Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

A nemzetgyűlés 417. ülése 19,25. évi május hó 27-én, szerdán. 237 elnök ur szerint azért nem lehet felruházni választójoggal, mert alacsony fokán áll a kultúrának, és mert nem tudja felismerni a valódi nemzeti érdekeket. (Propper Sándor : Mayer ur nem tiltakozott ez ellen ? — Yanezák János : A rögöt öntözni a verejtékével azt tudja ? — Mayer János földmivelcsügyi minister : Mi baja Propper urnák ?) Ezután jött a harmadik kategória. Nem érdemli meg a polgárság sem, mert nagy számmal vannak a ministerelnök ur szerint olyan polgárok, akik nem birnak még kellő Ítélőképességgel. (PeidI Gyula : Mi marad még ? — Szeder Ferenc : Szóval mindenki bolond !) T. Nemzetgyűlés ! Ami az ipari munkásságot illeti, ebben a tekintetben a ministerelnök ur gyanúsítását a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Az, hogy valaki marxista, vagy hogy valaki a népek felszabadítását nemzetközi vagy nemzeti kötelékben tudja-e jobban elképzelni, "nem lehet mértéke annak a megállapításnak, hogy valaki hazafi-e vagy nem az. Mi az, hogy nemzeti ideál és mi az, hogy elidegenedett a nemzeti ideáloktól a munkásság ? (Propper Sándor : Rotsehildhoz menni kézcsókra !) A felfogások ebben a tekintetben is különbözők. A magyar ipari munkásság a gazdasági és politikai nyomor valamennyi forrásának kiszárításában látja nemzeti ideáljait, a kulturális felemelkedésben, az egyes ember szabad és szép életében látja a maga nemzeti ideáljait. Megegyezik tehát ez az ő társadalmi ideáljaival, társadalmi célkitűzésével is. Hát mondja meg akárki, hogy menynyivel távolodott el ezekkel az ideálokkal az államtól, hazájától és hogy mennyivel fog inkább javára válni ez az ideál-komplexum az országnak, mint gróf Bethlen István úgynevezett nemzeti ideáljai. T. Nemzetgyűlés ! Àzt mondja a ministerelnök ur, hogy a falu nem érdemli meg a választójogot, mert a kultúra alacsony fokán áll. Igaz, hogy a falut elhanyagolták. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ugyanaz az osztályuralomi érdek, amelyről annyit beszélünk és fogunk még beszélni — mert itt van és működik, — ugyanaz az osztályuralomi érdek tudatosan gazdasági és kulturális nyomorban tartja, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a falu valóban elhagyatott és elhanyagolt, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) de az uralkodó osztályok a saját tudatos hanyagságukból nem kovácsolhatnak ürügyeket arra, hogy a falu választójogát elsikkasszák. (Propper Sándor : Hatosos napszám és szolgabírói csizma !) Hogy nagy számmal vannak még polgárok, akik nem birnak kellő Ítélőképességgel, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Csak a tőzegipar lendüljön fel !) a ministerelnök urnák ezt őszintén ugy kellett volna mondania, hogy nagy számmal vannak a } olgárság soraiban olyanok, akiket a kormány a maga hatalmi érdekeinek szempontjából nem lát szívesen, nem lát kívánatos elemnek a választók között, így őszintén beszélhetett volna a ministerelnök ur és nem kellett volna neki olyan ürügyeket felsorakoztatnia, amelyek átlátszók, melyek megett durván, kíméletlenül jelentkezik az az érdek, amelyet annyira szeretnek takargatni, annyira szeretnek hazafisággal, úgynevezett nemzeti ideálok leplével eltakarni. T. Nemzetgyűlés ! Nézzük csak meg ennek a választójogi törvényjavaslatnak egy-két számbeli adatát. Hogy ez a kormány, amely annyiszor fogadta és annyiszor esküdte a maga esküit amellett, hogy a magyar nép oltalmára lesz, hogy a magyar népet védeni fogja tüzön-vizen, minden akadályon keresztül, mennyire vette védelmébe a magyar népet, a legtősgyökeresebb, a legfajibb magyar népet választójogi tervezetében. A 24 éven felüli irni és olvasni tudó népesség száma Budapesten 527.000. Ebből a választójogi javaslat szerint csak 352.480 lesz választó. (Propper Sándor : A felét majd Wolff ék ellopják külön !) De itt a »bűnös« Budapestről van szó, az úgynevezett »nemzetközi« Budapestről van szó, amellyel szemben bizonyos stupiditással és korlátoltsággal talán meg tudják értetni, hogy egy ilyen várost meg keh büntetni azzal, hogy még' a kormány mértéke szerint is alkalmas állampolgárok tömegéből csak a felét veszik ki és ruházzák fel választójoggal. De nem lehet megértetni, hogy miért érvényesitik ezt a politikát azokon a területeken is, amelyeken — mint mondottam — a legtősgyökeresebb, a legtisztább fajú magyar nép lakik. Például Debrecenben a huszonnégy éven felüli írni-olvasni tudó népesség száma 46.000 és ebből mindössze csak 29.000 lesz választó. Hogyan áll a helyzet a m'nisterelnök ur kerületében ? Még roszszabbul. Pedig Hódmezővásárhely nem bűnös, nem nemzetközi, azt nem kellett volna azokkal az eszközökkel büntetni, amelyekkel büntették Budapestet. Hódmezővásárhelyen a huszonnégy éven felüli írni-olvasni tudó népesség száma 28.400 és mindössze 11.000 lesz ezek közül a választó. (Szeder Ferenc : Még annyi sincs ! — PeidI Gyula : Hálából azért, mert Bethlent megválasztották !) Kecskeméten 26.000 a huszonnégy éven felüli, irni-olvasnitudók száma és 12.000 lesz közülök választó, Szegeden az 51.000 közül csak 32.000, tehát majdnem 50%-át a huszonnégy éven felüli irni-olvasnitudó népességnek fosztják meg a választójogtól. Annak a népességnek 50%-át, amely a kormány mértékével mérve is okvetlenül fel volna ruházandó a választói joggal. A cinizmusnak és a politikai frivolitásnak mai uralma idején azt látjuk, hogy a kormány nem is tagadja, hogy tudatosan csinálja ezt a jogfosztást. A Friedrich-féle rendelet szerint választójogot kapott 3,042.000 irni-olvasnitudó, huszonnégy éven felüli magyar állampolgár, tehát az össznépességnek 74.6%~

a- A Bethlen-féle választójogi rendelet — amelynek végleges számeredményei, mint mondottam, megegyeznek ennek a törvényjavaslatnak eredményeivel — már csak 2.382.000 embernek, vagyis a huszonnégy éven felüli irni-olvasnitudó lakosság 58.4%-ának adta meg a választójogot. (Farkas István : A huszonnégy Bven felüli lakosság közül ! — PeidI Gyula : Most már ebből is elloptak másfélszázezret !) Ma még kisebb a, ercentarány és a kormány égy pillanatig sem tagadja, hogy jogfosztást követett el. Meghagyja a milliók lelkében a megalázottságnak érzését, meghagyja a megbélyegzettséget a milliók homlokán, akik kötelességüket teljesítették az elmúlt esztendőkben, akik véráldozataikkal ott voltak a harc mezején, akik munkájukkal itt voltak a Hinterlandban : ezek közül milliókat dobnak ki a választók sorából, milliókat fosztottak meg választójoguktól, akik ezt a jogot már egyszer gyakorolták és épen a kormány szempontjából, az első nemzetgyűlés összeállításából ítélve sem rosszul gyakorolták. A, Bethlen-kormány választójogi javaslatának osztályjellegét legjobban leleplezi az, hogy önálló iparosnak, önálló kereskedőnek, gyárosnak, tehát a vagyonnal rendelkezők közül 84-5%-nak ad választójogot, az iparban foglalkoztatott munkások közül 78-6%-nak. Hogy vájjon a kormánynak ez a számadata, a választójogi javaslathoz függesztett statisztikai adat pontos-e, azt nem tudom ellenőrizni. Elfogadom pontosnak, de még így is megállapítom a rettenetes differenciát, mert hiszen a huszonnégy éven felüli lakosságban a munkásság van többségben. Még inkább kitűnik a javaslat osztályjellege, ha ezeket a szempontokat a mezőgazdasági népességre vonatkoztatva nézzük. A birtokosok közül 80-1%-nak lesz választójoga ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági cselédség közül csak 44%-nak és ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági munkásság, a napszámosok közül csak 66-2% kapja meg NAPLÓ XXXII. Vi