Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
í 86 À nemzetgyűlés 415. ülése 1925, évi május hó 25-én, héifSfl. tek a nyilt szavazás mellett lándzsát törni, mert akkor még nagyon élénk emlékezetében volt a választóknak, hogy a választásokon a t. többség a titkos szavazati jogot hangoztatta. (Szakács Andor: Igaz ez vagy nemi — Usera József: Így van!) Én. hajlandó vagyok elismerni az önök hazafias aggodalmát, hajlandó vagyok az önök jóhiszeműségét a nyilvános szavazati jog mellett megállapítani, ha kimondják, hogy nyilvános szavazati jog mellett nem szavaz az, akinek kenyerét, állását, eXisztenciáját kell mástól félteni. Ha önök ezt kifejezetten kidomborítják, akkor elhiszem az önök jóhiszeműségét, elhiszem, hogy önök a titkos szavazástól tényleg a hazát féltik. Bátor vagyok itt rámutatni arra, hogy a ministerelnök ur a vita folyamán gúnyosan vetette Andrássy Gyula gróf szemére, hogy ő plurális választójogot tervezett- Arról lehet beszélni, hogy ez a plurális választójog, amelyet Andrássy Gyula gróf tervezete magában foglal, megfelelő-e vagy sem. Annyit mondhatok, hogy az a szavazati jog, amelyet ez a javallat konstituál sokkal erkölcstelenebb plurális szavazati jog, mint az, amelyet az Andrássy-féle javaslat tervezett. Mondhatják önök, hogy nem történik meg számtalanszor, hogy egy uradalom vezetője, sőt nem is mindig a tulajdonosa, hanem sokszor az alkalmazottja, aki még meszszebb megy az embertelenség terén 1 , mint gazdája, sőt talán annak tudta nélkül is erőszakolja alkalmazottait, hogy hová szavazzanak! Az ón választásom alkalmával pl. megtörtént, hogy kerületem egyik nagy kiterjedésű birtokának kezelője — nem tulajdonosa, hanem kezelője — kijelentette, hogy ő ötszáz szavazattal rendelkezik. Mi más ez, mint plurális szavazati jogi Merik önök kétségbevonni azt az állításomat, hogy ez a legerkölcstelenebb plurális szavazati jog 1 ? Igenis kijelentem, hogy az a szavazati jog, amelyet nyilvánosnak terveznek, a legerkölcstelenebb plurális szavazati jog biztosítja a hatalmas, gazdag, befolyásos embereknek, akik pedig talán nem is mindig állnak az intelligenciának, a hazafias belátásnak azon a fokán, amelyen állaniok kellene. Mert mint már előbb is mondottam, nem a vagyontól füg*? mindig az, hogy az illető alkotmányos jogainak gyakorlására méltó-e vagy sem. Amikor tehát a törvény lehetőségeinél fogva plurális szavazati jogot biztosítunk nagyon sok egyénnek, akkor szerintem ägendsi a legerkölcstelenebb dolgot követjük el. A legsúlyosabb szavakkal gyakoroltak már e fölött kritikát Meskó Zoltán és Griger Miklós 1. képviselőtársaim, amikor elmondották, hogy milyen lélekvásárlás, micsoda presszió folyik, micsoda borzasztó, még a rablóénál is elitélendőbb magatartást tanúsítanak, amikor a szerencsétlen szavazó mellének szegezik, hogyha nem szavaz ide vagy oda, elveszti kenyerét. Nem lehet itt olyan korrektivumokat találni, amelyek ezt lehetetlenné teszik. (Lendvai István: De igen, egy erkölcsi korrektivumot lehetne: ha nem csinálnának ilyesmit!) A mai felfogás mellett, sajnos, erre gondolni sem lehet, mert ki fogja ellenőrizni és megbüntetni azt a földesurat, vagy alkalmazottját, aki az alkalmazottakat a legközelebbi fogadási napon elbocsátja azért, mert nem oda szavaztak, ahová ő akarta. (Nagy István (tamási): Erre nem volt még eset! — Lendvai István: Nem volt? — Nánássy Andor: Te sohasem voltál gazdák között, te iró vagy, honnan tudod, hogy megy ez a dolog? — Lendvai István: Épen azért látom az életet a maga tisztaságában, mert iró vagyok! — Zaj) T. képviselőtársam, nem tudom megérteni az ön naivságát, vagy ideális felfogását, avagy nem tudom minek nevezzem, amikor azt mondja, hogy ilyesmi nem történt. Seregestül jöttek hoazám a választások után azzal, hogy uram elbocsátottak s nyiltan meg is mondta nekik az intéző ur, hogy azérty mert nem szavaztak oda, ahová ő akarta. Számtalan esetet, százat és százat tudnék erre felhozni. (Nagj János (tamási): Nincs kerüler, ahol több nagybirtok lenne, mint a választókerületemben, de én erre praecedenst nem tudok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eőri-Szabó Dezső képviselő urat illeti a szólás joga. Eőri-Szabó Dezső: Hiszen az önökhöz legközelebb álló képviselőtársam, Szijj Bálint ismerte be és tett vallomást arról, hogy milyen. presszió folyt még az állami telepeken is abban az irányban, hogy ide vagy amoda szavazzanak az alkalmazottak. Csak nem vonja i kétségbe t. képviselőtársam, hogy ilyen preszsziók, ilyen telekvásárlások csakugyan megtörténtek? (Nagy János (tamási): Nem lehet általánosítani! — Zaj a baloldalon. — Lendvai István közbeszól.) Ehiök: Lendvai István képviselő urat ismételten kérem, sziveskedjék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. Ez a figyelmeztetésem mindkét oldalra szól. Ha, a képviselő urak divatba hozzák, hogy itt állandóan párbeszédeket folytatnak, lehetetlenné válik a tárgyalás. Eőri-Szabó Dezső: Ismételten kijelenteni, hogy ha nyilvános szavazati jog mellett nem adnak szavazati*jogot annak, aki nem a szive szerint gyakorolhatja azt, akkor elismerem az önök jóhiszeműségét, de amikor nyilvános és hozzá még kötelező nyilvános szavazás mellett kiterjesztik a szavazati jogot azokra is, akik nem rendelkeznek e felett, engedelmet kérek, itt már kétségbe kell, hogy vonjam azt, hogy önök az ország érdekeit tartják szem előtt, amikor ilyen viszonyok között nyilt szavazást, még hozzá kötelező nyilvános szavazást akarnak törvénybe iktatni. De azt hiszem, kár beszélni is arról, hogy ennek az intézkedésnek, a nyilvános szavazati jognak mi az igazi célja. Kár beszélni róla, hiszen annyira nyivánvaló, annyira kilátszik a lóláb, hogy ezzel igenis a hatalmat akarják a maguk számára biztosítani. (Baross János: Mert máskép nem lehet! — Tankovics János: Azt hiszem, képviselő ur, ez nem titok! — Baross János: Márpedig a törvény nem beszél arról, hogy egy párt hatalmát biztosit sa, hanem a nemzet hatalmát! — Tankovics János: A képviselő ur majd megtanit bennünket!) Nem örömmel, de fájdalommal szegezem le Tankovics képviselőtársamnak azt a kijelentését, amellyel nem lagadja, hanem férfiasan beismeri, hog-y arravalónak tartja _a nyilvános szavazást, hogy a hatalmat a kezükben tarthassák. (Tankovics János: Az ország érdeke ez! — Nagy János (tamási): Ha képviselő ur államtitkár lett volna, a leggerincesebb hi ve lenne a kormánynak.) Nem szivesen foglalkozom ilven dolgokkal, de nevetséges ennek a vádnak felemlítése. (Tankovics János: El sem fogadta volna a képviselő ur!) Nem is fogadhattam volna el, mert nem hagyhatom ott az én rendes hivatásomat egy levegőben lógó. máról holnapra megszűnhető állásért. Ennyire nem ismerik az ilyen vádakkal előálló t. képviselő urak a dolog lényegét. (Tankovics János: Kovács I. István volt olyan református pap, mint
