Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-407

 nemzetgyűlés 407. ülése 1925. évi május hó 12-én, kedden. 4l5 (ïtassay Károly: Területi szempontból konszo­lidálódnánk inkább! — Kiss Menyhért: Ön­magát nem szünteti meg"! — Gr. Bethlen Ist­ván ministerelnök: Kiss Menyhért már régen nem beszélt, most nem tud meghallgatni két mondatot!) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat is­mételten kérem, méltóztassék megengedni azt is, hogy más is nyugodtan beszélhessen. Ha a képviselő ur beszél és bárki közbeszól, nagyon ideges szokott lenni. Kénytelen vagyok a kép­viselő urat figyelmeztetni, hogy rendreutasi­tani leszek kénytelen, ha tovább igy folytatja. Lukács György: De azért is örömmel üd­vözlöm a választójogi törvényjavaslatot, mert ha ezt a javaslatot törvényerőre emeljük, akkor megszűnik ezen a téren a végrehajtó hatalom­nak az az egészségtelen túlterjeszkedése, amely abban nyilvánul meg, hogy immár két általá­nos választás ment végbe a végrehajtó hatalom által oktrojált választójog alapján. (Friedrich István: Csak az eg'vik volt szükséges, a másik már fölösleges volt!) Nem azt akarom ezzel mondani, mintha a kormányoknak ez az eljá­1*9.-S £1 <l közérzületbe ütközött volna, mert hiszen a nemzet szivesen követte a kormányoknak e részben való útmutatását, de az tagadhatatlan, hogy az alkotmányos érzületre rombolóan ha­tott az, hogy törvényen kivül lehetett uj vá­lasztójogi rendszereket életbeléptetni és nagy­ban megrenditette a törvényhozás tekintélyébe és hatalmába vetett hitet s a törvények tiszte­letét az, hogy törvények nélkül, mintegy min­denható módon a végrehajtó hatalom oly leg­fontosabb közjogi rendelkezéseket léptetett életbe, melyek elhatározására egyedül és kizá­rólag csak a törvényhozás illetékes. (Szilágyi La.ios: Kezdünk emlékezni az országbírói érte­kezletre! — Zaj.) A törvényhozás és a kor­mányzati hatalom kompetenciájának ekként való összezavarása az alkotmányos éroületre nevelőleg nem, csak rombolólag hathatott. Én tehát a legnagyobb megelégedéssel ve­szem tudomásul azt, hogy a választójogot ezeiij tul törvény fogja rendezni, hogy a végrehajtó hatalomnak e téren való túlterjeszkedése meg­szűnik és hogy az egykamarás rendszer helyébe újból az alkotmányunknak megfelelő kétkama­rás országgyűlés fog lépni. (Zaj halfelöl. — Szakács Andor: Miért lesz az törvényesebb mint ezi?) Amikor mármost áttérek a torvényjavas­lat részleteinek tárgyalására, legyen szabad mindenkelőtt egy megjegyzést fűznöm a tör­vényjavaslat indokolásához. Az indokolás igen dicsérendő törekvéssel igyekszik rajzolni, vá­zolni a magyar választójog fejlődésének tör­ténetét (Szilágyi Lajos: Visszaiejlődéséti) és (nnek keretében kimutatni a választójog alkal­mazkodását a mindenkori korszellemhez. (Friedrich István: Nemsokára újból fogunk tárgyalni egy másik törvényjavaslatot ^Egé­szen bizonyos! — Zaj half elől.) Ezen eljárása során azután ezt a választójogi törvényjavas­latot szinte pontról-pontra összehasonlitja a legutóbbi választójogi törvényalkotásnak, az 1918 : XVII. tc.-nek rendelkezéseivel. Az maga nagyon dicséretes és alkotmáníyos felfogás, hogy ez a törvényjavaslat a választójog terén való legutóbbi törvényalkotásba kivan szerve­sen belekapcsolódni, de mégsem lehet figyel­men kivül hagyni, hogy a múlt évtized két törvényalkotása közül, az 1913. és az 1918. évi törvényalkotások közül egyik sem lépett életbe. Sőt az 1918. évi törvény után két olyan uj vá­lasztójogi rendszer lépett életbe, amely nem alapult törvényen, hanem a végrehajtó hata­lom rendelkezésein. Amidőn tehát a jelen tör­vényjavaslatot összehasonlító alapon a vá­lasztójogi fejlődés korábbi etape-jaival hason­lítjuk egybe, akkor ezeket az utolsó rendsze­reket, ezeket a nemzetgyűlési választójogi rend­szereket nemcsak mellőzni nem lehet, hanem első vonalban is ezekkel, mint a jogfejlődés közvetlen előző etape-jaival szemben kell az összehasonlítás munkáját elvégezni. Igaz ugyan, hogy azok a törvények képvi­selőházi választójogot szabályoztak, ezek a rendelkezések pedig nemzetgyűlési választó­jogot szabályoznak, de hiszen nagyon jól tud­juk, hogy a nemzetgyűlés voltaképen a régi képviselőház helyébe lépett és most ismét visszaalakulóban van képviselőházzá. (Szilágyi Lajos: Csak akar! — Zaj half elől.) Nincs tehát egyetlen egy olyan jogosult szempont sem. amelynek alapján a képviselőházi és nemzet­gyűlési választójogot egymástól különböző, heterogén matériának tekinthetnők. Mindezekből csak azt a következtetést vo­nom le, hogy az összehasonlitás eljárásából nemcsak kivonni nem lehet a, nemzetgyűlési választójogokat, amelyek immár elmulóban vannak, hanem elsősorban is ezekkel a vá­lasztójogokkal szemben kell az összehasonlítás munkáját elvégezni. És ha én az összehasonli­tásnak ezen a terrénumán járok is el. azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy az előttünk levő törvényjavaslat nem csupán a múlt évti­zed két törvényalkotásával szemben képvisel jelentékeny előhaladást, hanem a nemzetgyű­lési választójogi rendszerekkel szemben sem tekinthető retrográd lépésnek, ezekkel szemben sem visel magán oly jelleget, mintha ez vissza­fejlesztés volna. (Szilágyi Lajos: Erre kí­váncsiak vagyunk! — Zaj half elől.) Nézetem szerint ez a választójogi javaslat, melyet a kormány előterjesztett, szintén az általánosság, az egyenlőség és a közvetlenség elvein alap­szik. ^Szilágyi Lajos: Akkor nem ismeri a ja­vaslatot a képviselő ur!) Van egy elég jelenté­keny különbség a nemzetgyűlés választójogi rendszerek és a kormány által most előter­jesztett választójogi rendszer között, amennyi­ben az ott szabályozott általános választójog korlátlan volt, mert korlátnak nem nevezhetem azt, hogy bizonyos kor és az állampolgárság állapittatik meg, mint feltétel. Ez velejárója minden választójognak, ezek a szempontok te­hát korlátoknak nem tekinthetők. A nemzet­gyűlési választójog tehát korlátlan általános választójog. A t. kormány javaslatában igenis foglalta­tik egy korlátja az általános választójognak, nevezetesen a t. kormány bizonyos értelmi cen­zushoz köti a választójogot. De ez az értelmi cenzus annyira a mi közműveltségünk jelen helyzetéből folyó követelmény és különben is olyan alacsonyan van megszabva, olyan köny­nyen juthat ahhoz mindenki, hogy az érteimi cenzus egyáltalában nem tekinthető olyan tényezőnek, amely ettől a törvényjavaslattól annak általános választójogi jellegét megvon­hatná, ezt a jelleget devalválhatná, ha egyéb­ként a törvényjavaslat megfelel azoknak a kel­léleknek, amelyeket az általános választójog elnevezéshez közönségesen fűzni szoktunk. Nagy sajnálattal konstatálom azt, hogy most, az általános tankötelezettség — ha jól tudom — 57-ik esztendejében, még mindig elég jelentékeny számban találunk analfabétákat és olyanokat polgártársaink között, akik az elemi ismereteket el nem sajátíthatták. De ezzel a körülménnyel számolnunk kell és épen ezért i — noha én az általános választójognak va-

Next

/
Thumbnails
Contents