Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-417
A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. 249 Azt is mondják — azt hiszem Kószó István igen t. államtitkár ur őméltósága mondotta — hogy a titkos választójog nagy veszedelmeket rejt magában, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az ő mandátumára !) Jtiogy ebből kommunizmus és torradalom lehet. Őméltósága elfelejti azt, hogy kommunizmus épen abban a két országban volt, ahol nem volt titkos választójog : Oroszországban és Magyarországon. Miért nem volt kommunizmus Németországban, ahol pl. egy szociáldemokrata hadügyminister, aki gyárimunkásból lett a német szociáldemokrata kormányban hadügyminister, jóllehet vérző és fájó szivvel, de mégis belelövetett munkástestvéreibe, amikor ezek bolsevistáknak vallották magukat, mert érezte, hogy a munkásmozgalmat és magát a német államot is csak ugy mentheti meg, ha lehetetlenné teszi a bolsevizmust. Miért nem volt Németországban bolsevizmus? Mert a német munkásság évtizedeken keresztül élvezte már a polgárjogokat, része volt a törvényhozói munkában, nem volt páriája az országnak. Miért nem volt bolsevizmus Angliában, és miért nem volt bolsevizmus Ausztriában sem? Hiszen Ausztriában is kísérleteztek a kommunizmussal, de maga a szociáldomokrata munkásság akadályozta ezt meg, mert ott már évtizedek óta meg volt az általános egyenlő és titkos választójog. Nem igaz tehát az, amit Kószó államtitkár ur őmé.tósága mond. (Hegedűs György Ott bele lövettek, de nálunk nem !) Nem azért ! (Hegedűs György : Ez következik a beszédéből !) Mi következik? (Hegedűs György : A németeknél belelövettek, azért nem lett ; nálunk nem lövettek, azért lett !) Németországban senkinek sem volt szüksége arra, hogy bolsevista legyen, mert ott a szociáldemokráciának megvolt már az a politikai és gazdasági súlya az állam életében, hogy maga a szociáldemokrata párt bűnnek látta és bűnnek tartotta a bolsevizmust. Mi is annak tartjuk. Sohasem azonosítottuk magunkat a bolsevistákkal. Én csak meg akarom cáfolni az államtitkár urnák azt a megállapítását, hogy a titkos választójog még mihez vezet. Ennek pont az ellenkezője áll. A nyilt szavazás, a terror, a csendőrszurony, a szuronyokra épített hatalom gyakorlása vezet a bolsevizmushoz, a forradalomhoz és az összeomláshoz. Angliában sohasem lesz forradalom, mert Anglia békés, törvényes forradalmak országa, Anglia a reformok országa, a fejlődés országa, amely lépésről-lépésre adja meg a népnek azt, ami a népé. Ott forradalom nem lesz, mert az angolok olyan államférfiak, hogy nem engedik odáig jutni a do gokat. A háború vesztett országoknak az a közös tragédiája, hogy az összeomlást menten követi a forradalom. Tényleg az összeomláskor forradalom volt Németországban, forradalom volt Ausztriában is, de ez nem vezetett bolsevizmusra, hanem tisztán csak a dinasztiák elkergetésére, azoknak a dinasztiáknak elkergetésére, amelyek hiábavaló módon mészárszékre cipelték a népek millióit. Ezt elintézték, de egyébként nem történt semmi. Nálunk bolsevizmus épen azért volt, mert a politikai jogokból ki volt rekesztve a munkásság. így azután könnyű dolog volt a felelősségnélküli agitátoroknak egyeseket megtéveszteni. (Erdőhegyi Lajos : A vezetők nem állottak a helyzet magaslatán !) De itt is a munkásság zöme távol állott tőle, mert Erdőhegyi képviselőtársam ne felejtse el, hogy a kommunizmus kitörése előtt néhány nappal a szociáldemokrata munkásság nagy körmenetekben tiltakozott a bolsevizmus ellen. (Erdőhegyi Lajos ; Én is azt mondom, hogy a munkásság távol állott, de a vezetők nem !) Szóval én csak azt akarom megállapítani, hogy nem a titkosság vezetett a kommunizmushoz és a forradalomhoz, hanem ellenkezőleg : a nyílt szavazás. Hogy a nyilt szavazás nem is szavazás azt gróf Apporiyi Albert t. képviselőtársamnak megmondotta az az angol államférfiú : a nyilt szavazás egyáltalában nem szavazás. T. Nemzetgyűlés ! Én, aki életem legjava részét mint alkalmazott, mint magántisztviselő a kereskedelmi és ipari életben töltöttem el és ebből kifolyólag sok szavazásban vettem részt, mondhatom önöknek, hogy nagyobb lelki megalázás, rettenetesebb lelki meghasonlás nem következhetik be egy embernél, mint amikor behívja őt az igazgatója vagy a cégfőnöke és azt mondja neki : Már pedig kedves barátom, magáról azt hallottam, hogy az ellenpártra akar szavazni. Vegye tudomásul, ha maga nem az én jelöltemre szavaz, akit én támogatok, akkor én magának felmondok, maga elveszíti az állását. Mi fontosabb magának : politikai meggyőződése vagy exisztenciája ? Tessék elképzelni, hogy egy intelligens, egy érző és gondolkozó embernek micsoda lelki dilemmát jelent az ilyen helyzet és hogy mennyire erkölcstelen ez. Nemcsak a kormány kezében van a terror lehetősége, nemcsak a főispán, nemcsak a szolgabíró, nemcsak a csendőrőrmester tudja terrorizálni a választókat, hanem a magántőke is, a magánember is tud terrorizálni, akitől kisebb gazdasági exisztenciák függnek. (Urbanies Kálmán : A titkos szavazásnál?) Titkos szavazásnál nem tud terrorizálni. (Urbanies Kálmán : Dehogy nem !) A titkos szavazásnál legfeljebb arra tudja rávenni, hogy megígéri, kire fog szavazni. (Urbanies Kálmán : S az ígéretét azután nem tartja . be !) Az az ő dolga ! (Urbanies Kálmán : Megvan az erkölcs !) Mégsem kísérlik a terrorizálást, mert semmi értelme sincs. Tudom, hogy Urbanies képviselőtársam mire alludál. Itt a fővárosban pl. Ripkáékkal megtörtént az a malőr, hogy sokkal kevesebb szavazatot kaptak, mint amennyi ajánlásuk volt. Mert az ajánlásokat kiterrorizálták, pl. a városi tisztviselőktől. A szavazatokat azonban nem lehetett kiterrorizálni, mert hiszen a titkos szavazásnak épen az a ! fő erkölcsi tartalma, hogy nem lehet az embereket terrorizálni, mindenki szavaz lelkiismerete szerint. ígérni Ígérhet amit akar. Nem erkölcsös dolog ugyan az Ígéret megszegése, de ha valakit leterrorizálnak, hogy Ígérjen és ő ennek a terrornak enged ugyan, de abban a fülkében, amelyben csak saját lelkiismeretével van együtt, ugy szavaz, ahogy meggyőződése diktálja, ebben semmi erkölcstelenség nincs. Egyébként beszédem elején megmondottam, hogy önöket meggyőzni ugy sem lehet, önöknek megvan az előirt masrutájuk. Hogy önöknek mi a politikai mentalitásuk, azt láthattuk tegnap, mert a t. egységes párt vezérszónoka tegnap Lendvai István képviselőtársunk volt. Mutatják ezt azok a lelkes tapsok, azok a boldog mosolyok, amelyek az arcokon láthatók voltak. Zsitvay képviselőtársamnál talán nem, mert csóválja a fejét, de nem lehet letagadni, a Ház naplóiban is meg van örökítve, hogy lelkes taps volt a jobboldalon, amikor Lendvai beszélt. (Urbanies Kálmán : Mondhat igazat ő is !) Önök tapsoltak neki, mert hiszen az önök szempontjából igaza lehetett, ebből azonban az látszik, hogy önök nagyon örülnek, ha a legsötétebb reakciónak, a legmaradibb felfogásnak valaki hangot ad. (Erdőhegyi Lajos : Nem politikus tapsolni !) Ugy látszik, a t. egységes párt nem egységes felfogásában, — ez különben ugy is köztudomású — de épen az egységespártnak úgynevezett liberális tagjainak, mint amilyen* Erdőhegyi Lajos képviselőtársam — legalább is azoknak mondják magukat — miután nem pártkérdés a titkosság, miu-tán maga a ministerelnök ur kijelentette, hogy nem teszi pártkérdéssé a