Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

142 A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 23-án, szombaton. helyzetben vagyunk az egyesülési, gyülekezési szabadság tekintetében és függő helyzetben van a sajtó. Kérdezzenek meg a túloldalon ülő képviselő urak bármilyen újságírót, szerkesztőt vagy újságkiadót, hogy a sajtó direkte vagy indirekte hányféleképen van jelenleg függő helyzetben. Függő helyzetben vagyunk amiatt, hogy van ügynevezett állami és társadalmi rend hatályosabb védelmét célzó törvényünk, amelyet ha a hatalmon vagyok, akkor fordíthatok bárki ellen, amikor akarok, mert bárkit üldözőbe vehetek. Függő helyzetben vannak az összes állami közalkalmazottak, az öszszes nyugdijasok. Függő helyzetben vannak a B-listán szereplők még mindig és függő helyzetbe kerültek törvényhatóságainknak összes alkalmazottai, mert gondoskodott a kormány arról, hogy a szanálási törvényben a vármegyék és városok autonómiáját megsemmisítse és az autonóm testületeknek a saját alkalmazottaik felett való korlátlan rendelkezési jogát önmaga számára biztosította. (Lendvai István: Csak Karcagon van függetlenség!) Tehát függő helyzetben lévő emberek tömegéből áll ez az egész ország. És ilyen országgal, ilyen országnak lakossága val szemben állanak önök a nyílt szavazás álláspontján. De önöknek mindez még nem elég, hanem olyan újítást is hoznak, amely sehol a világon, nincs: kötelezővé teszik a megjelenést a szavazóbizottságok flott. (Lendvai István: Férfiasitani akarják a nemzetet!) Nem használom azt a kifejezést, amely a törvényjavaslatban van. hogy a szavazás kötelező, mert ez nem igaz, ez rossz fogalmazás, hiszen még fogalmazás tekintetében is kifogás alá esik a javaslat (Zaj a balközépen.), mert csak a. megjelenés kötelező, csak azt büntetik, aki nem jelenik meg a bizottság előtt. De kérdezem, hogy amíg a titkosan szavazó városi polgárnak lehetséges megtenni azt, hogy üresen hajtogatja össze a szavazójegyét és teszi bele a borítékba, és soha senki nem tudja meg, hogy nem szavazott a választó, addig a nyíltan szavazó állampolgár számára nincs meg^ ez a lehetőség, mert neki felteszi az elnök a kérdést, hogy kire szavaz és ha azt mondja, senkire sem — amihez, joga, van — üldözésinek teszn ki magát. Nemcsak azért vesznek üldözőbe valakit, amiért az ellenzékre szavazott, hanem füg°rő helyzetben lévő egyéneket azért is üldözőbe lehet venni, mert egyáltalán tartózkodtak a szavazástól. Ez is olyan pontja a törvényjavaslatnak, amelyet szó nélkül nem hagyhatunk és amelyen feltétlenül változtatást kérünk. Ä ministerelnök megigérte nekünk, hogv minden oly indítványt, amely a választások tisztaságára vonatkozik és beilleszthető a törvényiavaslatba, el fos- fogadni. Bizonyítani tudnám, csak az idő előrehaladottsága folytán nem tehetem, de majd a részleteknél megteszem, hogy egész sorát vetették el olvan indítványainknak, amelyek a választás tisztaságának biztosítását célozták. így tehát ebben a tekintetben is ugv állunk a kormánnyal szemben, mint a iogkiterjesztés mérvének elutasítása tekintetében. A választások tisztaságának egyik eszköze volna a pártaryülések engedélyezésének, a gyülekezési szabadságnak biztositéka. Nekem a kezemben van tizenkét különböző rendőrkapitánytól tizenkét különböző gyűlés betiltására, vonatkozó rendelkezés. ÍLendvai István* G-yuitési mánia!) Ezt az anyagot legközelebb interpelláció keretében fogom előterjeszteni. Tény az, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva a rendőrhatóságok önkényének, amelyek, ugy látszik, központi irányításra akadályoznak bennünket — még megválasztott nemzetgyűlési képviselőket is — abban a tekintetben, hogy választóink előtt megjelenhessünk és a magunk igazát nyilvánosan pertraktálhassuk. Az ide vonatkozó szakasznál természetesen majd indítványokkal jövünk. T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur azt mondotta nekünk, hogy a választások tisztasága kérdésében hajlik felénk, viszont azonban ellensúlyozásul kéri, hogy mi járuljunk hozzá ahhoz, hogy az izgatás, a demagógia még szigorúbban büntettessék, mint eddig. Kijelentjük, hogy mihelyt az az elméleti oktatás a felnőttek számára — amelyet az előbb említettem —, vagyis a kiskáté megjelenik és abban ez a kifejezés „izgatás" pontosan körvonaloztatik, hajlandók vagyunk ebben a tekintetben a kormányelnök ur segítségére sietni és azok ellen, akik valóban izgatnak, akik valóban az alacsony szenvedélyekre apellálnak, akik valóban nem elősegíteni, hanem megakadályozni akarják a pemzeti akarat való megnyilvánulását, mondom, hajlandók vagyunk azok ellen a ministerelnök ur kezére járni, ehhez azonban az kell, hogy tisztázzuk egymás között, mit értünk izgatás alatt (Kiss Menyhért: Aki a kormányra nem szavaz, az is izgat!) Hogy ebben a tekintetben Magyarország területén milyen különböző felfogások vannak, csak egy konkrét példát tudnék felhozni (Kiss Menyhért: Aki a kormány ellen beszél, az is izgat. — Zaj.) 1921-ben, amikor itt a nemzetgyűlésen szóvá tettem olyan jelenségeket, amelyeket később felelős helyről mások tettek szóvá, amelyek elenyésző csekélységek voltak ahhoz képest, amit később Nagy Emil t. képviselőtársam később a kormány rovására irt, amikor tehát ilyen ártatlannak látszó beszédet mondottam el, Nagy Pál gyalogsági tábornok ur Budapesten merészelte venni magának azt a bátorságot, hogy engem, aki nyugdíjas vezérkari százados vagyok, beesületügyi eljárás alá akart vonni a nemzetgyűlésen elkövetett izgatás miatt (Hegymegi-Kiss Pál: Hát ehhez mit szól a kormán?/!—Kiss Menyhért: Prónayval ma sem intézte el az ügyét! — Zaj!), úgyhogy a honvédelmi ministernek nyomban egy rendeletet kellett kiadni és megmagyarázni, hogy ilyesmi nem lehetséges, és hatályon kivül kellett hlyeznie az ellenem kiadott rendeletet. (Zaj a jobboldalon.) A ministerelnök ur a választójogi bizottságban önmaga módosította az eskü szövegét, amelyet az országgyűlési képviselőknek ezentúl le kell tenniök. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy az eskü teljesen felesleges és szükségtelen. Azon az állásponton va^gyunk, hogy nincsen közöttünk egyetlen olyan nemzetgyűlési képviselő sem, aki akár parlamenti, akár parlamenten kivüli működésével rászolgált volna erre a bizalmatlanságra (ügy van! Ugy van! a baloldalon.), amely bizalmatlanság ennek az eskünek a szövegéből kiviláglik. íLétav Ernő: Még önök között, sem ismerünk ilyeneket! — Zaj.) Amikor a ministerelnök urat megkérdeztük aziránt, hogy mi vezeti az eskü kérdésében, két okot hozott fel. Az egyik oka az volt, hogy ő a puescsok ellen akar védekezni, mivel (még most sincsenek kizárva ilyen puccsuk (Egy hang a jobboldalon: Igaza van!), az ilyen puccsok lehetősége ellen akarja tehát a képviselőket felesketni. A másik ok a következő volt. A ministerelnük ur azt mondotta nekem: „a képviselő ur évek óta mindig emlegeti a titkos társaságokat, mindig emlegeti Szilágyi képviselő ur, hogy a titkos társaságok határozatai befolyás-