Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

A nemzetgyűlés 390. ülése 1925. évi március hó Í2-én, csütörtökön. 73 kijelentem, hogy ezt örömmel veszem tudomásul. (Kiss Menyhért: Aki kéri, az jogi analfabéta a minister ur szerint! — Pesthy Pál igazságügyminister: Hát vannak jogi analfabéták! — Kiss Menyhért: Nem megyünk a minister úrhoz tanulni!) Elnök: Kérem, hogy méltóztassék ezeket a privátórákat a Házon kívül elintézni. (Zaj.) Csendet kérek! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy örömömnek adjak kifejezést, hogy a minister ur és a t. kormány végre négy esztendő multán felfedezték azt, hogy vannak itt szegény házhelyhez juttatottak, akiket mégsem lehet minden segítség nélkül hagyni, hanem akiknek hóna alá kell nyúlni és akiket fel kell segíteni (Kiss Menyhért: Négy év után!) De engedjék meg, hogy még kijelentsem azt is, hogy szomorú r dolog az, hogy négy év óta folyik itt az eljárás és midőn ezek a házhelyhez jutottak az ország legtöbb részén saját erejükből és Isten segítségével felépítették házukat, akkor fedezi fel a kormány a maga lelkiismeretét, és segítségükre akar sietni. Attól félek — és ne adja_ Isten, hogy ugy legyen --, hogy ez is csak jogcím lesz arra, hogy a földbirtokreform végrehajtását megszüntessék, azzal az altruisztikus ürüggyel, hogy pénz kell a házhelyre jogosítottaknak, hogy építkezni tudjanak. Kijelentem, hogy azon az áron, hogy a földbirtokreformot beszüntessék annak mai állásában, vagyis rosszul befejezve, a házhelyigénylők nem tartanak igényt kölcsönre, mert ha nincs keresetük és megélhetésük, akkor mindegy nekik, hogy saját házban sínylődnek, vagy pedig nem sajátban^ Nekik elsősorban föld kell, hogy gazdálkodni, építeni, termelni és családot alapitaui tudjanak. Azután kell csak nekik minden egyéb. Azon a címen tehát, hogy a földbirtokreformot félretegyék, a házhelyre jogosultaknak nem kell kölcsön vagy segítség. Befejezem beszédemet azzal, hogy ismételten felhívom a magyar kormány figyelmét a ministerelnök ur szavaira, amelyeket a Vigadóban mondott, hogy ez egy lerongyolódott, összeomlott ország, tehát arra van szükség, hogy összefogjon ennek az országnak minden tagja. Arra kérem a ministerelnök urat és- a t. kormányt, hogy lássa be, hogy az ország fele künn van, az ország másik része pedig itt van. Magyar a magyarnak nem politikai ellenfele többé, hanem politikai ellensége. Lássák be, hogy olyan testvérharc dúl itt, amely nagyon elmérgesedett, amelyhez fogható kevés volt még. A magyar kormány tehát tegyen félre minden kiesinyeskedést, a ministerelnök ur tegyefr félre minden eg'yéni sérelmet és hiúságot, szálljon le a magas lóról, mert szegény letiport kis ország vagyunk és valahogy adjon alkalmat arra, hogy az ellenzék visszatérhessen a parlamentbe. (Mozgás a jobboldalon. — Huszár Dezső: Kérjen bocsánatot talán'?) Ez az én kérésein, (Pesthy Pál israzságügyminis» ter: Nem a ministerelnök távolította el őket!) Be ez a szellem. (Zaj.) Engedje meg a ministerelnök ur, (Maday Gyula: Kisebbségi diktatúrát pedig többé nem tűrünk! — Zaj. — Barthos Andor: Ők gorombáskodtak velünk! ' — Kiss Menyhért: Az Eskütt-ügyről volt szó!), hogy ismét felhívjam a figyelmét arra, hogy az egész ellenzék passzivitásban van, nemcsak azok, akik künn vannak. Sándor Pál t. képviselőtársam ép ugy passzivitásban van, mint Nagy Emil 1 képviselőtársam. (Zaj.) Valamennyien megmondották azt, hogy ebben a parlamentben akár a falaknak beszélnének. (Maday Gyula; Kisebbségi diktatúrát akarnak! I Vagy parlament, vagy kupakianács! — Sándor \ Pál: Diktatúráról nincs szó! Sokkal kevesebbj ről yan szó! Méltányosságról van szó!) Vagy J komolyan akarják az egységet, az ország újjáépítését .,. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Dénes István:... Akkor nem lehet egy téglát sem kihagyni az építésből, vagy nem akarják komolyan, de akkor mondják meg nyíltan, ne folytassanak ilyen taktikázást. A törvényjavaslatot egyébként nem fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A házszabályok alapján csak arra van jogom, hogy azt kérjem, hogy beszédemet holnap mondhassam el, de azt hiszem, hogy a házszabályok nem tiltják azt, hogy egyúttal azt az óhajtásomat fejezzem ki, hogy nagyon szeretném, ha a Ház az elhalasztásra nem adná meg az engedélyt és megígérem, hogv legfeljebb csak pár perccel tovább fogom a napirendre szánt idő letelte után a Ház türelmét igénybe venni. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e megengedni, hogy Farkas képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondja el? (Neuberger Ferenc: Most akarja elmondani! — Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, a képviselő ur házszabályszerüleg csak azt kérheti, hogy beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. Én tehát azt a kérdést teszem fel, méltóztatnak-e I ezt megengedni, igen vagy nemi (Nem!) AkI kor a képviselő urnák joga van beszédét most ! elmondani és addig beszélni, amíg befejezi. I Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Tegnap beszéltek itt a Házban a Rote Hilféről, kommunizmusról és Nagy Emil képviselőtársam is kommunizmust, bolsevizmust emlegetett beszédében a külföldi kölcsönnel kapcsolatban. Én azt mondom: nagyon sajnos, hogy még ma is igen sok téren látunk olyan tüneteket ebben az országban, hogy itt valami nincs rendben, hogy itt még rejtett, burkolt bolsevizmus és kommunizmus van, mert a bolsevizmusnak, a kommunizmusnak egyik jellegzetes tulajdonsága: igényelni, igénybe venni, de nem fizetni, sem munkáért, sem tulajdonért. A magyar népnek az a hosszn vitája, amely földreform címe alatt már évek óta tart és amelyre most előttem szóló képviselőtársam is célzott, azt hiszem, annak következménye, hog;/ ezt a problémát annakidején nem kellő gazdasági szaktudással, hanem politikai cégérek, politikai jelszavak hatása alatt rövidlátóan és a gazdasági helyzettel nem számolva, akarták megoldani törvénnyel, paragrafussal és akarták megoldani anélkül, ami nélkül földreformot sehol a világon megoldani nem fognak: pénz nélkül. (Ugy van! báli elöl. -— Kiss Menyhért: A bankoknak adták a pénzt!) A papírpénz-inflációra nem akarok rátérni, de én ezt olyan reális pénznek, amellyel a földreformot meg lehetett volna oldani, szintén nem tartom, mert teljesen abszurd az az állítás, hogy lehetett volna bankót nyomni annyit, amennyi kellett volna ahhoz, hogy a földet akár rögtön ki is fizessük. így nem lehet gazdasági kérdéseket megoldani. Most, amikor a mellettem ülő igen t. földmivelésügyi államtitkár ur veszprémi beszéde szerint, ha nem vagyunk hipokriták. kénytelenek vagyunk a gazdasági krízis előszelét érezni, azt hiszem, kénytelen vagyok megállapítani azt, hogyha Magyarország földmivelésügyi kormánya a világgazdasági krízis előszéléi csak most érzi, akkor a kormány — ug*y hiszem — nem jó szélérző eszközökkel- rendelkezik.