Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

40 A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi márckis hó 11-én, szerdán. határozottsággal odaállott volna; holott ez a teljes határozottság következett volna abból a programból, amelyet ó'k az ország színe' ' előtt nyilvánosságra hoztak és következett volna azokból az Ígéretekből és célkitűzésekből, amelyeket itt a parlamentben számtalan izben megismételtek és hangsúlyoztak. A Eote Hilfe szervezet alapja még az 1921. évben Oroszországban alakult meg. Ez annakidején tisztára orosz szervezet volt, amely az orosz kommunista köztársaság által rendelkezésre bocsátott összegekből az összes európai államokban, — amint ők magukat kifejezték —, a proletármozgalmak, tehát a bolsevista-mozgalmak áldozatait volt hivatva segélyezni; precízebben ugy fejezhetném ki a dolgot, hogy e mozgalmak bűnöseit segélyezte. (Ügy van! Ugy van!) Idővel az orosz vezetőség rájött arra, hogy igen súlyos terhet vállalt akkor, amikor ezt az egész segélyezést a világon végig tisztára orosz eszközökkel akarta teljesíteni és akkor alakultak meg Európában a különböző államokban ilyen Rote Hilfe elnevezésű különféle alakulatok, amelyek akkor már nem tisztán orosz pénzből éltek, hanem valóban gyűjtést folytattak ezekben az európai államokban is. Mindez azonban nem szünteti meg azt a tényt, hogy a Rote Hilfe moszkvai kezdeményezésre alakult, hosszú időn át tisztán moszkvai pénzből élt és csak később, hogy a moszkvai pénzforrások terhein könynyitsenek, kerültek ehhez a. Moszkvából származó pénzösszeghez Európában gyűjtött pénzösszegek is. Ezt azért tartom szükségesnek leszögezni, mert hamisságot látok abban az érvben, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség ellen f emelt vádak hamisak, mert ők moszkvai pénzeket nem kaptak; hamisságot látok abban a védelemben, mert a lényeges nem az, hogy hol adták a pénzt erre a célra, hanem a dolog lényege az, hogy Moszkvából kiindult mozgalomról volt szó, és csak a moszkvai pénzeket egészítették ki Európában is gyűjtött pénzöszszeggel. (Helyeslés és taps.) Most mindenütt a világon, ahol kulturállapótokat élnek, a rabsegélyezést, vagy a rabok, a fogházban, börtönben, fegyházban levők családtagjainak segélyezését mint becsületes, humánus törekvést ismerik el, és távol áll tőlem az a gondolat, hogy alapjában véve kifogásoljam azt, ha valaki, vagy egy mozgalom, vagy egy szervezet a börtönben ülők családtagjait segélyezi. Egy jótékonycélu mozgalomnak azonban, vagy szervezetnek mégis bizonyos átfogó humánus szempontokból kell kiindulnia, és egy jótékony mozgalom, vagy humánus célú organizmus gyanússá válik abban a pereben, amint a jótékonyságot nem aszerint gyakorolja, hogy ki van arra rászorulva, hanem aszerint válogat a rászorultak között, hogy előreláthatólag és valószínűleg az illetőknek milyen a politikai meggyőződésük. (Ugy van! Ugy van!) A Rote Hilfe nevezetű mozgalom egyenesen ilyen célból alakult. Nem jótékonyságot akart gyakorolni, de bizonyos egyéneknek, bizonyos olyan egyéneknek sorsán akart segíteni, akik már tettekkel bizonyították be, hogy fgy politikai irányzat hivei, hogy egy politikai irányzat érdekében cselekedni és áldozni is hajlandók. És csodálatosképen olyan politikai irányzat érdekében történik ez. amelyet nemcsak mi, de velünk eg"yütt -^ legalább nyilatkozataikból erre következtethetünk — a szociáldemokrata párt politikai reprezentánsai is elitélnek és magukkal szembenállónak tekintenek. Nemcsak én, mint annak a sokat ócsárolt magyar reakciónak egyik szerény reprezentánsa (Éljenzés jobbfelől.) vagyok azon az állásponton, hogy a Rote Hilfe nem segélyező, nem humánus célokat követő akció, de veszedelmes bolsevista politikai akció (Ugy van! Ugy van!), hanem ezen a nézeten vannak Ausztriában, Bécsben is — amelyről igazán nem lehet azt állítani, hogy ott reakciós kormányzat uralkodnék —, ahol a hatóságok a Rote Hilfe szervezet megalakulását megakadályozták, eltiltották, illetőleg a megalakult szervezeteket feloszlatták. S amint a képviselő ur is felolvasta, Szerbiában is a hatóságok hasonló véleményen voltak, s nemcsak a szervezet megalakulását tiltották és akadályozták meg, hanem azokat, akik e szervezet propagálásában résztvettek, letartóztatták. Hasonlóképen tiltó rendelkezéseket léptettek életbe Bulgáriában is a hatóságok a Rote Hilf e-vel szemben, inert egészen természetes, hogy azokban az államokban, amelyekben a bolsevizmus áldásait közelről látták — amilyen például Magyarország és Bulgária, vagy a szomszéd államokban, mint Ausztria és Szerbia —, ezekben az államokban a hatóságok kétszeresen érzik azt a kötelességüket, hogy semmiféle uj kommunista irányú szervezkedést — legyen az bármilyen formában elbujtatva —, nem tűrhetnek, és kénytelenek, kötelesek ilyen irányú szervezeteket csirájukban elfojtani. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy azok után, amiket elmondottam, nem foroghat fenn kétség az iránti hogy lehetetlen Magyarországon megengedni, hogy itt a Rote Hilfe terjeszkedjék (Ugy van! Ugy van!), hogy itt szervezeteket állítson fel és hogy itt humános célok örve alatt propagandát folytasson. (Ugy van! Ügy van!) Egy másik kérdés is szoros összefüggésben áll ezzel a problémával, amelyet az interpelláló képviselő ur szintén érintett. És megragadom az alkalmat, hogy erre a kérdésre kitérjek és arra vonatkozólag leszögezzem álláspontomat. Ez a szakszervezetek politizálásának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, de ha Magyarországon a szakszervezeti kérdés törvényben ma még nincs is szabályozva, mindenesetre régi és törvényesnek elismert jogszabályok állanak fenn az egyesületi élet. terén. Az egyesülési jognak az 1870-es években való szabályozása rendelettel történt, de egy olyan alapvető rendelettel amelyet ma is mindenki az egyesülési jognak, kvázi törvényeként tisztel s amelyet mindenki mint egyesülési jogunk alapvető intézkedését ismer el. Nagyon szerényen és egyáltalában nem erőszakosan intézkedik ez a rendelet az alapszabályok betartása szempontjából akkor, amikor kimondja, hogy a kormányzatnak joga van minden olyan esetben, amidőn valamely egyesület alapszabályait megszegi, azokkal ellentétbe kerül, azoknak meg nem felelő működést folytat, a vizsgálatot az illető egyesület ellen elrendelni és amennyiben a vizsgálat kompromitálná az egyesületet, azt fel is oszlatni. Ennek a jogszabálynak, amely ellen senkinek, aki jogilag gondolkozik, nemcsak kifogása, de még kritikája sem lehet, létezését vonja kétségbe, egyelőre csak a szociáldemokrata publicisztika. Ennek a jogszabálynak végrehajtását és végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó jogkör gyakorlását ugy tünteti fel, mint egy a belügymin ister vagy a kormányzat által minden jogos indok nélkül magának ar-