Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken, 385 képviselői eskü konkrét kötelezettségeket is tartalmaz, nagyon természetesen az igéretét, esküjét megszegő képviselőre nézvek_ ennek végső konzekvenciáit is le kell vonni. (Helyeslés a jobboldalon.) ".. . Nevezetes része továbbá a törvényjavaslatnak az, amely a választások tisztaságát előmozdító intézkedéseket tartalmazza. Ezek részben oly könnyítések, amelyek a választási mozgás és agitáció szabadságát akarják elősegíteni, s amelyek sorából a választójogi bizottság által eszközölt következő módosításokat említem: A bizalmi egyén ellenőrzési jogkörét és működését megkönnyíti; kitolja azt a határidőt, amelyet kell adni a választási biztosnak a még hiányzó aláírások pótlására; kitolja az időközi választás határidejét; megszünteti az u. n. hivatalos ajánlási ivek rendszerét és megengedi, hogy magánúton előállitható ajánlási ivek is felhasználhatók legyenek, természetesen oly feltétel mellett, hogy azok hatóságilag hitelesíttetnek. Megsemmisítési oknak deklarálja továbbá a köztisztviselőnek olyan törvénytelen cselekedetét, mely a lojális választási agitációt korlátozza. Ezzel szemben nagyon természetesen meg kellett könnyíteni és a javaslat meg is könnyiti a panaszemelés jogát az izgatásokkal -szemben és ajrt a nevezetes könnyitést tartalmazza, hogy bármely választónak joga van a szavazás folyamán a szavazatszedő küldöttség előtt bizonyítékainak előterjesztése mellett kérni, hogy az izgatás miatti panasz emelése bevétessék a választási jegyzőkönyvbe, amely felett azután a közigazgatási bíróság — hogy ugy mondjam — hivatalból tartozik Ítéletet hozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A választójogi visszaéléseket megtorló büntetőjogi rendelkezéseken a választójogi bizottság további szigorításokat eszközölt, mint ahogy általában elfogadott és honorált minden olyan inditványt — bármely oldalról jött is légyen az —, mely a választások tisztaságát biztosítani és azt nagyobb garanciákkal körülövezni alkalmas. A büntetőjogi rendelkezések már a törvényjavaslat eredeti szövegében is szigorított mértékben voltak felvéve a korábbi törvények rendelkezéseihez képest. így pl. az izgatás bűncselekménye miatti büntetés kétévi államfogházról háromévi börtönre emeltetett, (Helyeslés a jobboldalon.) A hivatalos terrorra kiszabott büntetés hathavi fogházról, kétévi fogházra emeltetett. Ezeken a rendelkezéseken kivül a választójogi bizottság — mint bátor voltam emliteni — további szigorításokat eszközölt és pl. annak a büntetési tételét, aki a jelölt személyére vagy családjára vonatkozólag koholt hamis hírekkel aka 1* J cl ci választás eredményét jogtalanul befolyásolni, hathavi fogházról kétévi fogházra, pénzbüntetését pedig 1000 aranykoronáról 8000 aranykoronára emelte fel. Épen igy vétségnek minősitette a választási igazolványok kézbesítése körüli szándékos késedelmet, valamint általában minden olyan visszaélést, amely egyeseket megakadályoz a jelölésben való részvételben. (Szilágyi Lajos: Látjuk Budapesten!) Ezeknek büntetési tételét a bizottság kétévi fogházra és 1000 aranykorona pénzbüntetésre emelte fel. Csak röviden érintem a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezései közül még azt. hogy a választási visszaélések miatt köztisztviselő ellen megindított fegyelmi ügyben végső fokon többé nem a kormány, hanem a közigazgatási biróság fog ítélkezni, mint ahogy ezt a rendelkezést általában már az 1918 : XVII, te, is tartalmazta. Legkiemelkedőbb csoportja azonban az idevágó rendelkezéseknek a választójogi bizottság megítélése szerint is az, amely a panasszal megtámadott képviselőválasztások feletti bíráskodás jogát egész terjedelmében a közigazgatási bíróságra ruházza. Ismert dolog, hogy a régi képviselőház ellenzéke részéről megindított és lefolytatott évtizedes harc eredményeként a megtámadott választások feletti bíráskodás joga — nem ugyan egész terjedelmében — a kir. Curiára ruháztatott át. Az esetek meglehetősen komplikált taxatióval voltak felsorolva, szóval a hatáskör bifurkáltatott a kir. Curia és maga a képviselőház között. A közvélemény általános megítélése szerint azonban ez a rendszer nem vált be, nem pedig azért, mert hiszen egy-két szórványos esettől eltekintve a Curia minden egyes megtámadott mandátumot igazolt. A törvényjavaslat indokolása részletesen, nagy szabatossággal tárgyalja ezt a kérdést és épen azért én csak azt fűzöm még hozzá, hogy a képviselőháznak csupán három esetben marad fenn a mandátummegsemmisités joga és pedig először akkor, ha a megválasztott képviselő felszólítás után sem mutatja be mandátumát, másodszor, ha az esküt letenni vonakodik és harmadszor az esetben, ha az esküjében vállalt ígéretet megszegi, vagyis — mint a törvényjavaslat mondja — érdemetlenné vált. Bár a közigazgatási biróság Ítélkezési jogának általánossá tétele a dolog természeténél fogva a kisebbségi pártokra kell, hogy megnyugtató garancia hatásával bírjon, mégis nem hallgathatom el, ho.gy a választójogi bizottságban is hangzottak el felszólalások, amelyek^ a mandátumok érvényessége feletti Ítélkezési jognak a kir. Curiára való visszaruházását látták indokoltnak. (Kiss Menyhért: Sokkal jobb lenne! Megnyugtatóbb volna!) T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslatnak egy széles társadalmi réteget érintő kérdése a tisztviselők inkompatibilitásának kérdése. Méltóztatnak tudni, hogy a tisztviselői érdekeltségek hosszú küzdelme után vétetett be a választójogi rendeletbe az az intézkedés, mely szerint a köztisztviselő képviselővé megválasztható, állását, javadalmát megtartja. Kétségtelen. hogy a köztisztviselőnek képviselővé való megválaszthatása általában és elvileg véve közérdek, megfelel a demokrácia követelményeinek is, de tagadhatatlan, hogy ebből bizonyos inkonvenienciák állanak elő, egyrészt annak folytán, hogy az illetőnek közhivatali állása fenn van tartva részére, tehát vagy be nem töltetik, vagy csak helyettessel töltetik be, amely módok egyike sem szolgálja teljes mértékben a közhivatal érdekeit, A másik inkonveniencia — amelyet ugyan szerintem a közvélemény túlzott jelentőségűnek fog fel — a kettős javadalom kérdése: nem látszik méltányosnak, hogy valaki mindkét javadalmát huzza. A választójogi bizottság hosszú, beható és részletes tárgyalások után e kérdésnek ujabb szabályozását hozza javaslatba előterjesztett jelentésében és pedig azt, hogy a köztisztviselő igenis legyen megválasztható képviselővé, tisztviselői javadalmát azonban csak azon összeg erejéig tartja meg képviselősége tartama alatt, amennyi nyugdijat egyébként megválasztása idejében kapna. Állása betölthető. Képviselői megbízásának megszűnte után, ha állása he nem töltetett, elf oglalja régi fizetésével régi állását, ha pedig állását közszolgálati okokból betöltötték volna, rendelkezési állományba kerül