Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

164 A nemzetgyűlés il5. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. híjunk. . Nekünk be kell mennünk a városházára, ott kell fetrengenünk majd a sárban, rágalomban, örökös harcokban, de állani fogjuk, és nem fogjuk megbocsátani, hogy az önök által támogatott kormányrendszer és minden hatalmi tényező nem emellett a keresztény polgári front mellett állott e harcban, amely keresztény polgári front önöket küldte az államfőtt)! kezdve az utolsó főispánig valamennyit. Számon kérem majd ezt önöktől keserűséggel. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Mástól kell számonkérni! Másfél évvel ezelőtt akartuk megteremteni az egységes polgári frontot, keresztény és nemzeti alapon! — Meskó Zoltán: Most nem akarják? — Vass Józsei munkaügyi és népjóléti minister: Ezt akartuk megcsinálni! — Egy hang balfelöl: De Wolff nem akarta! — Eckhardt Tibor: A zsidókkal! Az összes Vázsony iákkal ! ) A választások megtörténtek. Nem volna férfias dolog a választások eredményét tudomásul nem venni. Most buzdítani snájdigságra a kormányt, késő. Ha snájdig akart volna lenni a kormány, vagy más hatalmi tényező, azt méltóztatott volna előbb megtenni. De nem tartom politikailag korrekt álláspontnak azt, hogy valakivel választásba megyek és ha a választáson alul maradok, akkor azt mondom, hogy a választás „nem gilt". Ezzel végeztem a legutóbb lezajlott fővárosi választásokkal is. Mielőtt áttérnék a törvényjavaslatra, szóvá kell tennem egy szoïmoru és azt hiszem, valamennyi képviselőtársamat súlyosan érintő körülményt is. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Sajnálattal láttam az én volt politikai barátomnak, Dinich Ödön képviselőtársamnak múltkori elszólásából származott nagy kellemetlenséget. Amikor ellenzéki társaim ezen felháborodtak, én kapacitáltam őket, hogy nyugodjunk meg az elintézés valamilyen szerénj

T módjában; hátha kapunk elégtételt; ne csináljunk ebből nagy esetet. És most szombat délután, amikor kezembe veszem Az Est cimü napilapot, látom, hogy az igen t. házelnök ur, Scitovszky képviselőtársam, nyilatkozatot adott egy újságírónak, amely oly lesújtó és oly katasztrofális kritika az egész nemzetgyűlésre vonatkozólag (Igaz! Ugy van! a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Szokatlan! Dicső elődei nem tették volna!), hogy méltóztassék tudomásul venni, hogy ezekután mi ellenzékiek minden idegességet kerülve, nrnden különösebb konzekvenciát félretéve azon az állásponton vagyunk: ameddig itt nem méltóztatnak példás reparációt szolgáltatni, kénytelenek vagyunk ajánlani magunkat. (Ugy van! a baloldalon és a balközépen. — Felkiáltások balfelöl: Tessék felolvasni!) Mingyárt fel fogom olvasni, uraim! A Dinich-féle ügy felett önök elsiklottak. Súlyosan megtámadtak, megrágalmaztak bennünket. Szónokunk felállt, elégtételt kért önöktől, elégtételt kért a párttól, de elmúlt három-négy nap s önök meg sem mozdultak. (Ugy van! balfelől.) Most egy ujabb dolog történt. Most én állok önök elé és elégtételt kérek a következőkért. Az Est tudósítója, Szomaházy István szerint az igen t. elnök ur többek között a következőket mondotta volna (olvassa): „A legnagyobb hiba nem ebben rejlik, hanem a feJszinességben, mely egyes szónoklatokban megnyilvánul, a hozzá nem értésben, sokszor a tudatlanságban. Sokan a saját egyéni érdekeiket védik, (Zaj balfelől: — Ulain Ferenc: Ismeri a pártját!) vannak, akik nem emelkednek a kupaktanács színvonala fölé. (Nagy zaj a baloldalon és a balközéven. — Szilágyi Lajos: Ki az elnöke a kupaktanácsnak? — Zsirkay János: A szeszkartellre célzott! — Ulain Ferenc: A Kőrösbányai Faipar részvénytársaságra, az Amerikai Bankra! — Zaj.) Az elnök ur azután folytatja intervjujában a súlyos kritikát és többek között azt is mondja: „amilyenek a választók, olyanok a választottak is". (Zaj balfelöl.) „A niinisterelnök például, aki minden ügy belső rugóit is látja,, jobban hozzászólhat minden kérdéshez, mint azok a felületesek (Ulain Ferenc: Ismeri a pártját!), akik az értékhatárukat maguk szabják meg. Vannak képviselők, akik j nem tudják, mennyi bélyeget kell felragasztani | egy aktára (Zaj balfelől. — Rakoyszky István: ! Nem mindenki Rubinek, aki tudja!), és hiva' lottaknak érzik magukat arra, hogy illetékkérdéI sekben felszólaljanak. (Szilágyi Lajos: Ez de_\ magógia! — Nagy zaj balfelől. Halljuk! Hall| juk!) Hány ember maradt ki innen, akinek itt j volna a helye és hány kerül ide, akinek semmi ' kvalifikációja sincs a képviselőséghez. (Szilágyi i Lajos: Gyönyörű dologi — Eőri-Szabó Dezső: így megrágalmazni a képviselőket! — Nagy zaj balfelől.) Általában is borzalmas elgondolni, mily hallatlan kár az országra, hogy milliók vannak, akik sohasem kerülhetnek a nekik megfelelő miliőbe. A tárgyalás nehéz és súlyos munka. Nem egy vitánál 200 módosítást nyújtanak be, ötletszerűen teszik javaslataikat, mindenki érvényesülni akar. (Nagy zaj balfelől. — Szilágyi Lajos: Gyalázat!) És hányszor elszólják magukat tudatlanságukkal". (Rassay Károly: Hallatlan! — Szilágyi Lajos: Az ön beszédeit még sohasem hallottuk! Még egy tartalmas beszédet sem hallottam öntől! — Nagy zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rakovszky István: Itt nem lehet csendet kérni, amikor ilyen súlyos dologról van szó! — Szilágyi Lajos: Lendvai Istvánt elitélték sokkal csekélyebbért!) Csendet kérek, képviselő urak! Friedrieh István (tovább olvas): „Maguk készítik a hurkot, mellyel az ügyes ellenpárt a hatalmába kerítheti őket. nincs parlamenti gyakorlatuk s kész prédákul dobják magukat oda a ravaszabb vén rókáknak. (Nagy zaj balfelől. — Ulain Ferenc: A Schwartzerbe, elnök ur!) Már a saját érdekükben is jobban bele kellene látniok a képviselő uraknak a dolgokba, melyekbe a saját hitük szerint belelátnak". [Zaj balfelől.) Nem olvasom fel az egészet, de a vegén az elnök ur még egyet rug rajtunk és azt mondja. (Zsirkay János: Kíváncsi vagyok, mit csinál ez az elnök Scitovszky képviselő úrral!) T. i. éhez az intervjuhoz egyáltalán kifogás alá nem eső nyilatkozatot adott Huszár képviselőtársam is, aki ellen azonban semmi kifogást nem tehetek. A t. elnök ur a következővel intéz még el minket: „Ha most is ezek az elvek volnának divatban, hány úriember maradhatna a parlamentben!" (Nagy zaj balfelől. — Szilágyi Lajos: Ez uri nyilatkozat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő urnák csak annyit akarok megjegyezni (Zaj. Halljuk! Halljuk!), hogy azt a cikket, amelyre a képviselő ur hivatkozik, én nem olvastam. Nem akartam a képviselő urat félbeszakítani amiatt, mert eltért a tárgytól. (Zaj és felkiáltások balfelől: Köszönjük!) A cikkben foglaltakat illetőleg a választ természetesen nem erről a helyről leszek kénytelen a képviselő urnák megadni. ,