Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

"A nemzetgyűlés 389. ülése 1f)25. kiáltanak à- tárgyaláson '• a szegény dolgozó munkásemberre, az, ha százszor igaza van is,. semhogy összevesszen a tisztviselővel, vagy az eljáró biröyal, inkább megszégyenülten eltá­vozik és csendes káromkodó szó mellett ott­hagyja a tárgyaló termet. Nem azt kell nézni, hogy' a dolog jogilag rendben van-e, vagy sincs, és hogy a formalizmus szabályai meg vannak-e tartva.; vagy sem. Teljesen igaza van a minister urnák, megtartották az önök által alkotott összes szabályokat, és a vég­eredmény az volt, hogy a szétosztott földből alig-alig: valami jutott a nincsteleneknek, és nem 15 holdat vagy három holdat adtak ne­kik* hanejti 1—3 magyar holdat, míg a többi földet, az egésznek háromnegyedrészét kozép­birtokosok. tisztviselők kapták (Éhn Kálmán: Mindenki annyit, amennyit akart!), akik föld­miveléssel nem foglalkoznak. (Éhn Kálmán: Mindenki annyit kapott, amennyi! meg tudott magának venni! — Csontos Imre: Ez vétel, parcellázás volt! Nem tudja, mit beszéli — Éhn Kálmán: Merre van Belezna. képvi­selő ur?!) Az igen t. minister ur, miután velem szem­ben a jogi analfabéta megállapítását tette, jónak látta beledöfni az alezredes úrba is. akit Zaleszky Ágostonnak hivnak, amennyiben megállapította róla, hogy ő is a kommunista (Pesthy Pál igazságügy minister: Ezt nem ál­lapítottam meg!) vizekre evezett és követ en­gem a kommunista vizek felé, vagy talán már a kommunista vizek tetejére is feljutott, mert azt méltóztatott mondani róla, hogy ő nem lévén odavaló lakos, a csendőrség nagyon jól tette, hogy a gyűlését betiltotta (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt sem mondtam!). nem engedte megtartani. Az igen t. minister ur téved. Az alezredes ur nem azért ment oda. hogy magának anyagi előnyöket szerezzen, ez nem is foglalkozása, szándéka, vágya, ő ki­zárólag csak a szegény nincstelen nép felkéré­sére ment oda. Egyébként odavaló lakos, tehát nem indigéna, és kénytelen volt elfogadni a megbízást, mert az ottani szegény nincstelenek máskép már nem tudtak boldogulni. Látta. hogy egymásután kidobják őket a község­házából a főjegyző segítségével, és azt gondol­ták, hogyha kardos embert vesznek támogatóul maguk mellé, talán nem fogják őket annyira kidobálni. De tévedtek, mert továbbra is ki­dobálták őket. Az eredménye a dolognak az lesz, hogy a Károlyi grófi uradalom mee: fog maradni a kisgazdapárt legnagyobb örömére, és a nincstelenek nem jutnak földhöz. (Perlaki György: Ugyan, ugyan, hogy mondhat ilyet! Éhn Kálmán: Merre van Belezna, azt mondja meg!) Amikor a minister ur igy hangsúlyozta a kommunista vizeket, eszembe jutott Lafontaine egyik meséje, amelyet bizonyára velem együtt nagyon jól ismernek. Ebben a mesében Péter­ről és Pálról, a két szomszédról van szó. Az egyik szomszéd, aki verekedő, kártyás, része­ges ember volt, elment pénzt kérni a másik­hoz. Azután ez ment a másikhoz, hogy elkérje tőle a szamarát, hogy szántson, vessen. Erre kijelentette Péter, hogy nem adja oda neki a szamarat, mert már odaadta másnak. Abban a pillanatban azonban, amikor letagadU, meg­szólalt az istállóban a szamár. Elkezdett ordí­tani. „Minek tagadja le, hiszen itthon van!" —­kérdezte a szomszéd. Erre a szellemes francia azt válaszolta: „Furcsa ember ön, hogy inkább hisz a szamárbőgésnek, mint az én hangom­nak." így vagyunk a földreform végrehajtásá­val is. Önök azt mondják, végre van hajtva és évt'március 'ko ïï-ên, szerdád. 53 megkapták a földígéhylők, amit igényeltek, mire megszólal a szegény nép, amely a szamár sorsára jutott és ordít, hogy bizony nem kap­tuk meg. (Perlaki György: Meggyőződött róla?) A minister ur válaszát sajnálatomra nem vehetem tudomásul. (Felkiáltások jobb­felől: Merre van Beleznaf) Ázsiában van, kedvesem! Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Nemzetgyűlés! Csak azért szólalok fel, hogy azt a belemagyarázást beszédembe, mely az igen t. képviselő ur részéről fenforogui látszik, kiparirozzam és elimináljam. Én abszolúte nem mondottam azt, hogy az a t. alezredes ur kommunista (Upy van! jobb­felől.) és abszolúte nem mondottam azt sem, hogy anyagi haszonszerzés céljából járt el a kisemberek érdekében. Én csak azt mondottam, hogy van a földbirtokreform-noveliának egy rendelkezése, amely akként szól, hogy aki anyagi haszon szerzése végett jár el és bujtogatja a kisembereket, az kihágást követ el. és azt mon­dottam, hogy, amennyiben a csendőrség ezt kutatta, csak kötelességét teljesítette. (Uay von! jobbfelől.) Hogy tette-e ezt az alezredes ur, vagy sem, azt az illetékes fórum majd eldönti. Én csak azt állítottam, hogy a csendőrség tör­vényes hatáskörében jár el akkor, amikor ilyen esetben közbelép, mert egy embert lát az élen, utána pedig lát egy kavargó tömeget, és nem tudja, hogy ez miért van. Rá akarok azonban mutatni arra, hogy a t, képviselő ur nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ő nemzeti, vagy magyar érdeket szolgál akkor, amikor befejezett ügyek felhánytorgatásával s felkavarásával idejön és ezzel is mintegy tá­pot ad azoknak az indulatoknak, amelyek ott eléggé veszedelmesen megvannak. (Uay van! jobbfelől.) Mert nem nemzeti érdek az, hogy ez a keserűség ezekben a lelkekben meglegyen. {ügy van! jobbfelől.) Mit tudom én, hogy miért nem adott a Földbirtokrendező Bíróság ezek­nek az embereknek földet; a Földbirtokrendező Biróságnak arra, hogy egyik-másik embert ki­zárja _ a földbirtokreformból érdemtelenség vagy jogcímnélküiiség folytán, minden oka meglehet. Ha mármost a képviselő ur ezeknek az embereknek élére áll, hangadójuk és vezető­jük lesz, egyenesen a nemzeti érdek és a nem­zet közgazdasági érdeke ellen cselekszik, vala­mint akkor is, amikor ezeket a dolgokat hány­torgatja. (Kiss Menyhért: Többtermelés!) Én most is csak azt ismételhetem, hogy en­nek az eljárásnak törvényes formák között kell lefolynia, mert ha a törvényes formákat nem tartjuk meg, akkor menjünk el a helyünk­ről ós helyezkedjünk azokra a kommunista alapokra, amelyektől irtózunk valamennyien. Kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztas­sék ezek kiegészítésével válaszomat tudomásul venni! (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kíván még szólani? (Kiss Menyhért: Igen!) A kép­viselő urat a szó megilleti! Kiss Menyhért: Igen t. Nemzetgyűlés! Én tudomásul veszem, hogy az igazságügyminis­ter ur nemzeti érdek alatt azt érti, hogy minél több maradjon meg a nagybirtokosok kezében és minél kevesebb jusson az igénylők kezébe. (Zaj és ellentmondások jobbfelől.) Ha a nén nem jajgatna, nem sirna és nem panaszkodnék, akkor természetesen rendben volna az ügy ós meg volnának elégedve a földbirtokreform végrehajtásával. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Javíthatatlan!)

Next

/
Thumbnails
Contents