Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-407
404 A nemzetgyűlés 407. ülése 1925. évi május hó 12-én, kedden. den sebet és megszüntetni minden nyomort, ám legalább törekszik erre s nem hanyagol el kiváltságos rétegek kedvéért egész nagy dolgozó tömegeket. Lehetséges, sőt valószinü, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog révén kevesebb nagybirtokos és bankvezér jut az ország tanácsába, hogy az nem lesz annyira nri testület, a gentlemanok klubja, az ország házába áttelepített nemzeti kaszinó (Ugy van! Ugy van! balfelöl.), hogy a folyosón kevesebb jól szabott ruha, csinos nyakkendő és sikkes zsebkendő lesz látható, de ez nem baj. (Ugy van! balfelől.) Az is valószinü. hogy kevesebb diplomás, akadémiai képzettségű ember felé fordul a nép bizalma, ám ez sem végzetes szerencsétlenség (Ugy van! balfelől.), mert találóan jegyzi meg Meyer (olvassa): „Allgemeine Bildung und politische Befaehigung decken sich keineswegs: es kann jemand ein sehr bedeutender Gelehrter, und recht schlechter Politiker sein. In politischer Beziehung findet sich ein Mann mit gesundem Sinn und praktischer Erfahrung oft eher das Richtige, als derjenige, der sein Leben eingehender wisse nchaftlicher Studien gewidmet hat." Általános műveltség és politikai rátermettség nem fedik egymást. Lehet valaki igen kiváló tudós és amellett igen rossz politikus. Politikai kérdésekben a józan eszű és tapasztalt ember gyakran könnyebben igazodik el, mint az, aki egész életét tudományos tanulmányoknak szentelte. Példa reá a boldogult Nagyatádi ós — mondjuk— Szabó József t. képviselőtársunk; egyik sem végzett középiskolát; előbbi az ekeszarva mellől, utóbbi az iparosmuhelybői került ide s azért Nagyatádi mégis országos politikai tekintéllyé nőtte ki magát s utóbbi is tekintélyes és értékes tagja a törvényhozó testületnek (Ugy van!.balfelől.), sőt keresztény, nemzeti, szociális szempontból értékesebb a jogakadémiai tanárnál, Hebelt Ede t. képviselő urnái. (Derültség. — Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — r Meskó Zoltán: Egészen bizonyos!) Keresztény és nemzeti szempontból feltétlenül. (Ugy van! jobbfelől. — Rakovszky Iván belügyminister: Ebben egyetértünk!) Sőt tovább megyek: még az analfabétaság sem involválja mindig* és minden esetben azt, hogy valakit proskribáljak értelmiség, politikai tehetség és ínég kevésbé hazafiság, államhűség szempontjából, mert elvégre az irniolvasni tudás csak jelképes beszéd és nem fokmérője az intelligenciának és politikai hivatottságnak. Mohamed nem tudott irni, Nagy Károly kardja markolatával irta alá a nevét, Hunyadi János Írástudatlan volt s hasonlókép Guty, Hunyadi Mátyás országbirája is s mégis neves alakjai a történelemnek. (Lendvai István: Pékár! — Zajos derültség. — Meskó Zoltán: Miért kell neked épen a keresztény Írókat bántani? — Zaj és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Ám, nehogy félreérteni méltóztassanak, sietek kijelenteni, hogy eszem ágában sincs a demokratikus választójog révén az analfabétáknak hidat épiteni az ország tanácstermébe való belépésre. Azért vagyok hive a valóban demokratikus választójognak, hogy az alsó néprétegek érdekei is képviselve legyenek a parlamentben, mert mindig nagyobb baj, ha a törvényhozás fórumán az alsó néposztályok érdekei vagy egyáltalában nem, vagy csak igen gyengén vannak képviselve, mintha a felsőbb osztályok képviselete gyenge; ezek Ugyanis más úton-módon is képesek kifejezést adni óhajaiknak (Ugy van! balfelől.) s hatni a kormányra és törvényhozásra, teszem azt: a sajtó utján vagy társadalmi összeköttetéseiknél fogva is, amely előnnyel az alsóbb néposztályok nem rendelkeznek, (ügy van! balfelől.) Pedig ezeket fontos szociális és gazdasági érdekek fűzik a törvényhozáshoz; törvények alkottathatnak olyanok, amelyek nyomasztóak és olyanok, amelyek kedvezőek lehetnek rájuk nézve; már pedig tapasztalati tény, hogy amikor azokról van szó, akik nincsenek jelen valahol, azokról a választókról, akiktől a képviselőnek nem kell tartania, gondoskodás a legritkább esetben történik. (Ugy van! balfelől.) Ez az általános választójog követelésének legreálisabb alapja. Ezért követelünk mi olyan népképviseletet, amely Mirabeau szavai szerint olyan, mint a mappa, a földabrosz: mert valamint a földabrosz feltünteti, megmutatja kicsiben a föld geológiai konfigur' o a hegyeket és völgyeket, folyókat és tavakat, rónát és erdőséget, ugy a népképviseletnek is vissza kell tükröztetnie az összlakosság, a lakosság minden rétege szellemi életének, érdekeinek, szociális és gazdasági követeléseinek a képét. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért ideálunk az olyan parlament, amely — mint a tenger a folyókat medencéjébe — összegyűjti mindazt a sok panaszt, vágyat és reményt, amely a nemzet, az egész nemzet lelkében él és a legilletékesebb fórumon megnyilatkozni kivan. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! A harmadik érv, amelyet a t. kormány a demokratikus választójog ellen felsorakoztat, voltaképen összefüggésben áll azzal, amelyet az imént cáfolni bátor voltam, de mivel a tisztelt ministerelnök űr külön hang'súlyozta és bírálata alkalmat szolgáltat arra, hogy mintegy profilját megvilágitsam, foglalkozom vele. Hangzik pedig ez az argumentum a következőképen: „A radikális választójog* leszorítja a vezető középosztályt és veszélyezteti az intelligencia uralmát." Nos, t. Nemzetgyűlés, ha társadalmunk vezető osztályai tovább is kényelmes nyugágyon heverve, várják a sült galambot, a tekintélyt és hatalmat jelentő mandátumot, ha a múlt század negyvenes éveinek tündöklő, bár elszigetelt példái dacára sem tanúsítanak elegendő fogékonyságot és megértést a koreszmék iránt, ha csak hatalmi eszközökkel, mesterséges jogi privilégiumokkal és korlátokkal akarják vezetőszerepüket biztosítani, nem pedig becsületes munkával, szellemi és erkölcsi kiválósággal, hazafias áldozatkészséggel, altruisztikus gondolkodással és szociális érzék tanúsítása val, ez esetben valóban befellegzett nekik, mert a demokrácia, a népuralom világában a hatalom és születési előjogok melegházában tenyésztett mesterséges tekintélyeknek valóban nincs ^ kelendőségük és kiváltságos gazdasági és jogi alapon vezetőszerepre nem számithat senki. (Ugy van a baloldalon.) Ha azonban betöltik azt a nevelő és vezető hivatást, amelyet minden nemzeti társadalom müveit és vagyonos rétegeinek teljesiteniök kell, ha méltóknak akarnak bizonyulni a szabad alkotmányosság áldásaira, ha következetes, lelkes és áldozatos népgondozással ellensúlyozni törekednek a demagógia ámításait, ha a népet politikailag nevelik, ha a népet szeretik, ha a nép megérzi, hogy az élet 1 minden viszonyai között jó barátra és megbizható tanácsadóra talál bennük: hálás lesz irántuk és bizalmával feltétlenül megtiszteli őket. (Ugy van! a baloldalon.)
