Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

A nemzetgyűlés 417. ülése 19.25. évi május hó 27-én, szerdán, 233 jenek meggyőződését befolyásolni akarja. A földbirtokos megveszi a cselédjének fizikai munkáját, de nincs joga neki a lelkét, a meggyőződését befolyásolni, mert ezért nem fizet neki. Megfizet azért, amiért dolgozik, de nem fizeti meg, nem vásárolja meg a lelkét, az e tekintetben szabad. Ha túlzó irányzatoktól kell tartani, méltóztassék körülhatárolni, hogy csak határozottan nemzeti alapon álló pártok vehetnek részt a választásokban. Méltóztassék a tekintetben megszorításokat tenni, hogy olyan pártok, amelyek anarchiát terjesztenek, amelyek nem a nemzeti eszmének hívei, a választási küzdelemben részt ne vehessenek. De a tekintetben, hogy minden polgárt meggyőződésének szabad megnyilatkozásában meg" kell hagyni, kétség nem maradhat fenn és csak a titkosság elve lehet az, amelynek alapján ezt a felfogást érvényre tudjuk juttatni. Röviden csak a választások tisztaságát illetően akarok még néhány szót mondani. E tekintetben is intézkedik a törvényjavaslat és az indokolás szépen kifejti azokat az elveket, amelyek a választások tisztaságát biztosítják. Csak néhányat emlitek fel. Az egyik rendelkezés az ajánlások körül tapasztalt visszaéléseket akarja megszüntetni, a másik azt szabályozza, hogy a választási eljárásban a hatáskört a választási biztosnak juttatja, akit a birák közül neveznek ki, a harmadik rendelkezés, amely a választások tisztaságának megóvására alkalmas, az, hogy a zászlók használatát, továbbá az etetést, itatást eltiltja, a negyedik pedig, hogy a választás felett való bíráskodást kizárólag a közigazgatási bíróságra bizza. Ezek a rendelkezések engem nem fognak meggyőzni afelől, hogy most már a választások tisztasága biztosítva van. Nem ilyen rendelkezéseket kellett volna fundálni a törvényjavaslatban, hanem ki kellett volna mondani, hogyha valamelyik munkaadó, legyen akár földbirtokos, akár gyáros, az ő munkását választójogának gyakorlásában akár közvetve, akár közvetlenül befolyásolni akarja, akkor az a munkaadó 1—10 évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ne az elméletet, hanem a prakszist nézzük. ( Meskó Zoltán : Ha a lelkét megveszi, dupla napszámot kell neki adni ! Egyszeri napszámmal a lelket is megvásárolni nem lehet !) Vannak nagybirtokosok, akik határozottan tudomására adják alkalmazottaiknak, hogy amenynyiben nem szavaznak erre vagy arra a jelöltre, akkor el fogják őket bocsátani állásukból. Ha letellik a szeződéses egy év, akkor minden további szó nélkül szélnek eresztik őket. Ha ilyen erkölcsi presszió alatt állhat a cselédség, akkor természetesen nem meri kenyerét veszélyeztetni és kénytelen másfelé szavazni, mint ahogy meggyőződése azt sugallaná. E tekintetben kellene rendelkezéseket hozni. Méltóztassanak ugy, amint már egy pár államban van, választási biróságot létesiteni, amelynek feladata volna sürgősen, azonnal intézkedni az ilyen abnormitásokkal, visszaélésekkel szemben. Ellenzéki oldalról már több izben hatalmas érveket sorakoztattak fel atekíntetben, hogy e választójogi javaslat törvényerőre emelését megakadályozzák, hogy bizonyos demokratikus szellemet öntsenek a választójogba. Ismét oda lyukadok ki, ahol beszédem elején elkezdtem, hogy t. i. nem látom ebben a választójogi javaslatban a demokratikus szellem megnyilatkozását és végtelenül fájlalom azt, hogy olyan közönyösséggel viseltetik a túloldal mindazokkal az elvekkel és érvekkel szemben, amelyek erről az oldalról elhangzottak, amely érvek és elvek pedig nem a kormányzópárt megbuktatását, hanem az ország egyetemének javát célozzák. Ezzel a közönbösséggel, ezzel az indifferentizmussal az infallibilitásnak ezzel a kérkedésével méltóztassanak felhagyni, mert ilyen felfogás mellett komoly parlamentáris munkát végezni nem lehet. Rendkívül fontos, hogy végre-valahára a demokrácia szellemével itassuk át összes törvényeinket, mert ha nem 'megyünk előre, akkor el fogunk maradni és az a kultúrfölény, amelyre megszállóinkkal szemben olyan gyakran szeretünk hivatkozni, nem sokára semmivé fog törpülni. Nem dughatjuk homokba a fejünket, mint a strucc, nyitott szemmel kell néznünk a demokráciának azokat a hatalmas vívmányait, amelyeket a külföldi államokban megvalósítva látunk és amelyek ott beváltak. Ezekről van szó, ezeket nekünk is meg kell valósitanunk. A közönbösség, az elfogultság és a pártdiktatúra könnyen a nemzet sirját áshatja meg. (Muszti István : Egyszer már megásta !) Bizonyára láttak már napfelkeltét t. képviselőtársaim. Biborsáv jelzi a napsugarak előretörését. Sokszor egy felhő eléje megy és egy pillanatra elhomályosítja a napsugarakat, de csak egy pillanatra, mert egy óra múlva ott ragyog a nap az égen. Ami a természetben mindennap megismétlődik, az ismétlődik meg a nemzet életében is. Itt azonban nem egy óráról, hanem esetleg egy, tiz, vagy húsz évről van szó. Nekünk, akik a demokrácia magas helyéről nézzük az eseményeket, az a szent meggyőződésünk, hogy a mi elveink és igazságaink végre is, ha nem most, 10—20 év múlva mégis diadalt fognak aratni és hogy azoknak megvalósítását önök épugy nem fogják tudni megakadályozni, mint ahogy a napfelkeltét nem tudják megakadályozni. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Ma, amikor azt látjuk, hogy mindenütt a legnagyobb erőfeszítések folynak az államok gazdasági újjáépítéséért, nem emeli államunknak sem dicsőségét, sem jóhirnevét az, hogy viszont nálunk még mindig az általános választójogért kell harcot folytatni. Nem dicsekedhetünk el azzal, hogy olyan harcokban kell nekünk még mindig teremtő energiákat elpazarolni, áldozatokat hozni és az önfeláldozás erőkifejtéseit véghez vinni, amelyeket a világon mindenütt a polgári jogeyyenlőség teljes győzelmével már régen befejeztek. Nem üres szóbeszéd az, nem hangulatkeltő nagyotmondás, hogy azokat a harcokat, amelyeket mi még mindig kénytelenek vagyunk folytatni, mindenütt az egész világon győzelemmel fejezték be. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nézzünk csak végig Európa északi államaitól Afrika legdélibb csúcsáig, ahol gyökeret vert a modern civilizáció, vagy Kaliforniától a világ legszélső keletéig Japánig, azt fogjuk látni, hogy mindenütt az általános választójog rendszerével építették meg a képviseleti kormányzat széles fundamentumát. Olvashattuk, tud róla mindenki t. Nemzetgyűlés, hogy Japán épen a múlt hónapokban intézte el a maga választójogi problémáját, még pedig az általános választójog alapján. De ebben a japán elintézésben, a japán törvényben számunkra különösen az a figyelemreméltó, hogy ez a törvény a japán társadalomnak egy olyan legalsóbb rétegződését is felruházta választói jogosultsággal, ezzel a legelemibb, de egyben a legfontosabb polgári joggal, amely társadalmi rétegződésnek két-három évtizeddel ezelőtt még azt sem engedték meg, hogy a községek, vagy a városok belső területein megtelepedjék. Az úgynevezett japán éta-problémát oldották meg ezzel, azt a problémát, mely hosszú időn át még a japán munkásmozgalom kifejlődését is kellemetlen komplikációkkal hátráltatta. Ez a csoport olyan mélyen állott a társadalom fokozó-