaslat, akkor megszégyenülve kell hogy érezzük magunkat, annyira megkülönböztetnek, lebecsülnek minket a többi államok polgáraival szemben. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Amig nálunk a férfiak 24 éves korban, a nők pedig 30 éves korban érettek a választójogra, addig megállapítható, hogy Ausztriában, Németországban, Svájcban, általában a német államokban 20 év a korhatár, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lettországban, Litvániában, Angliában, Belgiumban, Franciaországban, Luxemburgban és Bulgáriában — tehát még abba a nagyon déli balkán államban is 21 éves korban már érett a polgár arra, hogy választójog birtokába jusson. (Halász Mórié : Szóval kiskorúak !) Ne tessék itt egyedül Bulgáriát figyelembe venni, hanem a
