Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
16 A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. zetgyülés, azt látom, hogy mindinkább kettéoszlik a nemzet, két engesztelhetetlen táborrá, amely egymás iránt nincs megértéssel. Pedig a kettő együtt alkotja a nemzetet, s ha az egyik kimarad, akkor az a nemzet nemcsak geográfiáikig, hanem lélektanilag is csonka nemzet. Ettől óvjon az Isten. Ezeket a gondolatokat ajánlom szíves figyelmükbe. (Hosszantartó, meg-megujuló élénk éljenzés és taps a baloldalon és a balközépen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! (Élénk felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk! — Nagy zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: 1. Nemzetgyűlés! (Zaj a balközépen.) Nem az a célja felszólalásomnak, hogy azokkal az érdekes és a nemzetgyűlésre valóban mély hatást tett érvekkel, amelyeket a mélyen t. képviselő ur a maga álláspontjának kifejtése érdekében előadott, most részletesen foglalkozzam. Inkább csak egy általános szinezetü beállítás ellen kívánok tiltakozni, amely nem annyira beszédének egyes érveiből, mint. inkább annak egész hangjából és beállításából származott. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Különösen beszédének végén ugy állit be minket, mint akik feltétlenül egy retrográd iránynak volnánk képviselői (Zaj a balközépen.), ugy állit be minket, mintha mi a magyar középosztályt az 1848 előtti idők tradícióira akarnók visszavezetni, mintha mi itt nem volnánk hajlandók egy, talán valahol létező magyar rabszolgaság alól a nép tömegeit felszabaditani (Cserti József: A nép 65 százalékát kizárják a választójogból! — Nagy zaj.), és igy ment ez tovább. Az igen t. képviselő ur tulajdonképen a titkosság mellett sorakoztatta fel érveit azokkal az érvekkel szemben, amelyeket mi vittünk mindig hadba az ellenkező felfogás mellett. T. Nemzetgyűlés! Én hajlandó vagyok ezeket az érveket megszívlelni és megfontolás tárgyává tenni, azonban rá kell hogy mutassak arra, hogy épen a mélyen t. képviselő urnák és azoknak a t. képviselő uraknak, akik a túloldalon ülnek a régi időkből, kétszer volt alkalmuk arra, hogy ezeket a nagy és fontos érveket megszívlelve, maguk olyan törvényt hozzanak, amely ezen felfogásuknak megfelel. (Nagy zaj a balközépen. — Tankovics János: Nem volt forradalom!) Az egyik alkalom a koaliciós kormányzat idejében volt. (Nagy zaj. — Bárczy István: Egy kis háború is volt közbe! — Cserti József: Önök törvényt rendelettel helyeznek hatályon kivül! — Állandó nagy zaj. — Elnök csenget. — Dénes István: Aki törvényt rendelettel helyez hatályon-kivül, az nem beszélhet igy!) Akkor alkalom volt árra, hogy a legmesszebbmenő választójogot — ami a választójog kritériumait illeti — törvénybe iktassák, mert hiszen épen ebben az időben a legfelsőbb helyről volt az a kérdés a magyar közéletbe bedobva. Ugyanakkor alkalom lett volna arra is, hogy a titkosság mellett foglaljanak állást és olyan törvényjavaslatot nyújtson be az akkori koaliciós kormány, amely a mélyen t. képviselő ur mostani felfogásának megfelel. (Zaj.) Nem ezt tették! Benyujtatott egy törvényjavaslat, amely a pluralitás alapján állott, (Ugy van! Ugy van! jobbfeiől.) benyujtatott egy törvényjavaslat, amely . . . (Meskó Zoltán: Világháború is volt azóta! — Dénes István: Menjünk vissza a kö»zépkorba! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök:... a titkosság érveit nem honorálta, sőt, amint emlékezem — hiszen ez a Ház naplóiból is konstatálható —, az akkori törvényjavaslat felsorakoztatja mindazokat az érveket, amelyek a nyilt szavazás mellett felsorakoztathatók és a nyilt szavazás mellett foglalt állást. (Zaj. — Gr. Andrássy Gyula: Én irtani! — Rakovszky István: Húsz esztendő múlt el és háború is volt azóta! — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! — Nagy zaj.) , . . Akkor még nem volt retrográd irány, akkor nem volt a magyar rabszolgaság folytatása az, hogy tekintettel bizonyos szempontokra, amelyekre beszédemnek későbbi részén rá fogok mutatni, a titkosság helyett a nyilt szavazás mellett foglalt az akkori kormány állást. (Dénes István: Ez ma nem érv a titkosság ellen! — Egy hanga jobboldalon: Miért ne volna érv?) Ha egyedül a titkosság biztosit ja a választások tisztaságát, ha a titkosság az az egyedüli csodaszer, amelynek segítségével a presszió embertelen eszközeit lehetetlenné lehet tenni, ugy bizonyára abban az időben is az volt az a csodaszer és az egyedüli eszköz. (Dénes István: Tehát ne haladjunk?) Abból tehát, hogy akkor nem a titkosság mellett foglaltak állást, azt következtetem, hogy mi sem lehetünk olyan hitvány reakcionáriusok, mint amilyennek bennünket beállítani akarnak. (Dénes István: Egy kis világháború volt közben!) Lehetséges, a választójog mérvére vonatkozólag meg tudom érteni, ha a mélyen t. képviselő úr és a túloldal tagjai ma messzebb akarnak menni, mint akkor, mert teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy azóta világháború és forradalmak is voltak és ezen a téren bizonyos tanulságokat le kell vonnunk. Abból azonban, hogy ma messzebb kell mennünk a választójog kritériumai tekintetében és nagyobb tömegeknek kell helyt adnunk a választójog' gyakorlásában, nem következik az, hogy ne lett volna már akkor helyes a titkosság, hogy ma helyes, amellett a szűkebb választójog mellett is, (Taps a jobboldalon.) mert ha valóban ugy áll a helyzet, hogy egyedül a titkosság véd meg a preszszióval szemben, bizonyára kétszeres igazság ez egy szűk választójog mellett, (Ugy van! jobb felöl.) amikor kevesen járulhatnak az urnák elé és amikor ennek a pressziónak sokkal tágabb érvényesülési tere és lehetőségei vannak. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Ha ma helyes, akkor abban az időben még sokkal inkább helyes lett volna. (Ugy van! Ugy van! jobbfeiől. — Griger Miklós: Azokat jóhiszemű sovinista politika vezette!) Egy második alkalom is kínálkozott, még pedig a világháború idejében, 1918-ban, amikor az Esterházy-kormány választójogi javaslatát tárgyaltuk. Ez a javaslat tudtommal nem állott az abszolút titkosság alapján, hanem', amint Vázsonyi t. képviselő ur magát a választójogi bizottságban kifejezte (Hegymegi-Kiss Pál: A munkapárt, a ministerelnök ur gáncsolta el. — Zaj a jobboldalon.), kompromisszum volt a választások tisztasága és a nyilvános szavazás melletti állásfoglalások között. (Dénes István: Szomorú korszak volt az!) (Az elnöki széket Zsfovay Tibor foglalja el.) Én már a választójogi bizottságban rámutattam arra, hogy én ilyen kompromisszum szükségét egyáltalán! nem láttam és Vázsonyi t. képviselő ur felszólalásában ennek szükségét akkor bizonyítani sem volt képes. Mert hogyan állott a helyzet? Ugy állott, hogy az akkori
