Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

À nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. ' 253 szeltem és több megkülönböztetést megállapítot­tam — hogy itt ujabb megkülönböztetés elé állít­ják az ország polgárságát. Az egyiknél a foglal­kozásából kifolyólag megállapítják, hogy elvégezte a négy, vagy hat elemit, mert ha nem végezte volna el, nem lehetne olyan foglalkozása, amilyen van, mig a másikra ez nem vonatkozik. Hogy ne mond­jak egyebet, az ipari munkásokról lehet itt be­szélni. A t. Nemzetgyűlésnek épen olyan jól kell tudnia, mint nekem, hogy az ipari munkásoknál is feltétlenül vélelmezni lehet a négy elemi iskola elvégzését. Sokféle okot tudnék erre vonatkozóan felsorakoztatni. Különösen most nem kellene egyébről beszélnem, mint arról, hogy a tanoncok kötelesek tanonciskolába járni. A törvény kötelezi őket erre ; nem most,_ hanem amikor én voltam tanonc, már akkor is nem tudom hány esztendő óta megvolt a tanonciskola, tehát jó régi időre, körül­belül 25 esztendőre nyúlik vissza a tanoncoknak iskolában való továbbképzése. A tanonciskola fel­tétlenül egyenlő értékű a négy elemi iskolával — ez a legminimálisabb megállapítás — sőt ennél lényegesen magasabb értékű és a törvényjavaslat­ból mégis azt lehet látni, hogy az ipari munkások­nál, akiknek külön tanonciskolába is kell járni és csak azután lehetnek munkások, nem vélelmezhető a négy, illetve nőknél a hat elemi iskola elvégzése, mert a szakasz kategorikusan kimondja, hogy ez különösen a szellemi munkára alkalmazott köz­vagy magántisztviselőre vonatkozik. — »Aki a háborúban vitézségi érmet kapott«. Nem kifogá­solom egy pillanatig sem, hogy azok választó­jogosultsággal bírjanak, azonban ha rájuk vonat­kozhatik ez a megállapítás, akkor vonatkozhatik az ipari munkásokra is, mert magából -a foglalko­zásból lehet vélelmezni feltétlenül a négy elemi iskola elvégzését. Ha tovább kutatom ennek a szakasznak meg­állapításait, azt látom, hogy annál, aki a katona­ságnál altiszti fokozatot ért el, már vélelmezni kell a négy elemi elvégzését. Rendben van ez is. Az al­tiszt az altiszti iskolába jár és ha semmiféle iskolát nem végzett is, az altiszti iskolában legalább is annyira kiképezik, hogy a négy elemi iskolai kép­zettséggel egyenlő értékű képzettséghez jut. Azon­ban ki állithatja, hogy az ipari munkásoknál nem feltételezhető ugyanez ? Ki vonhatja kétségbe például, hogy egy szobrászmunkás nem rendelke­zik négy elemi iskolai előképzettséggel ? Ilyen fog­lalkozásnál már nem lehet feltételezni azt ? Nem lehet vélelmezni ? Egy szobrászmunkás csaknem művészi érzékkel rendelkezik és mestersége is már félig-meddig a művészetbe hajlik át. De tovább megyek. Nem említek ilyen művészi foglalkozáso­kat, hanem ha bármely iparágat nézem, . mind­egyikre ugyanazt állapithatom meg. Egy nyomdai munkásról, nyomdászról, betüszedőrő-, aki kiszedi a lapot, a könyveket, el lehet azt képzelni, hogy nem végzett legalább négy elemi osztályt ? Vagy nézzük az egyszerűbb, a lebecsültebb foglalkozá­sokat. A cipészsegédekre azt szokták mondani, hogyha nem tanul a gyerek, suszterinas lesz belőle. Azonban az egyszerű cipészsegéd is, ha szakmáját kitanulta, feltétlenül rendelkezik a négy elemi isko­lával egyenlő képzettséggel, mert máskülönben szakmáját nem is folytathatná. Akármilyen egy­szerű is legyen a szakma, bizonyos számolás, olva­sás, irnitudás és egyéb hasonló kellék szükséges ahhoz, hogy kitanulhassák. De azt hiszem, min­dent elintézhetek azzal, ha kijelentem, hogyha az ipari munkások nem is végezték volna el a négy elemi iskolát, az iparostanonciskolában minden körülmények között az ezzel egyenlő értékű tudo­mány birtokába jutottak. Menjünk tovább. Számtalan olyan mesterség van, ahol már a tanonc felvételénél megkövetelik, hogy négy középiskolája legyen, különben fel se veszik. Ilyen a helyzet például a műszerész-szak­ban. (Farkas István : A legtöbb szakban !) A leg­több szakmában egyenesen feltétel az, hogy csak olyan tanoncot vesznek fel, aki a négy középiskolát elvégezte. Ezeknél sem lehet vélelmezni a négy elemi iskolai képzettséget és ki kell tenni őket is annak, hogy esetleg nagy nehézségekkel, talán le­küzdhetetlen akadályokkal legyenek kénytelenek megbirkózni és ne tudjanak a választói jogosultság birtokába jutni. A közelmúlt napokban résztvettem egy anké­ten. A látszerészipar rendezésére vonatkozó ankét volt ez, amelynél maga a kereskedelemügyi minis­ter foglalta rendeletbe azt, hogy ebben az ipar­ágban négy középiskolánál alacsonyabb képzett­ségű fiukat fel sem vehetnek tanoncnak. így lehetne végigmenni az összes szakmákon és a törvényjavaslatban mégis ott van a megkülönböz­tetés, amely különbséget tesz polgár és polgár között. Az egyiknél már a foglalkozásából kifolyóan vélelmezi a szükséges kvalifikációt, a másiknál pedig foglalkozásából kifolyóan sem lehet a tör­vényjavaslat értelmében vélelmezni. Ha bárki bemegy egy üzletbe és a kereskedő­segéddel szóbaáll, rögtön az első néhány szóváltás­nál rájön arra, hogy a kereskedősegédnek legalább négy elemi iskolai képzettsége van, mert más­különben nem is tudná a vevőket kiszolgálni és nem rendelkezhetnék azokkal a kereskedelmi ismeretekkel, amelyekre foglalkozásának ellátásá­hoz szüksége van. Akár férfi vagy női divatüzlet­ben vagy füszerüzletben, vagy könyvkereskedés­ben, vagy bármiféle üzletben vizsgáljuk meg a kereskedelmi alkalmazottakat, mindegyiknél azt lehet tapasztalni, hogy feltétlenül rendelkeznek olyan képzettséggel, aminőt az előttünk fekvő törvényjavaslat előír, még sincsen gondoskodás ebben a törvényjavaslatban arról, hogy tulaj don­képen ne tegyenek különbséget polgárok és polgá­rok között és ha már az egyik kategóriánál, amely­nél az feltételezhető, vélelmezhetik az iskolai kép­zettséget, akkor miért nem vélelmezik azt más kategóriáknál is, ahol az iskolai képzettség szin­tén már a foglalkozásból kifolyólag vélelmezhető. De menjünk csak a legnagyobb ellentéthez. Én nem kicsinyiek le egyetlen egy foglalkozást sem, még a legegyszerűbb foglalkozást sem. De eszerint a javaslat szerint mégis azt kell látnom, hogy akár­milyen egyszerű piaci kofánál, aki az ő kofálkodá­sából tartja fenn önmaga és családja életét, — tehát a piaci árusoknál is — vélelmezik a négy elemi iskolai képzettséget, már egyszerűen a fog­lalkozásukból kifolyólag. Ismétlem, nem akarok lebecsülni semmiféle foglalkozást, azonban ez a törvényjavaslat becsül le bizonyos foglalkozásokat, lebecsüli azokat az ipari munkásokat, lebecsüli azokat a kereskedelmi alkalmazottakat, akiknél pedig már foglalkozásukból kifolyólag feltételez­hető a négy elemi iskolai képzettségük, pedig ezen javaslat szerint tulaj donképen csak a szellemi munkára alkalmazott köz- vagy magántisztviselők­nél lehet vélelmezni a négy elemi iskola elvég­zését..^ Én ezek után áttérek egy másik paragrafusra. Itt van a 12. §. A 12. §-ban Is olyan intézkedések vannak összefoglalva, hogy az ember el kezd gon­dolkozni, hogy ugyan mi a céljuk azoknak. Ez a paragrafus ugyanis a választókerületek beosztásá­ról rendelkezik. Azt hiszem, valaki már nyilatkozott erről a paragrafusról. Azt hiszem, azt mondotta az a képviselőtársam — névleg nem tudom ki volt, — hogy az fából vaskarika. Egyebet erre tényleg nem lehet mondani, mert ez toldozás­foldozás. Ugyanis a választókerületek beosztásánál különböző rendszereket vesznek fel. Nem mernek egy rendszert csinálni. Ebben a 12. §-ban az olvas­ható, hogy lesz választókerületi beosztás, ami van NAPLÓ XXXII. m

Next

/
Thumbnails
Contents