Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

À nemzetgyűlés 415. ütése 1925. íelősség csökkentését fokozottabban látom fenn­forogni és több veszélyét az izgatásnak. Én azt hiszem, hogy túlzott a túloldalról többször elhangzott az a megállapítás, hogy meggyőző­dése szerint csakis titkosan szavalhat valaki. Es még tűlzottabb az, hogy csakis titkosan le­het meggyőződés szerint szavazni. Azt hiszem, sokkal közelebb áll az igazsághoz az az énj té­telem, hogy az, aki titkosan másként szavaz, mint nyíltan, az minden valószínűség szerint titkosan nem meggyőződése, hanem legtöbbször csak impressziók alapján fog szavazni. (F. Szabó Géza: És az indulatok alapján!) A ma­gyar parlamentet én nem óhajtanám olyannak, mely a pillanatnyi impressziók fotográfiája le­gyen, hiszen tudjuk, hogy a pillanatnyi felvé­telek még a fotográfiában is nagyon sokszor távol állanak az igazságtól. T. Nemzetgyűlés! A titkos választás mellett és a nyilt választás ellen a mérleg serpenyő­jébe a pressziót szokták dobni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én azt hiszem s meg vagyok róla^ győződve, hogy a presszió nem chiméra, itt épen csak azt kell megállapítani, mérle­gelni, vájjon a presszió-e a nagyobb veszede­lem, vagy az izgatás és hogy melyik az általá­nosabb dolog. (Meskó Zoltán: Mind a kettőt lehetetlenné kell tenni!) Mindenesetre ez a kívánatos. Hogs'- van presszió, annak nagyobb bizonyítéka nincs, mint az, hogy maga ez a törvényjavaslat igyekszik gyógyszert találni a presszió ellen, tehát ezzel mindenesetre el van ismerve, hogy van presszió, de mégis azt hi­szem, hogy sötét színben festik némelyek a túloldalról ezt a pressziót. Sokat hallottunk pél­dául az uradalmakról beszélni. (Nagy zaj a bal­oldalon. — Elnök csenget.) Nekem semmi okom sincs az uradalmakat védelmezni, semmi kap­csolatom hozzájuk, s amely uradalmak vétkez­nek ezen a térem, el lehetnek készülve arra, hogy bennem védelmezőjükre egyáltalában nem találnak. Azt gondolom mégis, hogy amikor arról beszélnek, hogy az uradalmak kocsira ra­katják cselédjeiket és ugy hurcolják el őket szavazni, talán mégis nem minden esetben rab­lélekvásár lehet ez, hanem igen sok esetben talán nem terjed túl azon a mértéken, amelyet a túloldalon is épen ugy kívánnak, hogy t. i. az intelligenciánál maradjon meg a vezetés, s talán olykor az a kocsi mégis nem jelent egyebet, mint azt, hogy lehetővé tegyék azt, hogy az illetők minél hamarabb visszatérhes­senek polgári foglalkozásukhoz. (Meskó Zoltán: Az ispán, aki a kocsin van, viszi őket, ez a lé­nyeges! — Gömbös Gyula: Pláne ott. ahol zsidó­ispátí van!) A hivatalos presszió is előfordult bizof* nyara sürün, hallottam én is j"óla eleget be­szélni, de talán megbocsát nekem a t. Nemzet­gyűlés, ha e tekintetben önmagámra merek hivatkozni. Hiszen illusztrálhatnám ezt talán az én hivatalos pályámról vett epizódokkal, de azt hiszem, igy is elhiszik, hogy én hivatalos presszióban sem aktive, sem passzá ve soha nem szerepeltem. m (Felkiáltások balfelől: El­hisszük! — Zaj.) Én nem voltam erre megfelelő médium, s én ebből azt a konzekvenciát vonom le már évek óta, hogy az a hivatalos presszió mégis nem általános szabály, nem mondom, hogy kivétel, hanem mondjuk legalább azt, hogy inkább szórványos dolog-, s mindenesetre csúnya és elitélendő, amelyet ki kellene küszö­bölni; de épen azért, mert csúnya, tudjuk, hogy négyszemközt kell bizonyára történnie, s nemi foglalják azt Írásba, s az egyoldalú elmondás alapján pedig nagyon nehéz olykor megállapi­tani, hogy hol kezdődik a presszió és hol vég­ződik a felkinálkozás. Erre eklatáns példa volt évi május hó 25-én, hétfőn. J4§ az, amit épen arról a helyről hoztak fel, annak a bizonyos tanfelügyelőnek az esete, akinek felkinálkozását nem jó helyre, nézetem szerint azonban a legjobb helyre adresszálták. Itt térek ki röviden arra a kivételre, ame­lyet a törvényjavaslat a fővárossal, a főváros környékével és a nagyobb törvényhatósági vá­rosokkal kivan gyakorolni. Nem késem kijelen­teni, hogy nekem ez a törvényjavaslat ezen ki­vétel nélkül sokkal tetszőbb lenne, és az — azt hiszem, ezt mindnyájan elismerhetjük, akik itt ülünk, pártkülönbség nélkül — sokkal kon­zekvensebb lenne, ha ezt a kivételt nem sta­tuálta volna. De mindennek dacára, lehetetlen elmulasztanom, hogy rá ne mutassak arra, hogy hiszen ezzel tulajdonképen a túloldalnak a hivatalnoki presszió iránt táplált aggodalma jórészt tárgytalanná vált; hiszen jól tudjuk, hogy a hivatalnokok legnagyobb tömege itt a fővárosban lakóhelyük szerint a főváros kör­nyékén koncentrálódik, s igen szépen kiegészí­tik ezt a vidéki törvényhatósági városok. De amikor visszaemlékszem arra, hogy a fővárosi választások alkalmából nein kevesebb hevesség­gel támadták azt a hivatalnoki pressziót, amely állítólag valószínűleg előfordult (Zaj a balol­dalon.), akkor mégis azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy még a titkos választás sem nyújt elég garanciát arra, hogy hiva­talos presszió előfordulni nem fog. Eb­ből csakis azt az igazságot meríthetjük (Zaj a baloldalon.), hogy bármiként alkotnók is meg ezt a törvényt, az emberi gyarlóság mindig^ ke­resné, hogy a legtisztább törvényes szándékot is megkerülje. (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Mielőtt befejezném, lehetetlen elmulasztanom, hogy mint aki hosszú hivatalos pályát futottam meg és ennek során foglalkoznom kellet Modifi­kációval is, a teljes elismerés adóját rójam le azokkal szemben, akik ezt a törvényjavaslatot megszövegezték, kodifikálták. Teljes elismeré­semet rójam le azért a gondosságért és szaba­tosságért, amellyel ezt a törvényjavaslatot ösz­szeállitották. T. Nemzetgyűlés! Kernelem és mindenekfelett óhajtom, hogy alapja legyen törvényhozásunk egy olyan törvényhozó szerv­nek, amely a nemzeti ideáloktól áthatva, nem széthúzással, hanem inkább a különbségeknek, az ellenitéteknek kikapcsolásával vállvetve együtt dolgozzék Magyarország feltámasztá­sán. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbol­dalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Fáy Gyula igen t, képviselőtársam felszólalásához csak annyi mondanivalóm van, hogy ő azon képviselők közé tartozik, felfogásom szerint, akik azt, amit mondanak, teljesen átér­zik. A magam részéről beszédéről tehát nem mondok kritikát. Meg vagyok győződve arról, hogy amit mondott, lelkiismerete sugallatára mondta, S ez az, amit szeretnék, hogy egy ál­talános szokás legyen, mert sajnos, azt hiszem, Magyarországon ha gyógyulást keresünk, a lényeges, az első az, hogy azok, akik ebben, a törvényhozásban ülnek, mindig' a lelkiismere­tük szavára hallgassanak. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Nézetem szerint a tör­vényjavaslatot pártpolitikai szempontból bírálni bűn és hiba, mert ez a törvényjavaslat nem a nemzetgyűlés számára készül, hanem mi ezzel a törvényjavaslattal, illetőleg — amennyiben az törvényerőre emelkedik — törvénnyel mi a magyar közéletnek az irányítását szabályoztuk 24 s

Next

/
Thumbnails
Contents