Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

116 A nemzetgyűlés ál3. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken. alulról a mélyből jött M. Azonban azt hiszem, hogy Bessenyey Zénó t. képviselőtársamnak és a túloldalon ülő t. képviselőtársaimnak és ezek között is elsősorban kisgazda-képviselőtársaimnak nem az a feladatuk, hogy ezt a bizalmatlanságot, ezt a jóhiszemű averziót erősítsék és táplálják a maguk rálieitálásával, hanem az a feladatuk, hogy mint polgáremberek álljanak oda és igyekezzenek a tehetséget helyes irányba terelni. (Élénk helyeslés és taps bal felől.) Mert cnélkül, higgyék meg, hiába a tehetség, hiába a jóakarat, hiába az önfeláldozás, enélkül ez a nemzet és önök, akik ma a nemzet sorsat intézik, nem lesznek semmivel sem mások, mint annak a spenceri asszír hóditónak képe, aki rabszíjra fűzve vezeti a maga foglyát és közben elfelejti, hogy ő maga is fogoly. Ami g vigyáz a fogolyra, feláldozza a saját szabadságát. önök, uraim., a bizalmatlanság szíjával akarják lekötni ezt a népet és erre pazarolják energiáikat, ambícióikat, pedig e szerencsétlen nemzet vezetőinek nem ez volna ma a feladata. E szerencsétlen nemzet vezetőinek az volna a feladata, az volna a sorsa és jövője, ha a kormányzat felszabadulva ebből az irtózatból és bizalmatlanságból, meg tudná találni a kapcsolatot és a szabadságot tenné úrrá az országban. (Élénk helyelés és taps bal felől.) Csak igy tudnók kifejteni azt a hatalmas energiát, azt a hatalmas erőt, amely még mindig problematikus, hogy elegendő lesz-e azoknak a történelmi feladatoknak és problémáknak megoldására, amelyek megoldására mi valamennyien, akik itt vagyunk, elhivattunk. Ezt a szellemet nem látva a törvényjavaslatban, a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjaid sem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Van szerencséin a m. kir. országos közegészségügyi intézet felállításáról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni! Tisztelettel kérem a törvényjavaslatnak az osztályok mellőzésével a közigazgatási és pénzügyi bizottsághoz utalását és a sürgősség kimondását. Elnök: A törvénvjavaislat kifog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyias és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével kiadatik a közigazgatási és pénzügyi bizottságnak. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Talán felesleges is, hogy ellenzéki oldalról a javaslat ellen felszólaljunk, mert a jelenlegi parlamenti viszonyok teljesen feleslegessé tesznek minden felszólalást, amely benyújtott törvényjavaslat ellen szól. hiszen a többség a maga pártszervezeténél fogva Uem a dolgok lényegét, nem az igazságot nézi, hanem a pártfegyelem sziján rabszolgaságban tartva, feláll és leszavazza mindazt, amit esetleg a lelkében, esetleg magáénak vall. (Zaj jobb felől. — Putnoky Sándor: Nekünk nincs meggyőződésünk, csak maguknak?) Szomorú tapasztalataink vannak ezen a téren, és ha látjuk, hogy mik történnek a parlamentben, pillanatnyilag talán feleslegesnek iarthatjuk, hogy harcoljunk ez ellen a gondolat ellen. De hiába, mégis a jövőt képviselvén, le kell szegeznünk azt az álláspontot, hogy ezzel a javaslattal egy pillanatra sem tarthatjuk megoldottnak a kérdést, mert a kirekesztettek szava hangzik a mi ajkunkról és meg vagyok győződA^e róla, ha nem is a mai időben, de elkövetkezik egy jobb idő, jön egy igazságosabb, szociálisabb gondolkozású korszak, amikor megvalósithatjuk majd azokat a gondolatokat, amelyek ma a kirekesztettek lelkében élnek. Az előttem szólók több izben hivatkoztak az amerikai alkotmányra, a washingtoni alkotmányra, amelyet 1787-ben hoztak, s amelyre Ernszt Sándor t. képviselőtársam, mint az alkotmány legkijegecesedettebb formájára hivatkozott és amelyre büszkén hivatkoznak, hogy azon semmiféle változás nem történhetik. Ebben a kérdésben azonban Ernszt t. képviselőtársam nagyon tévedett, mert akármilyen tökéletes alkotmányt adott is az amerikai uniónak Washington, épen a választójog kérdésében tizszer történt meg az, hogy a képviselőtestület ennek tárgyalását napirendre kivánta tűzni és azt követelte, hogy a kirekesztettek hova-tovább nagyobb számban és nagyobb mértékben jussanak be az alkotmányozó testületbe. Hogy ez igy van, arra példát hozok fel, hogy 1791-ben, 1798-ban, 1804-ben, 1865-ben, 1868-ban, 1870-ben tárgyalták Amerikában a választójog kérdését, mert hiába a kirekesztettek mindig ostromolják az alkotmányosság falait és jogot és helyet keresnek maguknak a törvényhozó testületben. T. Nemzetgyűlés! Akkor, amikor az általános titkos választójog, mint rém van felállítva, hogy nem lehet beengedni a kirekesztett osztályt a törvényhozás testületébe, mert — amint az indokolásban van — félnek a felforgató elemektől, nagyon jól tudjuk, hogy ez a kérdés már békében is kisértett, mindig felbukkant és nem engedte a közvéleményt megnyugodni. Gondoljunk csak vissza az 1914. év előtti idő\ szakra. Mivel némították el akkor a tömegeknek ezt az óhaját? Azt mondották, hogy az álI taiános, titkos választójogot nem lehet behozni, mert ez a magyarság egyet eines érdeke ellen szólana, t. i. nemzetiségi állam vagyunk. Az 1873 : XXXIII. te. fektette le annak a választójognak alapját, amellyel 1914. évig választottak Magyarországon. Nézzük csak meg közelebbről ezt a törvényt. Gróf Szápáry Gyula akkori belügyminister ur védte ezt a törvényt; azt mondta, hogy a magyarság egyedüli védelme az, hogy ez a törvény fenmaradjon. Vájjon tényleg a magyarság egyetemes érdekeit szolg~álta-e ez a törvény, vagy pedig épen a nemzetiségek érdekeit? Tessék csak közelebbről megnézni ezt a törvényt és rájövünk arra, hogy ez mindent szolgált, csak a magyarság érdekeit nem. Csak egy pár tételt hozok fel az 1914. év előtti állapotokból. Látjuk, hogy a színtiszta magyar Karczag 4459 választója küldhetett be az országházába egy képviselőt akkor, amikor A bru d bányának 254 oláh anyanyelvű embere küldhetett be egy képviselőt. 254 oláh annyit jelentett tehát a magyar politikai életben, mint Csontos Imre képviselőtársam színtiszta magyar népéből 4459. Szóval, ez a törvényjavaslat nemhogy védte volna a magyarságot, hanem téliesen kiszolgáltatta, mert igy folyik ez tovább is: a tiszta oláh nemzetiségű Bereczk 142 szavazója küldött be egy képviselőt akkor, amikor Jászberényben 9000 szavazó küldhette be gróf Apponyi Albert képviselőtársunkat, a magyarság büszkeségét. Ugyancsak igy volt Erzsébetvárosban, ahol 238 oláh nemzetiségű, Magyarigenben, ahol 834, Vízaknán, ahol 336, Szamosujváron, ahol 366 román nemzetiségű választó küldhetett be egy-egy képviselőt az orszázházba akkor amikor Dunapatajon 4458, Fülöpszálláson 5398. Orosházán csak 4573 magyar választó küldhetett be egy képviselőt. Tessék megnézni tovább, hogy a nemzetiségi vidékek 31.844 szavazója — çsak az erdélyi