Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-408

424 A nemzetgyűlés 408. ülése 1925. évi május hó 13-án, szerdán. előadó tu* különvéleményét sem tartotta elégnek, némi joggal elvárhattam volna, hogy a ministerelnök ur által bejelentett módosítás ezt a legnagyobb igazságtalanságot legalább részben némileg orvosolni fogja". Azután megkérdezi a ministerelnök úrtól, hogy miért nem beszélhet ő a falu nevében, azt mondván (olvassa): „Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy nekem nincs jogom a falu nevében beszélni. Hát ha nekem, aki nemcsak hogy a faluból jöttem ide, hanem a szó betű szerint valp értelmében a falu népétől jöttem ide, nekem nincs jogom a falu nevében beszélni, akkor kinek van joga a világon a falu nevében beszélnie Legyen szives nekem megmagyarázni az igen t. ministerelnök ur, hogy ha, én sem vagyok jogosult a falu nevében beszélni, akkor ki jogosult érrel" Azután tovább replikázott, de én most ezt a kérdést nem feszegetem tovább, csak meg akarom állapítani, hogy milyen nehéz küzdelembe került, mig az a kisgazdapárt, amelynek létjogosultságát akkor kétségbe vonták és kétségbe vonták azt, hogy a párt vezére a falu nevében beszélhessen, idáig tudott jutni. Most azonban már azt látom, hogy ez a nagy párt, amelyet ilyen kis magból a kormánytámadások ellenére Nagyatádi naggyá fejlesztett, lassan, szépen elolvadt, mint a jég nyáron. (Ellentmondások jobbfelöl.) Nekem a lelkem fáj és meg vagyok győződve arról, hogy a mélyen t. kisgazdapártnak épugy fáj, mint nekem, hogy a párt jellege mindinkább elhomályosul és a párt jelentősége mindinkább kisebbedik. (Eőri-Szabó Dezső: Ök az okai!) Azt is megmondom, hogy miért vagyok most feltétlen hive a nők választójogának. Bizonyos inkonzekvenciát méltóztattak talán felfedezni felszólalásomban, azonban kötelességszerűen kijelentem, hogy belátom azt, hogy akkor tévedtem. Becsületesen, tisztességesen megmondom, hogy az utóbbi események meggyőztek arról, hogy igenis, szükségünk van arra, hogy a magyar nőket a politikába bekapcsoljuk, főleg keresztény és nemzeti szempontból. Azért állok a nők választójoga mellett, mert értékében, kihatásában, eredményeben valóban megbecsülhetetlen az a munka, amelyet a hivatását helyesen felfogó és lelkiismeretesen betöltő nő a közéi .t minden terén, kulturális, gazdasági és emberbaráti téren egyaránt végez. Ezt el nem ismerni, ezt kellőképen nem honorálni bűn és nagy mulasztás lenne. Érdekes volt egyébként az akkori országgyűlésen ennek a vitának lezajlása. Mikor mar nyilvánvaló volt, hogy leszavazzák a nők választójogát, felállott gróf Andrássy Gyula i képviselőtársam és menteni akarván, amit még menteni lehetett, egy közvetítő inditványt tett, hogy legalább elvben fogaelják el a nők választójogát és azt mondotta javaslatában, hogy (olvassa): „A nők választójoga külön törvényben fog szabályoztatni. A ministerelnök az erre vonatkozó törvényjavaslatot még 1918-ban előterjeszti". Ennek a. javaslatnak is meg volt a sorsa pecsételve: 156 szóval 96 ellen, tehát 60 szótöbbséggel mellőzte a Ház. Csak kuriozumképen emlitem meg, hogy azok közül, akik ma is képviselők, a következők szavaztak ellene: Almásy László, Hajós Kálmán, Kállay Tamás, Mándy Samu, Meskó Zoltán, Platthy György, Podmaniczky Endre, Scitovszky Béla, Szilágyi Lajos, Nagyatádi és maga az igen tisztelt belügy minister ur, aki, hála Istennek, velem együtt megtért és ma a nők választójoga mellett van. Tisztelt Ház! Összefoglalva az eddig mondottakat, az az álláspontom, hogy ami a jogkiterjesztést illeti, talán még valahogy meg lennék elégedve a javaslattal, vagy legalább nem vagyok nagyon elégedetlen a javaslat miatt, mert én a fősúlyt a választások tisztaságára és magára a titkos választásra helyezem. Véleményem szerint a titkosság alapfeltétele a választások tisztaságnak, (Ügy van! half elől. — Eőri-Szabó Dezső: Anélkül el sem képzelhető! — Rassay Károly: Addig nincs választás!) Legyen szabad megjegyezinem", hogy ennél a kérdésnél a mélyen t. kormány álláspontja nem elég őszinte. A titkosság kérdését nyilt kérdésnek mondja a minis terielnök ur, pártja és csodálatosképaiii még a kisgazdacsoport tagjai is azonban megtagadták a titkos választójogot, mert féltik tőle a nemzetet! (EőriSzabó Dezső: A mandátumot! — Csizmadia András: Én is féltem tőle a nemzetet!) Mélyen ti^sztelt Nemzetgyűlés! Azt mondja t. képviselőtársam, hogy félteni kell a titkosságtól a nemzetet. (Zaj.) Ha félteni kell a nemzetet, ha megállana az a tétel, hogy a nemzetet félteni kell tőle, akkor megtámadom az igen t. ministerelnök urat, mert akkor neki erkölcsi kötelessége lett volna ezt a kérdést pártkérdéssé tenni. Ha én vagyok a ministerelnök és az országot féltem a titkos választójogtól, ha féltem nemzetem; jövőjét, boldogságát, akkor] nem mondom a párthiveimnek : Csináljatok, amit akartok, — hanem azt mondom: Mint pártvezér, megkövetelem, hogy a párt, mint ilyen, a titkos választás ellen szavazzon. Abban a percben, amikor azt látom, hogy a t. ministerelnök ur szabadjára engedi ezt a kérdést,... ÍRassay Károly: Ahogy szabadjára engedte!) Ezért nem elég őszinte; hiszen ezt mondottam az előbb. Mlondom, mikor azt látom, hogy a látszat szerint nyilt kérdéssé teszi, akkor ugy látszik, nem félti ezt a nemzetet a titkosság kérdésétől, amint én és velem együtt nagyon sokan, a nemzet többsége, nem, féltjük a titkos választástól az országot. Nyilt kérdéssé tette és nem tette pártkérdéssé, az igaz, de bizonyos befolyásos hivei utján gondoskodott arról, hogy még azokat is leszerelje, akik annak idején velem együtt 1922-ben a választójogi bizottságban a titkosság mellett szavaztak Nagyatádi utasítására, Nagyatádival együtt. Régi program volt a titkosság; nemcsak a régi kisgazdapártnak programja volt ez, hanem programja volt ez magának az egységespártnak is. Hirdették, azután elhallgattak vele. Ennél á kérdésnél foglalkoznom, kell egykét egységespárti képviselőtársaminiak a sajtóban megjelent nyilatkozatával és a választójogi bizottságban elhangzott beszédével. Mayer János földmivelésügyi minister ur, a kisgazdacsoport vezére — sajnos, már csak csoportról beszélhetünk és nem pártról — kijelentette, hogy ő mindig a titkos választójog híve volt, ma is az és a jövőben is az lesz, a mai időt azonban nem tartja alkalmasnak érire, mert a földreform minős végrehajtva, a hangulat az országban nemi elég jó, sok az elégedetlen ember, stb. Majd annak idején, ha ezek a dolgok elmúlnak, ha a szanálás be lesz fejezve, itt minden megjavul és a hangulat megváltozott, akkor megint a titkos szavazás mellé fog állani. Ma azonban, bár követeli a titkosságot, de itt a szavazásnál a nyilt szavazás mellett tör lándzsát. Ez eszembe juttatja azt a bizonyos 48-as főkortest. Zala megyében történt,