Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

À nemzetgyűlés 4i£ ülése 1925. azonban intézkedés a házszabályokban nincs. En ezeket az uj házszabályokat, mint kifejtettem, magam részéről el nem ismerem, mégis azonban e házszabályoknak ilyetén való szűkkeblű értelmezése ellen óvást emelek, és pedig azért, mert ebben tulajdonképen a nemzetgyűlés jogkörének csorbítását is látom. Elnök: Farkas Tibor képviselő ur a házszabályok 205. §-ának c) pontja alapján szintén a házszabályokhoz kivan szólni. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlési Eltérőleg az előttem szólott t. képviselőtársamtól, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy igenis, én a házszabályokat érvényeseknek elismerem, és mert érvényeseknek elismerem, ós nem szeretem, ha a házszabályok terén vitás kérdések merülnek fel és azok ugy döntetnek el, hogy az a házszabályok szellemével ellenkezik, épen azért tartom szükségesnek a nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy az uj házszabályok 199. §-a tulaj donképen majdnem szórói-szóra át van véve a régebbi házszabályokból, azokból, amelyek alapján a 70-es években a képviselőházi tárgyalások folytak. A különbség az egyes szövegezések közt csak az, hogy adott engedély helyett adható engedély van, ami azonban az értelmet abszolúte nem érinti. De mindegyik rendelkezésben benne van, hogy az elnök felhivására a Ház dönt abban a kérdésben, hogy az illető képviselő eltérhet-e a tárgytól, vagy sem. Én azt hiszem, hogyha egy képviselő szükségét érzi annak, hogy vagy mint kedvezményt kérje a Háztól az engedélyt a tárgytól való eltérésre, vagy pedig országos érdekből — ami szintén előfordulhat, mert az illető képviselő szerint ez közérdekből szükséges —, akkor keli hogy e kérés felett a Ház, mint végső fórum, döntsön. Nem tartom megengedhetőnek és célszerűnek, s szerintem a házszabályok valódi szellemével igenis ellenkezik, hogy ha a nemzetgyűlésnek egy tagja egy kérést terjeszt elő a nemzetgyűléshez, ez a kérés megakadhasson az elnökségnél, vagyis, hogy az elnökség a képviselő és a Ház közé állhasson. Ha a döntés joga a Házat illeti meg, akkor ebből logikailag következik, hogy ez a kérés a Ház döntése alá is kerüljön. Menjünk csak vissza az előbbi szakaszra, a 198. §-ra, amelyet időkímélés szempontjából nem akarok egészében felolvasni. Ott arról van szó, hogy ha egy képviselő napirend előtti felszólalásra kér engedélyt és a Ház elnöke a felszólalást megengedhetőnek nem tartja, akkor a képviselőnek joga van ezt a kérését a Ház elé vinni. Már most én teljesen abszurdumnak tartom azt, hogy a következő szakasz szerint azonban a képviselőnek még az a joga^ se legyen meg, hogy kérését a Ház döntése alá vihesse. Ebben a kérdésben teljesen analog esetekben már gyakorlat fejlődött ki a régi képviselőházban. Nem mondom, hogy ezt a gyakorlatot a jelenlegi nemzetgyűlésnek kötelessége volna honorálni, de mindenesetre kívánatos, volna, hogy ha az uj házszabályok 199. §-a alapján a nemzetgyűlés — nem mint országgyűlés — dönteni akarna, akkor ez a döntés épeu ugy megfeleljen a logika szabályainak, mint régebben megfelelt a képviselőház döntése. Csak ezt bátorkodtam mondani. Elnök: A képviselő urak felszólalására a következőket kívánom megjegyezni: A házszabályokban az elnökre nézve az ülés vezetését illetőleg vannak olyan intézkedések, amikor természetszerűleg az elnöknek a felvetett, esetekben a kérdést fel kell tenni. NAPLÓ XXXII, évi május hó 23-án, szombaton. 145 Különbség van azonban a házszabályokban kétféle irányban. Az egyik az, amire Farkas Tibor képviselő ur is hivatkozott, hogy a 198. §-ban, és az ezt megelőző 197. §-ban is, kötelezővé tétetik az elnöknek a kérdés feltevése abban az esetben, ha az engedélyt az illető képviselőnek a felszólalásra meg nem adta. Itt köteles feltenni. A 199. § azonban kifejezetten azt mondja, hogy: „A napirendre kitűzött tárgy feletti tanácskozás megkezdetvén, attól eltérve, más tárgyról szólani csak a Háznak, az elnök felhivására adott engedélyével lehet". Ennek tehát más interpretációja, épen az előbbi két szakasznál fogva nem lehet, minthogy, igenis, az elnök diszkrecionális jogává van téve az, hogy felteszi-e a kérdést a Házhoz abban az irányban, hogy kivánja-e megadni az engedélyt az illető képviselőnek a tárgytól való eltérésre, vagy nem. Ezt a szakaszt eddig is igy gyakoroltuk a nemzetgyűlés alatt s ez a szakasz szószerint a régi házszabályokból van átvéve. Magam is és az alelnök urak is állandóan ezt a gyakorlatot folytattuk. Csak akkor adhat a képviselőház a képviselőnek a tárgytól való eltérésre engedélyt, ha az elnök ebben az irányban a kérdést feltette. (Lendvai István: Köteles feltenni!) A 199. §-nak a 197. és 198. §-okkal, tehát épen a kérdés feltevésére vonatkozó szakaszokkal szemben való összehasonlitása után kitűnik, hogy a 199. § igenis diszkrecionális jogot kivan biztosítani az elnöknek, az ő belátásától téve függővé, kiván-e ebben az irányban kérdést intézni a Házhoz, igen vagy nemi Ez volt a gyakorlat eddig is, és ez volt az interpretálás a 199. §-ra nézve is. Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a házszabályokhoz kíván szólani. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Az elnök urnák a házszabályokra vonatkozó megállapításaival szemben kénytelen vagyok ismét leszegezni azt, ami, azt hiszem, minden magyarul tudó ember előtt teljesen világos, hogy ebben a szakaszban nincsen benne, hogy ez az elnök diszkrecionális jogköre volt. (Lendvai István: A Tudományos Akadémiában igy állapították meg! — Zaj.) Minthogy pedig ez a szakasz a régi házszabályokból lett átvéve, engedje meg az elnök ur, ha most én tegyek fel egy kérdést az elnök úrhoz: méltóztassék nekem megjelölni csak egyetlen olyan precedenst js, amikor egy képviselő kérte, hogy a tárgytól eltérhessen és az elnök megtagadta ennek a kérdésnek a feltételét. Csak azért, hogy uj házszabályokat csináltak, nincs joguk ezeket a szakaszokat szűkkeblűén értelmezni. (Zaj.) Elnök: Hogy volt-e precedens vagy nem, azt momentán nem tudom megmondani, de ha jól emlékszem, nem régen épen én elnököltem akkor, amikor a képviselő urak azt mondották, hogy a felszólalónak az eltérésre megadják az engedélyt, és akkor én azt a kijelentést tettem, hogy a képviselő uraknak nincs joguk megadni s nem is tettem fel a kérdést. Farkas Tibor képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Mindenesetre érdekes volna megállapítani, hogy abban az esetben, amelyről az elnök ur említést tesz, történt-e a képviselő részéről kérés abban az irányban, hogy a Ház az engedélyt megadja. Ebből a szakaszból ugyanis épen nem következik szükségszerüleg az a megállapítás, amelyet az elnökség megállapít. Megengedem, hogy ez megállapítható egy kis erőltetéssel (HegymegiKiss Pál: Erőszakolt magyarázattal! — Zaj.), 23