Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

174 A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. semmiféle ellenséges gyűlölet bennük azok iránt, akik minden erőszakosságot és minden igazságtalanságot okoztak, nincsenek jogtalan kívánságaik, csak hatalmas láng lobog bennük, hogy a békét igazságosan helyreállít­sák, és az a gond gyötri lelküket, hogy minél biztosabban elkerüljék az uj háborúkat és az uj mészárlást. így elmondhatjuk, hogy egy század elmultával Európa nemcsak erkölcsileg süllyedt., hanem annyira hanyatlott és lealacsonypdott, hogy nem tudjuk megérteni, miként támadt ez a nagy dekadencia. Lloyd George egy alkalom­mal azt mondotta, hogy az uj demokrácia kapzsi és romlott betege a felszínes idealizmus­nak és az anyagias sóVárgásnak. Nagy lépést lettünk visszafelé a művelődés utján. Mig 1815 ;\ kultúra, a rend és a jólét hosszú korszakával áldotta meg Euróoát, addig az uj szerződések i'enekestől felforgatták az összes államokat, fel­bontották a gazdasági szolidaritást, széttépték a köteléket, amelyeket a közösen kifejtett erő évszázadokon át megteremtett, és az egyre sza­porított hadseregekkel és a mindinkább növe­kedő bizalmatlansággal azt a jövőt készitik elő, amely épen olyan szomorú a legyőzőitekre, amilyen veszedelmes a győztesekre, ha csak vissza nem fordulnak a mélységbe vezető vég­zetes útról, amelybe az erőszak erkölcse vitte be őket." meri és ennek következtében az a választójog, amely a nyers és szervezetlen tömegeket, mint egységeket kezeli, amely nem disztingvál, amely nem szervezett társadalmakkal dolgozik, ha­nem minden egyéni egységet egyformán érté­kel, az élettel ellentétben álló, helytelen elvet reprezentál, mely fejlődés- és haladásellenes és a kultúrára veszedelmes. ^ Helytelen az általános és titkos választójog azért is, mert a kiválasztást, a szelekciót nem természetes alapon, nem a közületeknek az idők folyamán kialakuló természetes értékítélete alapján, hanem egy ad hoc összedobált kerület­ben a pillanatnyi demagógia, tömegszenvedély és indulat hatása alatt szelektálja; mesterkélt szelekció a természetes szelekció helyett, mely semmi körülmények között üdvös hatással nem lehet, (Cserti József: Akkor nem kell jo­got adni, ez a legjobb! — Halász Mórjc: Az ilyent okos beszédet mégis csak meg lehet hall­gatni!) Teljesen hamis az a beállitás, mintha a nép hivatva lenne dönteni komplikált, nehéz alkot­mányjogi kérdésekben. Kérdem például, hogy egy olyan komplikált, nehéz vámpolitikai kér­désben, mint amilyen például Angliában sze­repel a köztudatban, hogy vájjon védvámos vagy szabadkereskedelem legyen-e, ilyen kom­plikált kérdésben, amelynek ismerete az egész brit világirodalom minden gazdasági erő­forrásának és gazdasági lehetőségének ismere­tét feltételezi, lehetséges-e, hogy egy átlag vá­lasztó komolyan dönteni tudjon. Helyes-e az a beállitás, hogy a nép döntsön a saját sorsa fe­lett, vagy nem sokkal inkább helyes-e az a be­állitás, amely 'a propagandának, sajtónak, a választási trükköknek tudja be azt, hogy a nép milyen irányban foglaljon állást. És épen azért, mert a nép ezekben a komplikált kérdésekben józanul Ítélni nem tud és nem tudhat — mert az átlagképviselőnek sincs rneg az a képessége, hogy azokban tisztán lásson —, az a helyzet áll elő, hogy a pénz, amely a sajtóra, a propa­gandára a legnagyobb befolyást tudja gyako­rolni, minél szélesebb a választójog, annál na­gyobb hatalmat képvisel. Azt látom a demokratikus választójogok hazájában mindenütt, hogy demokrácia és nép­uralom címén kim életlen és felelőtlen pluto­krata uralom van. Azt látom például Francia­országban, hogy a bankérdekeltségek szociális érdekek címén a maguk egyéni pecsenyéjüket főzik. (Cserti József: Nálunk is van bankérde­keltség! Itt van a legnagyobb! — Ulain Ferenc: Nálunk nincs!) Azt látom, hogy a plutokráciának felelőtlen hatalma épen ezekben az országokban a leg­erősebb. Márpedig mindenféle hatalom kedve­sebb előttem, mint a plutokrácia. Nincs utóla­lasobb és gyűlöletesebb, mint a plutokrata ha­talom, amely semmiféle erkölcsi elvet nem respektál, semmiféle erkölcsi és nemzeti szem­pontot nem hajlandó figyelembe venni és amely a profitot egyenesen öncélnak tekinti. Az elmúlt évek háborús konflagrációiban az ilyen plutokrata érdekeltségeknek van legna­gyobb részük, mert kapzsi, önző ipari imperia­lizmusuk érdekében szembeállitották egymás­sal nem egyszer a világ keresztény népeit, el­lentétet szítottak nemzetek és nemzetek között. Komoly ellentétek nem. voltak és mégis hábo­rúba és mészárszékre vitték a népeket csak azért, hogy ipari portékájuknak piacot biztosi t­sanak. És látóin azt is, hogy a békekötések rendjén is hajlandó a plutokratizmus a lcggyah lázatosabb békekötésekbe is belenyúlni, ha ez­zel a maga egyéni önző profitérdekeinek talajt, Ha különöskópen azt nézzük, hogy mi, ma­gyarok mit köszönhetünk a nyugati demokrá­ciának, azt látjuk, hogy köszönhetjük a wilsoni 14 pontnak nemzetünk szétdarabolását, köszön­hetjük a kis nemzetek védelme címén az eszte­lem országcsonkitó trianoni szerződést, köszön­hetjük a népek önrendelkezési joga nevében fele népünk erőszakos elszakitását. A nyugati demokráciának köszönhetjük a világbékét, azt a szerintük eszményi békét, midőn az állig fel­fegyA^erzett győzővel szemben nekünk még' vé­dekezni sem lehet és szabad. Ha Francesco Nittinek és a békeszerződésekkel ismerős bár­mely igazán tekintélyes kútfőnek megnyilatko­zását veszem figyelembe azt kell látnom, hogy a világtörténelemben a cinizmus, a hipokrizis terén soha egyetlen korszak még olyan ször­nyűt és gyalázatosat nem produkált, mint az ál­talános, egyenlő és titkos választójog nevében létrejött demokratikus haladás korszaka. {Halász Móric: Tökéletesen igaza van!) Ezek tények, amelyeket letagadni nem le­het, és ha a tények világításánál nézzük az ese­ményeket, akkor szertefoszlik (Cserti József közbeszól. — Halász Móric: Az egész világról beszél. Ha most sem tudja, akkor sajnálom! — Cserti József: Ez csak arra jó, hogy hatalmu­kat megmentsék!) az a demagóg humbug nim­busz, amelyet e jelszó köré vontak, és előttünk áll egy meghasonlott, lerongyolódott világ, egy elzüllő, bukófében lévő kultúra, amely a sekélyesség, az anyagiasság* a gondolatszegény­sóg jegyében az egész világ kultúráját elpusz­tulással, megdőléssel fenyegeti. A demokratikus általános, titkos választó­jognak miért vannak ezek a katasztrofális kö­vetkezményei? Meg kell ismerkednünk az okok­kal, hogy azután védekezni tudjunk velük szem­ben. Mindenekelőtt téves az a kiindulási pojnt — és Mussolininek épen most, valamelyik nap elmondott nagy külügyi expozéjában is olva­som ezt a pontot —, hogy az élettel, fejlődéssel és haladással nincs semmi jobban ellentétben, mint az egyenlőség elve. Egyenlőség nines. A természet, az élet, a fejlődés és a haladás épen a különbözőségeket, a szelekciót az erősebbnek különbbé válását az értékdifferenciálódást is-

Next

/
Thumbnails
Contents