Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

364 A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. azt plenáris tárgyalások tárgyává tegyük. Ez önmagában mutatja, hogy itt a logikában van a hiba. Vagy ha nem a logikában, akkor az indulatokban van a hiba. A t. képviselő ur hivatkozik egész sorozatára a cselekményeknek, amelyeket a kormány követett el és azt kívánja tőlünk, hogy mi most már béke job bot nyújtsunk az egész ellenzéknek és vele együtt igyekezzünk a tárgyalások elején normális parlamenti helyzetet teremteni. Rendben van. t. képviselő ur. Én sohasem szegezte m senkinek a melléhez a fegyvert, bárkivel szívesen kötök békét, azonban engedje meg a t. képviselő ur, hogy rámutassak arra, hogy eddig a mai napig a magam részéről ez egyoldalú szerelem volt, amelynek viszonzását a túlsó oldalon nem tapasztaltam. Engedje meg a t. képviselő ur. ha én már ezen az utón és ezen a módon, amelyet gyakran kipróbáltam továbbjárni, sajnos, képes nem vagyok. (Helyeslés jobb felöl.) Hiszen a választójogi bizottságban is kiállíthatta a t. képviselő ur a bizonyítványt részünkre arról, hogy a legmesszebbmenő konciliánssággal igyekeztünk a kérdéseket tárgyalni és mindenütt, ahol objektív érvvel állottunk

# szemben, amely objektív érvnek jogosultságát elfogadtuk, készséggel honoráltuk azokat az indítványokat, amely* kkel szemben állottunk. Azonban capitis diminuiti o-t sem a t. képviselő ur, sem semmiféle ellenzék egy kormánytól nem várhat és nem követelhet. Én épen ezért a t. képviselő ur személyes élü felszólalására nem is válaszolok. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarom kiéle site ni a helyzetet. Hiszen az utolsó időben volt itt ellenzék és ne sértse meg a t. képviselő ur azokat az ellenzéki férfiakat, akik itt voltak, és objektiv kritikát gyakoroltak. (Ugy van! Ugy van!) Az utolsó időkben hozzászoktunk ahhoz, hogy ebben a parlamentben objektív viták folyjanak. Igenis, ellenzéki és kormánypárti oldalról össze ütköztek egymással a nézeteltérések, azonban ezeknek hevessége oly fokot sohasem ért el, mint azelőtt, mert mind a két oldalon igyekeztek objektívek maradni. (Egy hang jobbfelöl: Mindig parlamentáris hang uralkodott!) A t. képviselő urnák egyik érvével azonban mégis foglalkozni akarok, amely úgyszólván az egyedüli objektiv érv, amelyet beszédében felfedezni tudok és amely esetleg:, ha igaz és megfelelő volna, talán arra a konklúzióra vezethetne, amelyet a t. képviselő ur levon, ő azt mondja, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés vagyunk és hogy # eddig legalább mindenki ebben a nemzetgyűlésben azon a felfogáson volt, hogy ez a nemzetgyűlés alkotmányt adni hivatott az államnak, ebből folyólag tehát, mint olyannak, nekünk is kötelességük, hogy a választójoggal foglalkozzunk, de csak az összes alkotmányjogi problémákkal harmóniában és együttesen. Én már a választójogi bizottságban rámutattam arra, hogy a t. képviselő ur ebben a tekintetben merő tévedésben van. Mi nem vagyunk alkotmányozó nemzetgyűlés, hanem a nemzetgyűlés annakidején azért létesíttetett az akkori kormány által, hogy a jogfolytonosságot és^ az alkotmányos folytonosságot biztositsa. Méltóztassanak elolvasni az 1920 :

1. te. indokolását, amely ezt minden kétségen felül bebizonyítja. (Strausz István: Eassay csinálta! — Rassay Károly: Vállalom!) Azt mondja az 1920 :

1 vassá); „Nem szenvedhet hogy a régi, elavult, szükkörü választójog alapján immár közel tíz évvel ezelőtt megválasztott képviselőház, valamint az összetételeié, indokolása (olugyanis kétséget. ben még ma is túlnyomóan rendi alapon álló főrendiház nem lehetne olyan alkotmányos képviselete a nemzetnek, amely a nemzet sorsára döntő fontosságú kérdésekben reáváró feladatok teljesítésében az alkotmányos jogokban rés^tkövetelő tömegek részéről is a szükséges támogatásra és a békekötés kérdésében érdekelt külső hatalmak részéről elismerésre! számithatna és igy a nemzet akaratát a belső rend helyreállításában és a külső béke megkötésében a szükséges súllyal és tekintéllyel képviselhetné. Ugyanezek a megfontolások szóltak az ellen is. hogy az alkotmányos élet helyreállítása az 1918 : XVII. tc.-ben szabályozott szélesebbkörü, de még mindig nem teljesen általános jellegű választójog alapján választandó képviselőház egybehivása utján kiséreltessék meg. Ily kísérletnek egyebek közt akadályul szolgált volna az a körülmény is, hogy a választói névjegyzékek összeállításának e törvényben megállapított rendszere az ország-gyűlés összeülését szükségképen oly hosszú időre odázta volna el, amennyire a megoldásra váró feladatokat elhalasztani a nemzet legnagyobb érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges. Emellett még a jogfolytonosság sem lej hetne teljes, mert az összehíváshoz hiányoznék a szükséges királyi rendelkezés. Ezek szerint tehát nem valamely forradalmi újításnak vágya, hanem a viszonyok kényszerítő ereje indította a kormányt arra, hogy a folytonosságában megszakított élet helyreállítására irányuló törekvésében a megoldásnak más oly alkojmányos módját keresse, amely a nemzeti akarat megnyilvánulását az érintett követelményeket minden irányban kielégítő módon feszi lehetségessé." Az indokolás azután a további részében azt mondja (olvassa): .A törvényjavaslat abból '- dnl ki, hogy a nemzetgyűlés nem lehet állandó intézmény a magyar alkotmány rendszerében oly értelemben, hogy ezentúl bizonyos alkotmányos fontosságú kérdésekben mindig csak a törvényhozás rendes szerveitől . különböző nemzetgyűlés lehetne hivatva határozni és hogy ennek a nemzetgyűlésnek határozatait, mint a közönséges törvényektől megkülönböztetett alaptörvényeket, ismét csak külön összehívandó nemzetgyűlés lenne jogosult megváltoztatni. Az alkotmányozó nemzetgyűlésnek ilyen, az 1893. évi bolgár és 1864. évi görög alkotmányban elfogadott intézménye a magyar alkotmány rendszerétől mindig idegen volt és meghonosítása most sem lenne kívánatos. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennek a nemzetgyűlésnek nem egy teljesen uj alkotmány kidolgozása, hanem az alkotmányos főhatalmak gyakorlásában beállott akadályok elhárítása és az alkotmányosság helyreállítása lehet csak a tulajdonképeni célja, amely mellett természetszerűen el kell látnia bizonyos időn át a törvényhozás rendes teendőit is." Ha tehát a t. képviselő ur eddig abban a felfogásban volt — ugy látszik, négy éven ke

a resztül —, hogy ő egy alkotmányozó nemzetgyűlésnek tagja, akkior merőben tévedett (Dénes István: Elég baj!) és kénytelen vagyok felvilágosítani, hogy a t. képviselő ur nem ilyen nemzetgyűlésen ül, hanem olyan nemzetgyűlésen, amelynek hivatása tisztán az volt. hogy átmenetileg biztositsa az alkotmányos jogfolytonosságot (Szilágyi Lajos: Ez megnyugtató az uralkodóesaládra is!), a napirenden levő kérdéseket elintézze és lehetőleg hamar helyettesítse a maga létét oly törvényhozó szervezettel, mely alkotmányos életünk tradi-