Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

390 A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken. a forradalmi mumust: juj, jönnek a vörösök, jönnek a destruktivok, jönnek a felforgatok! Kijelentettem már, hogy minden fajta felforgató törekvéssel állunk szemben, mert az a módszer, amellyel a kormány ellenünk védekezni akar, egyenesen tenyészti a felforgatókat, az elégedetleneket. Ezek ellen nincs más fegyver, mint a szabadság, a jog, az egyenlőség és a demokráciának a nyugati kulturállamokban már bevált mértéke és adagai szeriül való biztosítása. (Dénes István: A becsületes földreform! — Egy hang jobb felől: Látjuk a nyugati kultúrát!) Régen még megértettem, amikor a titkos választójog ellen azzal argumentáltak, hogy lehetetlen & titkosságot behozni, mert a nemzetiségekről akkor leszakadnak a terhek, szabadon fognak megnyilatkozni és a magyar faj elveszti a # vezetőszerepét. Ezt megértettem és talán megértette minden ember, aki szereti a hazáját, bár ezt is tévesen ós hamis statisztikai adatok alapján állították be és korántsem volt olyan nagy és jelentőségteljes argumentum, mint amilyennek azt szánták. Azonban most, amikor sajnos, nincs ebben az országban nemzetiség, amikor az az elenyésző kicsi nemzetiség is, amely itt van (Dénes István: Most a föltiigénylők a nemzetiségek!), most ép olyan sovén magyar, mint amilyenek mi, magyar ajkú polgárok vagyunk, még ez az argumentum is elesik. Ilyen körülmények között Igazán nem állapithatunk meg mást, mint azt, hogy igenis magyar és magyar között akar különbséget tenni a kormány ezzel a választójogi javaslatával. Már pedig higgyék el, mást érdemel ez a dolgos, szorgalmas nép. Higgyék el. mást érdemelnek azok a hősök, akik a frontokon küzdöttek ezért a hazáért (Ügy van! balfelöl.), mást érdemel ez az ország, amely annyit tür, szenved és dolgozik. Nem érdemli meg ennek az országnak népe azt, hogy igy arculverjék, becsületében, jellemében szinte meggyalázzák azzal, hogy lejjebb süllyesztik őt a másik társadalmi osztálynál, amelynek tagjai különb, magasabb rendű politikai jogokra j érettek és érdemesek. A. magyar nép nevében tiltakozlink itt ez ellen a ledegradálás ellen. (Meskó Zoltán: Ugy van!) A magyar nemzet nevében emeljük fel tiltakozó szavunkat az ellen, hogy itt első- és másodosztályú polgárokat faragjanak és a magyar falu népének ne adják meg azokat a jog-okat, amelyeket más polgárok élveznek ebben az országban. ?Uay van! bal felől. —- Dénes István: A baszkiroknál is több szabadság van, mint ebben az országban!) A magyar földmives néptől ne féltsék ezt a hazát, (Ugy van! bal felől. — Dénes István: Csak a nagybirtokot féltsék! Mi nem féltjük! — Meskó Zoltán: Halljuk!) A magyar földmives nép mindenkor hazafias volt, a nemzeti öntudat mindig lánggal lobogott a lelkében, tehát nem kell semmiféle hazafiatlan és felforgató irányzatoktól félteni. De nem is erről van itt szó, egészen más itt a kérdés. Ezek azok a kis mellékvágányok, amelyeken a kormány el akar siklani azon borzasztó felelősség elől, amely felelősség meg kell, hogy terhelje még az ő mindenre elszánt lelkiismeretét is. Másról van itt szó. Ebben az oszágban immár nagyon kevesen vagyunk és akik vagyunk is, napról-napra pusztulunk. A népet megtizedeli a betegség, a kivándorlás, nincs elegendő föld a kezén, (Ugy van! half elől.) nincs munka, nincs kenyér (Ugy van! balfelőL). a magyar birtokállománynak több mint a fele pár ezer család kezében van. (Dénes István: Háromezer összesen!) Erre persze azt mondják a bölcsek, hogy a dolgos ember mindig megél, kaparj kurta, neked is lesz. (Dénes István: Nincs hol kaparjon!) És a kurta hiába kapar, neki nem lesz, mert jönnek az igaztalannál igaztalanabb adók, amit nem én állapitok meg, hanem tegnap felelős magyar minister, maga a pénzügyminister jelentette ki, hogy a magyar adózási rendszer a lehető legigazságtalanabb. (Dénes István: Meg is fog emiatt bukni!) Jönnek azok az adók, amelyeknek olyan szörnyszülötteit látjuk — ami pl. előfordult a kerületemben — hogy egy szülésznőnek a szülési esetek után forgalmi adót kell fizetni. (Derültség bal felől.) Amikor már a gyermek szüléséért forgalmi adót fizet a szülő, ez a legsúlyosabb erkölcsi elmerülést jelenti, amely ellen nem lehet méltó módon tiltakozni és kikelni. Az a kormányzat, amely olyan adózási rendszert teremtett, mely a szülőt már fajának szaporításáért is forgalmi adóval bünteti, ne kívánja azt, hogy bizalommal viseltessenek iránta a széles néprétegek. (Dénes István: Eszterházy herceg, bezzeg, nem fizet forgalmi adót borzasztó nagy jövedelme után! — Meskó Zol» tán: Halljuk, kérem!) A kisbirtokos, a törpebirtokos, a munkás vagy egyáltalán a kispolgár, kiskereskedő, kisiparos mind-mind vért áldoz és vért izzad a hazájáért, ennek az országnak megmentéséért és eÉkor fennállanak azok a súlyos adótörvények, adórendeletek, amelyek bizonyos társadalmi osztályoknak sokkal könnyebb sorsot biztosítanak. (Dénes István: Egészen könynyebb sorsot! — Hegymegi-Kiss Pál: Igazságtalan.) Ha ez az uj választójogi javaslat jogi törvényerőre emelkedik éis újra összeül itt az országgyűlés, egészen bizonyos, hogy az az országgyűlés nem lesz a magyar nép, a magyar nemzetnek többségének letéteményese, hanem egészen bizonyos, hogy abban az országgyűlésben is az lesz a refrén, hogy fizessen a paraszt, úgyis hét bőr van rajta. A kisiparos, a kiskereskedő sorsa szintén nem jobb, mint a földmivesosztályé, a kisbirtokosoké, a mezőgazdasági munkásoké. Szándékosan hagyták tudatlanságban itt évtizedek óta a népet. A lakosság- igen tekintélyes százaléka analfabéta, Az 54 esztendős népoktatási törvényeket, a beiskolázást még máig sem hajtották végre. Még máig is vannak községek, sőt városok is, ahol a 6 osztályú népiskola helyett csak 4 osztályú elemi iskolákat látunk, ezzel szemben 4 egyetem kell ennek a kis országnak. Amig a tanyai gyerek nem tanulhat meg irni-olvásni és nem tanulhat meg számolni azzal a körülménnyel, hogy az ő jövője ebben az országban elveszett... (Herezeg-h Béla: Ugyan,ne beszéljen már!) Ne beszéljek? Ön ne beszéljen, igen t. képviselőtársam! Ön ne beszéljen, mert ebben az országban nem adják meg a lehetőségét annak, hogy a tanyai gyerek az iskolába járjon! (Zaj jobbfelöl.) 10—12 kilométerre van az iskolától némelyik tanya és nines módjukban ezeknek a gyermekeknek, hogy az ábc-t megtanulhassák. Ezt illik tudni egy képviselőnek! (Felkiáltások jobbfelől: Ez demagógia! — Létay Ernő: Sajnos, ez nem demagógia! —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Hát. a kultúra hangoztatása is demagógiái A népámitó demagóg nem az. aki több kultúrát kivan ebben az országban. a népámitó demagóg: nem az, aki rámutat azokra a gyökeres bajokra, amelyeket együtt kellene éreznünk mind a: két oldalon, ^ ott is, itt is, hogy a népnek nagyobb műveltséget tudjunk adni; hanem az a népámitó demagóg,