Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-414
A nemzetgyűlés 414. ülése 1925. évi május hó 23-án, szombaton. 135 kos szerződésünk velük nincsen. À ministerel nők urnák volt, a ministerelnök ur titokban, a saját pártja és az ellenzéki pártok tudta nélkül szövetkezett a szociáldemokrata párttal a polgári ellenzék ellen, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon. — Mándy Samu: Dehogy van ugy! Épen ellenkezőleg van! — Szakács Andor: Ezt nem lehet elhinni ! — Mándy Samu: Nem is hisszük! •— Létay Ernő: Erről dokumentum, bizonyiték van! — Kuna P. András: Nem tartották be a szocialisták! — Elnök csenget.) Mi a szociáldemokrata pártnak nemcsak hogy nem adtuk oda magunkat, nemcsak hogy nem vetettük magunkat alá az ő numerikus többségüknek, hanem épen ellenkezőleg, a vezetést kezünkben tárva, működtünk tovább velük együtt. Az- a törekvés, hogy bennünket egymással elválasztani igyekeztek, természetszerű volt. Polgárság és munkásság összeszövetkezve, nagy erőt képviseltünk, a kormány számára kellemetlen volt szövetkezésünk, természetes tehát, hogy megkísérelt bennünket elválasztani. Az az elválasztási mód azonban, amelyet a kormány követett, kell, hogy itt nyilvánosságra hozassák. Például Tatabányán, ahol körülbelül 8000 bányamunkás népgyűlést akart tartani és ahová rajtam kívül még néhány polgári képviselőtársam is szándékozott leutazni, a t. belügyi kormány nem engedélyezte a népgyűlés megtartását azzal az indokolással, hogy polgári képviselők is óhajtanak felszólalni. (Zaj.) Érthetetlen, hogy az a kormány, amely a polgári érdekek védelmére hivatkozik és amelynek pártjában olyan exponált védelmezői vannak a polgári társadalomnak, mint amilyenek az igen t. előadó ur bizonyult az előadói jelentés szövegezésében, erre az álláspontra helyezkedik. Mondja meg nekem az igen t. belügyminister ur: ha ő a szociáldemokraták ellen akarja védeni a polgárságot, mi kár háramlott volna a polgári társadalomra abból, ha Hegyin egi-Kiss Pál t. képviselőtársam és én Tatabányán 8000 szociáldemokrata bányamunkás előtt beszélhettünk volna? Az a népgyűlés kétféle eredménnyel végződhetett volna: vagy ellenszenvet, vagy rokonszenvet váltottunk volna ki a szociáldemokrata hallgatóságból. Kérdezem: ha rokonszenvet kelt polgári politikus szociáldemokrata tömegekben, van-e abból kára a polgári társadalomnak, igen vagy nem? Ha hódítunk felszólalásainkkal, van-e kjár belőle, igen vagy nem? Ha pedig — vegyük a másik esetet — hatástalanul beszéltünk volna a szociáldemokrata tömegek előtt, abból sem keletkezett volna semmi kár, mert akkor maradt volna minden a régiben. Ellenben a t. belügyi kormány félti a szociáldemokrata tömegeket, mintha azok az övéi volnának; félti attól, hogy polgári politikusok előttük beszéljenek. Ezek azok közé az érthetetlen kormányzati intézkedések közé tartoznak, amelyeket senki soha nekünk megmagyarázni nem tud. A választójogi bizottságban az egyik keresztényszocialista képviselő azt kérdezte tőlünk, vájjon ismerjük-e a szociáldemokrata párt programját, ismerjük-e annak a magántulajdonra és az osztályharcra voinatkozó programpontjatt? Igenis, ismerjük! i De mi nem helyezkedtünk a szociáldemokrata párt programjának alapjára,. A szociáldemokrata párttal csak meghatározptt, fix programpontok, olyan célok elérésére szövetkeztünk, amely célok elérése érdekében épugy fel szólalhat itt bármelyik keresztényszocialista képviselő, mint közülünk bárki. Meg kell állapítanom, hogy nemcsak nem helyezkedtünk az ő programjuk elvi alapjára, hanem ellenkezőleg az ő részükről sem tettek még csak kísérletet sein soha abban az irányban, hogy ilyen valami történjék. Kifogástalanul, lojálisán viselkedtek. Soha, semmiféle népgyűlésen, vagy együttes összejövetelen programjuknak olyan részét, amelyet mi nem osztunk, még csak szóba sem hozták, tehát semmi tekintetben még csak mégsem kísérelték — tudták ugy is, hogy hiába tették volna —, hogy bennünket a maguk javára felhasználjanak. Hogy mennyire nem függünk és függtünk tőlük, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy pl. a passzivitás kérdésében az elnökletem alatt álló csoport már hónapokkal ezelőtt arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a választójog tárgyalására be fog jönni és hiába volt numerikus többségben az a három párt, amely más véleményen volt, mi mégis bejöttünk, mert meggyőződésünk ezt parancsolta. Vagy további más példát is tudok mondani. Az időközi választásoknál ott volt pl. a győri választókerületben való jelölés. Köztudomású, hogy az ott szereplő másik három párttal mi szemben állottunk és nem voltunk hajlandók olyan képviselőt jelölni, aki szerintünk az októbrizmussal összefüggésben emlegethető. Ez is bizonyítja tehát, hogy ez nem volt olyan szövetkezés, hogy a polgári képviselők odaadták volna magukat a szociáldemokrata párt szekerének tolására. Ilyen valamit feltételezni csak sértő szándékkal lehet, csak kötekedő, gonosz szándékkal lehet, de nem lehet objektw itélét, amely bennünket ebben a tekintetben elit élhetne. A ministerelnök ur azonban nem igy járt el a szociáldemokratákkal. A ministerelnök ur egy paktumban, amelynek szószerinti szövege kezeim között van, a szociáldemokrata párttal szövetkezett a polgárság egy része ellen. (Baross János: A polgárságnak melyik része ellen?) Ugyanis annak az összefoglaló jegyzőkönyvnek, amelyet a ministerelnök ur és a szocialisták 1921. decemberében az egymás közti tárgyalásokrój felvettek — és amelyet aláirtak Bethlen. Klebelsberg, Tomcsányi, Hegyeshalmy és Bernolák minister urak, a szociális ták részéről pedig Peyer, Farkas. Miákies és Propper Sándor, végül pedig dr. Bencs Zoltán min. osztálytanácsos, mint jegyző (Baross János: Ez nem volt diszkvalifikáló az aláíró polgári urakra? Csak ránk nézve diszkvalifikáló?) — utolsó záradéka így szól (olvassa): „Bethlen István gróf m. kir. ministerelnök a szociáldemokrata munkásság panaszainak orvoslásával és óhajainak fent részletezett teljesitésével párhuzamosan a kormány részéről a következő kivánalmakat terjeszti elő." Itt azután részletezi ezeket külpolitikai tekintetben, majd áttér a ministerelnök ur a belpolitikai kívánságokra és itt a második pontban azt mondja: „belpolitikai téren szakit a liberális blokkal." A ministerelnök ur tehát jegyzőkönyvben aláirva követelte a szociáldemokrata párttól, hogw szakítson a liberális blokkal. Hát mi az a liberális blokk, kik voltak tagjai 1921-ben! 1921-ben a liberális blokk elnöke Bárczy Tstván volt. Vezető egyénei közé tartozott Ugrón Gábor f. képviselőtársunk, aki köztudomás szerint hires felforsrató, továbbá tagja volt az a Rassav Károly, akinek tesrnapi gyönyörű szép beszédéért önök is részint itt benn, részint a folyosón meleg baráti kézszorítással gratuláltak (Kuna P. András: 2!*
