Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

Ammzetgyülés 390. ülése ÍB25. évi március hó 12-én, csütörtökön. 60 Lajos; Tévedés, Nagyatádi már régrebben előhozta, követelte a parlamentben is! — Felkiáltások a jobboldalon: De csak követelte!) Csak irodalma volt azelőtt, de mint kormányzati ténykedés a magyar közélet terére akkor került, hiszen ez köztudomású. Ennek köszönhetjük azt — méltóztassék csak visszaemlékezni —, hogy fellelkesedve a magyar nagybirtokosok, a magyar főpapok gyönyörű példáját adva a magyar haza és a magyar nép iránti szeretetüknek, honorálva azt a nagy áldozatkészséget, amellyel a magyar nép harcolt hazájáért és védte az ő birtokaikat is, megjelentek — ugy tudom — Búza Barna volt minister előtt és felajánlották birtokaiknak egy jelentékeny részét, annyit, amennyit nélkülözni tudtak, anélkül, hogy anyagi érdekeiken nagyobb serelem esett volna. (Kiss Menyhérti Rubinek Gyula szerint mindössze ezer hold volt, amit meg akartak tartani!) Ami jó 1918-ból, azt meg kell tartanunk, ami rossz, el kell vetnünk. így kell disztingválnunk és akkor sok vitának és ellenségeskedésnek vesszük elejét. (Kuna PAndrás: De onnan erednek a bajok!) A választójog kérdésében — méltóztassanak megengedni — a magyar intelligenciához volna egy szavam. A t. ministerelnök ur és a t. kormány azzal rémítgeti a magyar intelligenciát és a magyar középosztályt, hogy ha a titkosságot bevezetik a falvakba is, akkor a magyar intelligencia le fog szorulni a magyar közélet teréről. Ez olyan komoly argumentum, olyan súlyos érv, hogy — és erről meggyőződtem — a magyar intelligencia jelentős része el is hiszi. (Halász Móric: A példa megvan rá!) Én azonban azt mondom, hogy ezt az országot másképen nem tudjuk talpraállitani, ezt a lerongyolt, kicsiny országot sem vagyunk képesek talpraállitani. csak egy módon: ha a magyar pórnép és a magyar intelligencia egymással kezet fog. (He lyeslés.) Nem lehet másképen ezt megoldani. (Rima P- András: Ez régi dolog!) T. Nemzetgyűlés, higyjék el nekem, a magyar pórnép olyan hálás a magyar intelligencia iránt, amely törődik vele, annyira megbecsüli az intelligens embert — én nem hiszem, hogy Jenné egy intelligens ember is, aki, ha törődött a néppel, ne érezte volna ezt —, hogy erről az oldalról a magyar intelligenciát félteni nem szükséges. De a magyar intelligenciának kell megkezdenie a közeledést a pórnéphez, mert a pórnép nem tud közeledni az intelligenciához, mert nincs meg hozzá a kultúrája, az intelligenciája, a módja ós nincs meg a lehetősége. A magyar intelligenciának, ennek az értékes középosztálynak le kell szállania a pórnéphez ugy (Kuna P- András: Már 1848-ban is leszálltakj amikor felszabadították a jobbágyokat.'), mint 1848-ban is megtörtént. És ismét hivatkozom 1918 jó oldalára. Emlékszik mindenki arra, amikor azt hittük, hogy végre felszabadultunk és a nagy nemzeti felbuzdulásban a magyar intelligencia és a pórnep egymás nyakába borult mindenütt az országban. Egynéhány napig oly nagy volt az egyetértés, hogy ha egy rendes kormány jött volna és olyan, amely erős és a magyar nép érdekeit képviselni tudta volna, akkor ma nem itt tartanánk, hanem abból a hihetetlen nagy tőkéből, amelyet a nemzet lelkesedése jelent, nagy dolgokat tud- j tunk volna csinálni. Ezt a lelkesedóst, amely | borzalmas energiaforrás, amely nélkül nem le- | het országépitésről beszélni, meg kell teremteni,, de higgyék el, elzárkózással ezt sohasem fogjuk elérni. Nem lehet egymást csak ugy le- ! parazitázni, leszidni. Hiszen a szociáldemokrata pártban többszázezer munkásember van, magyar emberek, akik dolgoznak. Ott a vezetésben lehetnek a hibák, az irányelvekben is lenetnek hibák, de ne ostorozzuk ezeket ugy, hogy leparazitázzuk őket. A magyar intelligencia siessen segítségére a magyar népnek, a magyar intelligencia vállalja a felelősséget, álljon oda és mondja, hogy én vezetlek titeket. En állok az életekre. (Gr- Hoyos Miksa: A Rote Hilfe!) Igen gróf ur, csak igy tudjuk. (Felkiáltások a jobboldalon: A Rote Hilfe-velí) T. képviselőtársaim engedelmet kérek, ezért sem tudok teljesen pálcát törni felettük. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Én t. képviselőtársaim a legmélyebben elitélek mindent, arai bolsevista oldalról jön, azonban nem a magyar kormánynak volna-e a kötelessége, hogy a munkásoknak segítségére siessen, nem a magyar kormánynak volna-e kötelessége odaállnia az elesetteket támogatni, nekik élelmet és ruhát adni? Vájjon gondol-e valaki arra. hogy kül főidre menjen segítségért, ha megkapja az itteni kormánytól a segítséget. Nem megy akkor sehova sem. (Felkiáltások jobbfelöl: Hogyne! kormánypénzen támogassuk a bol sev izmust!) A szociáldemokrata párt engemet támad és azt irja a Népszavában, hogy a kormány támogatója vagyok. Nem szégyenlem kijelenteni, hogy boldog volnék, ha a magyar kormány már egyszer észre térne és felismerjié azt, hogy igenis, az ő szent kötelessége a munkásságot támogatni. (Szabóky Jenő: Támogatja is, 650.00U aranykoronát kaptak havonta a kormánytól! Tessék ezt tudomásul veim!) T. képviselőtársam, engedje meg, hogy ne vegyem tudomásul; engedje meg a képviselő ur, hogy én kijelentsem önnek azt, hogy én nem akarom lekicsinyelni a segítséget. (Szabóky Jenő: Ön el van maradva! Nem baj! De 650.000 aranykorona, az mégis pénz!) T. képviselőtársam, hol van ennek a nyoma? Hol látszik ennek eredménye? (Szabóky Jenő: Nézze meg a hivatalos lapot, majd meglátja!) Én nem akarok önnel polemizálni, csak leszögezem hitemet és álláspontomat. Én magyar ember vagyok, nemzeti alapon és valláserkölcsi alapon állok, de látom azt a mély szakadékot, amely a magyar intelligencia, a magyar kormánykörök és a magyar nép közt van. (Ellentmondások a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Ne higgye azt!) Tessék elhinni, hogy ez igy van. Nagy az ur, ezt az ürt pedig át kell hidalni, mert hiszen a t. ministerelnök ur maga mondotta vigadói beszédében, hogy összeomlott ország vagyunk, hogy a falvak, a városok, a pénzügy, a közgazdaság* mind romokban hever. Amikor a ministerelnök ur egyik szavával ezt megállapítja, akkor bocsánatot kérek, erre nem az a felelet, hogy másik szavával leken nekik négy nagy hatalmas arculütést, hanem kezet fog velük és ha betegségben szenvednek, ha hibában szenvednek, iparkodik azokat kioperálni. T. Nemzetgyűlés! A választójog kérdésével kapcsolatosan azt mondom, hogy a magyar intelligencia csak akkor fog leszállani a magyar néphez, ha a titkos választójoggal erre rá lesz szoritva, Magyarország pedig a re'>rganizálódás, a talpraállás útjára csak akkor, illetőleg csak azután fog lépni, ha a magyar intelligencia és a magyar pórnép egymással kezet fogott. Ha ennek az országnak ez a két nagy rétege kezet fog, akkor hiszek Magyarország feltámadásában, de amig ilyen éles határvonalak választják el egymástól a népet és