Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

A nemzetgyűlés 391, ülése 1925. amely a nemzetben megvan, ennek a gondolat­nak propagálására és ennek a gondolatnak az emberiség közvéleményébe való átplántálására használjunk fel. Én nem vagyok pesszimista. Utálom azokat a pesszimistákat, akik a bölcsők mellett is csak a halál angyalát látják. Én tudom, hogy ennek a nemzetnek össze kell szorítania a fogát, és hogy még keserves, nehéz idők várnak reánk, de azt is tudom, • hogy a köd valahogy már ereszkedik; azt is tudom, hogy a bilincsek kez­denek tágulni és én ugy érzem — és ma főkép ezért beszélek —, hogy a mostani hetekben és hónapokban sorsdöntő időket él egész Európa és az egész emberiség*. Nagy tárgyalások foly­nak a franciák és a németek, az angolok és franciák, a németek és franciák, Amerika és egész Európa, Olaszország és Németország' kö­zött. Ezeken a tanácskozásokon dől el Magyar­ország jövendő sorsa is. Nekünk tehát idehaza, bent a parlamentben és a parlamenten kivül, minden gondunkat arra kell fordítanunk, hogy a magyar nemzetnek politikai élete, de gazda­sági élete is olyan képet mutasson a külföld felé, amely dönt ennek a nemzedéknek sorsáról, amely a magyar jövőhöz, a magyar feltáma­dáshoz bennünket közelebb visz. Itt bent ehelyett a társadalmi osztályok­ban valósággal olyan hangos zűrzavart hal­lok, mint mikor az állatkertben a madárházba megy az ember és egyszerre hallgatja azokat a madarakat, amelyeknek csicsergése egyenként a természet isteni melódiája és isteni ado­mánya, de ha mind egyszerre szók olyan zűr­zavarrá válik, amely élvezhetetlen. Itt Ma­gyarországon is azt látjuk, hogy a különböző osztályok és a különböző pártok ahelyett, hogy mint egy jó kvartett, összestimmelnének és mindegyik azzal a kategóriával keresne a kül­földön összeköttetéseket, amelyekkel használ­hat az ő nemzetének és igyekeznék a maga plattformján az őt megillető kérdéseket komo­lyan, céltudatosan előrevinni, a kvartett min­den tagja külön nótát énekel, de egyszerre. In­nen a zűrzavar, innen az a hamis kép, amit mindenki kap, aki a magyar kérdéssel és a ma­gyar nemzet sorsával foglalkozik és azzal tisz­tába akar jönni. Itt van egy másik kérdés, amelyre Vasa József ő excellenciája, a népjóléti minister ur, egyik legutolsó beszédében célzott. Nekem is az a véleményem, hogy egy tönkrement álla­mot és annak tönkrement gazdálkodását egy egészséges egyedekből álló magángazdálkodás­sal helyre lehet hozni, de ha tönkretesszük a magáng*azdálkodást, ezzel az állami életet soha nem tudjuk többé meggyógyítani. Azért min­dent el kell követni, hogy ebben a tekintetben a műit politikai hibái, mulasztásai, esetleg téves felfogásai korrigáltassanak. Én nem cso­dálkozom azon és nem veszem senkitől zokon, ha ebben a rettenetes kaotikus politikai és gaz­dasági helyzetben akár mint minister is, akár mint politikus, mint képviselő is némelykor el­véti a dolgot, Emberek vagyunk mindannyian i és senkinek sem adatott meg az Isten böícse­sége, hogy tévedés nélkül intézze a dolgát. Be abban hibát látok, hogy ha megismertünk egy igazságot, és rájöttünk arra, akkor nincs meg az a barátság, hogy azonnal „kehrte uch"-ot csináljunk és igyekezzünk azon a téreu javu­lást előidézni. Én Mgy érzem és látom rna, hogy mi állami életünkben, a kőzné]:» és általában a magángazdaság megterhelésének terén, tovább | mentünk, mint ahogy mennünk kellett voln x. Kállay pénzügymin is (er ur tervezete szerint ' î március hó 13-án, pénteken. 83 körülbelül 15%-kai kevesebb adónak kellett volna befolynia, mint amennyi befolyt, vagyis a mostani adókivetésnek és beszedésnek alap­ján körülbelül 15%-kal több adó folyt be, mint amennyit a szanálási terv szerint, maga az akkori pénzügymi'nister ur kontemplált. Ex a dolog bekövetkezett azért, mert nézetem szerint helytelen a szorzószám és azt ugy fenttartani, amint ma van, nem lehet. Mennél tovább tart­ják fenn ezt az igazságtalan és ilyen borzasztó gazdasági konzekvenciákhoz vezető helytelen szorzószámot, annál nagyobb lesz a megráz­kódtatás a gazdasági életben. Én tehát, arra kérném a péiizügytoünister urat, hogy még az appropriációs javaslat során méltóztassék ebben a tekintetben a nemzetet és az egész gazdasági életet tájékoztatni, és méltóztassék a nemzetnek az iránt útmutatást adni, hogy ebben a kérdésben miként gondolja az orvos­lást. T. Nemzetgyűlés! Meg kell értenie a Nép­szövetségnek is, mely segíteni akar rajtunk, hogy a segitség" csak akkor segitség, ha az valóban az. De ha a mi szanálásunk végső eredménye csak az, hogy a hitelezők kamatjai­kat megkapják, idebenn pedig időközben el­romlik a magángazdálkodás egész vonalán mindenkinek exisztenciális helyzete, akkor a szanálás végén nehezebb lesz a magyar nemzet sorsa, mint volt a szanálás előtt. Nagyon kérem, hogy ebben a tekintetben megnyugtató kijelentéseket tegyen a pénzügyminister ur, mert ugy érzem, hogy valahogyan elérkeztünk ebben a kérdésben az utolsó pillanathoz is. A forgalmi adóból is sokkal több folyt be, piint egyáltalában kontemplálva volt. Itt is feltétlenül szükség van bizonyos enyhítésekre. Nem szabad a hurt túlfeszíteni, mert a túl­feszített hur el szokott pattanni és ha egyszer egy ilyen hur elpattant, akkor a mi egész adó­zási politikánknak és az egész közszolgáltatási rendszernek olyan kaotikus helyzete fog bekö­vetkezni, amelyet megint csak éA r ek alatt lehet helyreállítani. Nagyon fontosnak tartanám, különösen a Komániában történt legutóbbi külügyministeri nyilatkozatok után, hogy a magyar kormány az eddiginél energikusabban vegye kezébe a kisebbségek kérdését,' Arra kell törekednünk. hogy most, amikor a Népszövetség már felsző­litotta Németországot is, hogy lépjen be tagjai sorába, hogy legyen bátorságunk ebben a ; Nép­szövetségben felvetni azokat a kérdéseket, amelyek meg-oldása nélkül elsenyved a ma­gyarság abban a négy országban, ahol a tőlünk elszakított magyarok élnek. Arra kelï törekednünk — és ebben a tekintetben minden» kinek, akinek a külföldön összeköttetése van, meg kell tennie mindent —, hogy a Népszövet­ség ne a legyőzött népek kinzókamrája, hanem a beteg nemzetek szanatóriuma legyen. (He­hieslés.) A Népszövetség eredetileg az elnyomott né­pek óvóintézetének -volt szánva. Ki kell pró­bálni a Népszövetség teherviselő képességét ebben a tekintetben és ha nem felel meg céljá­nak, akkor nézetem szerint nem sok értelme van. hogy ott legyünk. Nekünk nem szabad tovább tétlenül néznünk, hogy egész nagy egy­házi szervezetek, melyek Szent István idejétől vannak a különböző megszállott területeken, más felekezeteknek is egyházi institúciói, kultúrintézményei, ifekolái szétromboltassanak és szétzuzassanak, s hogy mindez, a népek ön­rendelkezésének bamls cégére alatt történjék. (Ugy van! jobbfelől.) Az egész európai közvéle-

Next

/
Thumbnails
Contents