Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. 203 ponti választmányok választására vonatkozó rendelkezés, amely kereken, tisztán, egyetlen mondatban azt mondja, hogy a központi választmányok választása pedig titkos szavazás utján történik. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc : Őrület ! — Dénes István : Nincs itt logika !) Világos, hogyha ilyen, szinte erőmutatványokhoz hasonló, vagy erőművi produkciókhoz hasonló, erőltetett indokolással állunk szemben, akkor nem sok reményünk lehet arra nézve, hogy meggyőzzük az ellenfelet. Mi beszélhetünk, mondhatjuk a legszebb igazságokat, mondhatjuk az ország érdekében, a nép érdekében a legszebb valóságokat, — nem győzhetjük meg a rossz szándékú ellenfelet, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert az ilyen erőltetett és ellentmondásokkal telt indokolások nem takarhatnak egyebet, mint rossz szándékot. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok ezt megállapítani, mert rossz szándék az, amely az ország érdekei ellen, az ország léte ellen próbál egy olyan politikát fentartani, amelyről maga is elismeri és megállapítja, hogy a múltban rossz volt ; már pedig ugyanaz a politika a jövőben sem hozhat más eredményeket vagy nem járhat más konzekvenciákkal, mint amilyenekkel a múltban járt. Kitűnik ez a meggyőzhetetlenség abból a következő állításból is, amely így szól (olvassa) : »Sem a demokrácia hangoztatott követelménye, sem a külföldi példák idézése, sem a visszaélések, a függőség és terror elleni védelem szempontjai nem elég súlyos indokok arra, hogy bizottságunkat a titkos szavazásnak kiterjesztésére indíthatták volna«. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem történik kísérlet ezeknek a titkos szavazás mellett szóló érveknek a megcáfolására. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egyszerűen azt mondja a bizottság, hogy ez nem elég súlyos indok arra, hogy a titkos szavazást törvénybe iktassák. (Puky Endre előadó : Tessék tovább olvasni !) Hát, pardon, az csak nem ellenérv, hogy (olvassa) : »mert a bizottság többségének nézete szerint a szavazási mód tisztasága nem követelménye a demokráciának«. Ez következik utána. Ez csak nem érv, nem érv különösen olyan nagy kérdésben, amely világszerte a titkosság mellett döntetett el, és amelyet csak Magyarországon akarnak ma is olyanképen feltüntetni mint amely a demokráciának nem követelménye. Hát micsoda specialitás ez a kis Magyarország? Hogyan képzelik ezt az urak? Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez ugyanaz a végzetes hiba, amelyet Kun Béláék és- társaik elkövettek annakidején (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.); mert ezek a félbolondok abból indultak ki, hogy ha Magyarországon megcsinálják a bolsevizmust, ezzel példát adnak a Nyugat felé és siettetik nyugaton a világforradalom kitörését. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ugyanez a gondolatmenet próbálkozik, jelentkezik az ilyen törvénykészitésben is. (Pikier Emii : Kinevet bennünket a világ !) Azt méltóztatik gondolni, hogy Magyarország adhat példát a nyugati államoknak, hogy Magyarország után fognak berendezkedni politikai vagy akármilyen egyéb tekintetben? Egyszer nekünk, szociáldemokratáknak ajánlotta a népjóléti minister ur, hogy legyünk szerények. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hát én azt hiszem, ez a szerénység a magyar kormányzatra is áll, talán több indokoltsággal, több jogosultsággal kell ezt a szerénységet reklamálni a magyar kormányzatnál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország egy kicsiny, szegény ország, fajilag árva, nincs rokona a nagy népcsaládokban. Hát hogyan képzeli azt valaki, hogy ez a kicsiny, gazdaságilag, politikailag is elmaradott ország legyen példaképe akármilyen más külföldi országnak? (Vanezák János ; A maga reakciójával ! — Pikier Emil : Anglia és Franciaország belepusztult a titkosságba !) Azt mondja a jelentés (olvassa) : »Emellett bizottságunk többsége ugy látja, hogy a titkos szavazás a polgári pártok rovására kedvez a túlhajtott fegyelem alatt tartott szélsőséges pártoknak.« Ez igaz, t. Nemzetgyűlés ! (Kiss Menyhért Az őszinteség nyilatkozik meg !) Az őszinteség itt kiütközik. Maga az állítás valótlan, de az őszinteség itt kiütközik, a célt itt megismerhetjük. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Amögött a jelszó mögött, hogy a polgári társadalmat akarják megvédeni a túlhajtott fegyelem alatt tartott szélsőséges pártokkal szemben, — ezek mi volnánk, t. Nemzetgyűlés ! — bújik meg az a valóság, hogy itt, igenis, továbbra is az egyoldalú osztályuralmat kívánják biztosítani, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) továbbra is egy aránylag szűk réteg uralmát akarják fentartani, és azt hiszik, hogy ilyen hamis ürügyek cimén lehetséges Magyarországon nyugalmat biztosítani és fejlődést elérni, holott nekem az a meggyőződésem, hogy még csak a választójog kérdését ' sem sikerül ilyen módszerekkel a napirendről levenni. (Bâtiez Gyula ; Beiratkozunk abba az osztályiskolába !) De mégis, ha nem is az indokolásban, hanem felszólalásokban — itt a Házban is és a Házon kivül is — (Kiss Menyhért : Hol a minister? Hol egy minister?) találkozunk egy-két érvnek szánt állítással a titkossággal szemben, amelyekkel foglalkozni mégis csak kell. Egyik ilyen állítás az, — nem tudom, hogy melyik képviselőtársam hozta fel — hogy a titkosság nem fér össze a magyar ember nyilt jellemével. (Propper Sándor : Még frázisnak is ostoba !— Pikier Eniil : Ez aztán nagyon rossz vicc ! — Rothenstein Mór : Ez nemzetgyalázás ! — Pikier Emil : A Nemzeti Kaszinóban miért szavaznak titkosan?) Egy másik állítás azt mondja, hogy a nyilt szavazás önérzetessé és jellemessé nevel. Ugyanannak a célnak érdekében tehát két egészen ellentétes érvelés. Az egyik szerint a titkos szavazás nem fér össze a magyar ember nyilt jellemével, a másik szerint a nyilt szavazás fog jellemessé nevelni. Ugyanannak a célnak érdekében, mondom, két ellentétes állítás ugyanarról az oldalról. A valóság az, hogy az az 1,837.000 megbélyegzett és kitaszitott polgár, de nemcsak ezek, hanem a választójogi szűrőben fennakadt kétmilliókétszáz és néhány ezer választónak is túlnyomó része gazdaságilag függő helyzetben van. Az egész világon utat tört az az igazság, hogy az ember gazdasági helyzete dönti el állásfoglalását. A függő gazdasági helyzetben lévőre nézve közönséges frázis volna akkor is, ha a legbölcsebb igazságot tartalmazná, az az állítás, hogy jellemes és önérzetes csak az az ember lehet, aki nyíltan szavaz, mert épen gazdasági függő helyzete lehetetlenné teszi ezt részére. De különösen Magyarországon, ahol hallottuk Baross János t. képviselőtársam visszaemlékezéseit a korábbi választások lefolyásáról, Magyarországon, ahol emlékezhetünk Apponyi Albert t. képviselőtársam egy felszólalására vagy egy deklarációjára a legutóbbi, 1922-es választásokat illetőleg, az azokat előkészítő kormányrendeletre vonatkozólag, Magyarországon, ahol minden választás után — amióta egyáltalában parlamenti választások folynak — sokszorosan megállapítást nyert, hogy a nyilt szavazás segítségével biztosítottak a kormányok maguknak többséget, Magyarországon minden választás után megállapítást nyert, hogy a vasutasokat, a postásokat, általában a közalkalmazottakat az áthelyeztetés, ujabban, ma pedig a B-listára helyeztetés veszedelme fenyegeti, ha szavazatuk nyilt leadásával a felsőbbség megelégedését el nem nyerik, ha ezzel összeütközésbe jutnak. :".r