Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

'A nemzetgyűlés 417. ülése 1.925. évi május hó 27-én, szerdán. 25] politikai és gazdasági téren, fogjunk össze mindannyian, mentsük meg gyermekeinket, a saját népünket, dolgozóinkat, a kötelesség mellé adjunk jogokat, hogy a népnek kedve legyen a munkához, az élethez. Akkor, a tőlünk elszakitott területeken élő testvéreink szintén ide fognak vágyódni, ez forradalmositani fogja ott a lelkeket, és mindenki a régi hazához való visszatérést fogja óhajtani. Ma azonban ha Pozsonyba vagy Kassára megyek és ott egy munkástestvéremmel, elvtársammal beszélek, hiába prédikálok neki irredentizmust, hiába mondom, hogy ő mégis csak magyar ember, akinek vissza kell kívánkoznia hazájába, joggal azt mondhatja nekem : nekem itt szavazati jogom van, én itt képviselőt választok, itt nem csuknak le, lia a szocialista lapba cikket irok, a szerkesztőmet sem csukják le. Ezek mind valóságok. Tessék a jogegyenlőséget megteremteni, tessék a közszabadságokat biztosítani, tessék sajtószabadságot teremteni, akkor majd megtetszik látni, hogy nem lesz semmi kommunista veszély, sem forradalmi veszély. Ezeknek a veszélyeknek kikapcsolására pedig elsősorban az általános, egyenlő és titkos választójog alkalmas, ez az alfája és ómegája a kérdésnek. Lehet valakinek az a felfogása, hogy fontosabb a kenyér és sok más és nem fontos az, hogyan szavazunk, nyíltan vagy titkosan, aki azonban ezt mondja, az téves utakon jár. Igenis, ez a bölcsője minden haladásnak, és az az ország, amelyben a kötelességek mellett a polgároknak nem biztosítanak jogokat, nem boldogulhat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A javaslatot nem fogadom el. (Az elnöki széket Zsilvay Tibor foglalja el.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : Tisztelettel kérem 3 tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Bodó János jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket). Elnök : Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Kabók Lajos képviselő urat illeti. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Minden állam alkotmányjogi alappillére a választójog. Minden országban olyan a parlament és a kormány összetétele, amilyen választójoga van. Minthogy nálunk Magyarországon, a választójog a lehető legreakcíósabb, ennek természetesen az a következménye, hogy ilyen parlamentünk és ilyen kormányunk van. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urakat, hogy^nincs elegendő csend a Házban. (Peyer Károly : ' Épen elég idő volt, amig nem voltunk ittbenn !) T. Nemzetgyűlés ! Most, amidőn ez a fontos alkotmányjogi törvényjavaslat itt a Ház tanácskozása alatt van, aki ezt a törvényjavaslatot nem ismeri, azt gondolhatná, hogy a múlt hibáin a a kormány talán segíteni, talán javítani akar és egy olyan választójogi törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, amely demokratikus és amely a nép szélesebb ezreit ruházza fel választói joggal. Az azonban, aki már látta a törvényjavaslatot, vagy aki bepillantott a törvényjavaslatba, mindjárt az első paragrafusnál megállapíthatja, hogy ez a törvényjavaslat nemhogy szélesbitené, hanem szükiti a jogokat, tehát nem demokratikus, hanem antidemokratikus, sőt egész határozottan lehet mondani reakciósnak is. Az első paragrafusban választói jogosultság címén az olvasható, hogy választói joga van minden férfiúnak, aki életének 24 életévét betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár, 2 év óta ugyanabban a községben lakik vagy van lakása és az elemi iskola 4 osztályát sikeresen elvégezte. Itt mindjárt ebben a pár sorban, ebben a mondatban, az egyik legsúlyosabb aggályt, a legsúlyosabb kifogást lehet megállapítani : a korhatárt. A kormány még mindig nem tanult, nem okult a multakon és még mindig azt vallja, hogy itt Magyarországon csak 24 éves korában lehet a férfi érett arra, hogy választói jogot kapjon (Farkas István : De 18 éves korában meghalhat a hazáért a harctéren !) és emellé még feltételeket szab s megállapítja, hogy a 24 éves korhatár egyedül nem elegendő, hanem emellett a korhatár rnellett még az is szükséges, hogy megfelelő iskolai képzettséget bizonyítson, szóval a négy elemi iskola elvégzését minden körülmények között bizonyítvánnyal igazolja, holott van a törvényjavaslatnak olyan szakasza is — a 33. § — amely azt mondja, hogy bizonyos kategóriáknál vélelmezni lehet az iskolai képzettséget. Ez azonban még mindig nem segit, sőt azt állithatom egész nyugodtsággal, hogy nagy megkülönböztetést tesz emberek és emberek között, mert az egyiknél a foglalkozás folytán vélelmezni tudja a 4 elemi iskola elvégzését, mig a másiknál — akinél épen olyan joggal feltételezhető ez — az iskolai bizonyítvány felmutatását, illetőleg a négy elemi iskola elvégzéséről szóló bizonyítványt kéri. T. Nemzetgyűlés ! Én abból a magas korhatárból és ami még ezután következik, megállapítom — amit már Kéthly Anna igen t. képviselőtársam a nőkre vonatkozólag elmondott, hogy t. i. a nőknél már nem is elég a 24 évi korhatár — hogy ez a javaslat a nőket még súlyosabb feltételek elé állítja. Elsősorban magas korhatárt állapit meg s a nőt 30 éves kora előtt nem nyilvánítja érettnek arra, hogy a választójog birtokába jusson, sőt még tovább megy a megkülönböztetés terén és a felemelt korhatár mellé, még súlyos feltételt kivan meg, a 6 elemi iskola elvégzését. Szóval még magasabb képzettséget kivan a nőtől, mint a férfiutó], mert a férfiaknál megelégszik a 4 elemivel, a nőknél pedig a 30 éves korhatár mellett, még a 6 elemi iskola elvégzését is feltételként szabja meg és a négy elemi iskola elvégzésével csak azoknál a 30 éves nőknél elégszik meg, akik 3 élő gyermeket hoztak a világra, illetőleg akiknek 3 élő gyermekük van. E két tény megállapításánál — ugy a férfiakra, mint a nőkre vonatkozó korhatár megállapításánál, úgyszintén a nőkre és a férfiakra vonatkozó egyéb feltételek megállapításánál — ki kell jelentenem, hogy a kormány rendkivül gyorsan felejt. A kormány átugrott itt olyan esztendőkön, amikor királyi kézirat kötelezte a kormányt arra, hogy a nép által hozott áldozatoknak megfeleő választójogot terjesszen az országgyűlés elé. Ez a kormány már megfeledkezik erről, pedig módomban áll idézni azokat a szavakat, amelyeket a király 1917-ben, a háború ideje alatt, amikor a választójog kérdése előtérbe tódult, amikor a vérzivatar úgyszólván a legmagasabb fokra hágott, amikor a jó magyar vér a legerősebben ömlött, intézett gróf Tisza Istvánhoz. 1917 április 28-án gróf Tisza István, az akkori ministerelnök királyi kéziratot kapott, amelyben a király felszólította, hogy megfelelő javaslatokat terjesszen elő, amelyben a nemzetnek a jelen Világmérkőzés sorsdöntő napjaiban tanúsított bámulatraméltó erőkifejtése és hazafias magatartása felett érzett elismerését a népjóléti intézkedések egész sorozatával és a választói jognak kiserjesztésével juttassa kifjezésre, amely a magyar állam létérdekének tekintetbevételével a jelen nagy időknek és a nép ál alhozott áldozatoknak megfelel.